Élet-Stílus

Több játszóteret a felnőtteknek!

24.hu
24.hu

2017. 06. 11. 08:00

Teljesen érthető álláspont az, hogy 14 évesnél idősebb ember ne ülhessen bele 14 éveseknek vagy fiatalabbaknak tervezett hintába. Pedig hintázni felnőtt fejjel is jó.

Ismertem olyan vállalatvezetőt, aki munkaidőben egy Audi-méretű cég költségvetése felett döntött, majd hazafele menet minden mászókára felmászott a gyerekeivel. Nem volt ezzel egyedül. Nem csoda, hogy a felnőttek számára épített játszótér ötletét már többen felfedezték és próbálkoztak hasonló létesítmények telepítésével kimondottan városi körülmények között. Az egyik nagy altípus a mászó-élménypark. Legtöbbször urbánus környezetben, be nem épített terepen, nagyobb foghíjtelkeken jelenik meg.

Ezek közül a legismertebb az oslói, illetve az e példa alapján létrehozott berlini, a Mount Mitte. A Mount Mitte kimondottan közösségi élményt nyújtó, csövekből, építkezési korlátokból létrehozott toronykomplexum, bár mint játszótér elrugaszkodik az eredeti ideától, ugyanis annak csupán egyetlen felnőtt funkciójára, a kihívásra koncentrál.

Fotó: Facebook / Mount Mitte

Ebbe a csoportba sorolhatók azok a játszóterek is, amelyek formavilágukban már inkább hasonlítanak a klasszikus játszótéri konstrukcióhoz, de annak eredeti funkciójától elrugaszkodva leszűkítik azt az emberi test fizikai edzésére, vagyis kültéri edzőteremként funkcionálnak. Itt az ember a saját súlyát használhatja terhelésként és ötletes mechanikai megoldások révén érhet el némi izomerősítést. Ez a típus Magyarországon is elterjedt, gondoljunk akár a margitszigeti, akár a kispesti példára. A kispesti konstrukció a kültéri edzőteremnek egyfajta továbbfejlesztett verziója, hiszen itt az energiát is képesek vagyunk edzés közben megtermelni, amivel közben tölthetjük is mobil eszközeinket, így mintegy hazavisszük magunkkal a megtermelt energiát.

Hollandiában évekkel ezelőtt hoztak létre olyan köztéri installációkat, amelyek a biciklizést és a köztéri világítást kötötték össze egyetlen objektumban, azaz a látványos közkivilágításért tekerni kellett.

A minden idők legnagyobb szabású gyermek-felnőtt parkja címre azonban a Dániában létrehozott, Superkilen névre keresztelt projekt pályázhatna a legnagyobb eséllyel. Az „alig” 11 millió dolláros költségvetésből kiépített park közel félmérföldnyi városi teret köt össze Koppenhága szociálisan veszélyeztetett, legmagasabb etnikai diverzitású kerületei között. A tereket, hiszen itt három különböző konceptuális térről van szó, leginkább azzal lehet jellemezni, hogy minden belekerült, amit csak a világ bele tudott adni: hatvan különféle náció nagyméretű talált tárgyai képezik a berendezés alapját (katari és kínai neonfeliratok, Los Angeles-i kidobott edzőtermi alkatrészek vagy akár gigantikus szennyvízelvezető csövek Izraelből). A játéktér szívét a ‘vörös tér’ adja, mely valódi játszótér, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt.

Fotó: Facebook / Superkilen

Olyan játékok vannak benne, melyek révén a szociális vagy etnikai határok könyebben leküzdhetők, ahogy a felnőttek és a gyermekek is könnyebben találhatják meg a közös hangot egymással. Számomra a legkedvesebb darab az a gigantikus hinta, amit felnőttek és gyerekek közös erőkifejtéssel bírhatnak mozgásra. (Ez a hinta egyébként eredetileg Csernobilból származik.)

A hintát mint közösségépítő játékot felnőtteknek és gyermekeknek a montreáli 21 Balancoires projekt tette népszerűvé. A legnagyobb forgalmú kereszteződésbe tervezett mobil játék, mindamellett hogy hinta és esténként világító objektumként is funkcionál, a hangkeltés, zenei szólamok megszólaltatásának lehetőségét is felkínálja. Egyszerű hanghatások eléréséhez elég csak hajtani a hintát. Ám ha többen hajtják és figyelnek egymásra, komplex hangszólamok is megszólaltathatók. A fejlesztés a közeli tudományos tanszék és a szomszédos operaház zenészeinek kooperációjaként jött létre. Hasonlóan az említett dániai példához, e hinta is olyan városi környezetet céloz meg, ahol szükség van arra, hogy a járókelők, az elhaladó tömeg a már ismert eszközökön túl (padok, információs- és reklámhordozók) valamilyen különleges élményt kapjanak: alapjában játékot úgy, hogy magában foglalja a kollektivitás, a közösséghez való viszonyulás egyik alapelemét, az egymásrafigyelést is.

Fotó: Olivier Blouin

Ezeknél a projekteknél jóval melankolikusabb megoldást kínál a bostoni városközpontban átmenetileg felépített ‘swing time’, mely világító interaktív installációként a gyermekkori hintázás élményét hivatott feleleveníteni. Az installáció színtere a játszótér-építésre alkalmatlan, mégis jelentős felnőtt- és gyermekforgalmú bostoni Convention Center Park. Ürességét és funkciótlanságát megtörendő tervezték ide a hintákat, ezzel is kaput nyitva más, hasonló kezdeményezéseknek.

Az utóbbi két példa a látogatók bevonására, valamely kollektív élmény lehetőségének a felkínálására kihasználatlan közterületeken nyújt átmeneti megoldást. Mind a két installáció moduláris, vagyis repetitív elemekből áll, az egyes elemek lebontással és újabb felépítéssel szabadon variálhatók. Vagyis az installáció a következő helyszínen viszonylag egyszerűen újrahasznosítható. Mindkét esetben rendelkezik egyfajta szenzorikus, interkatív funkcióval: az első esetben a hang, a másodikban a fény az ember jelenlétére reagál. Az eredmény pedig nem csupán a technológia innovatívabb hasznosítása, hanem a szenzorikus technologiák iránti érdeklődés felkeltése is. Ez az edukatív aspektus pedig az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy egy következő generációs moduláris ‘játék-tér’ megszülethessék.

Ezek a példák azok, amelyek valóban összehozzák az embereket egymással.

Szauder Dávid, Berlinben élő köztéri látványtervező

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.