Április 24.én a Györgyök ülik nevük napját, a keresztény világban évszázadok óta az egyik legnépszerűbb férfinév, mai is gyakori. Eredete a görög Georgiosz és latin formája, a Georgius, jelentése pedig gazdálkodó, földműves.
Ám akiért e napot több mint másfél ezer éve jegyzi a naptár, sem földműves, sem gazdálkodó nem volt, hanem katona, Jézus követője, a hit vértanúja. Ő volt az 1326-os alapítású, európai jelentőségű magyar lovagrend ihletője is: sárkányölő Szent György.
Legyőzi a gonoszt
Gyakorlatilag semmit nem tudunk róla, mint történeti személyről. Annyi tűnik biztosnak, hogy Lddyában halt vértanúhalált a konstantini fordulat előtt, a IV. század elején. Kappadókiából származó katonatiszt volt, édesanyja hatására tért a keresztény hitre, és attól kezdve ott támadta a pogányságot, ahol csak tudta.
Szent György rendkívül elterjedt tisztelete magyarázza, hogy vértanúsága annyi legendás elemmel bővült, hogy ma már képtelenség megismerni az igazságot. De szentek esetében nem is ez az egyetlen cél.
A sárkánnyal vívott harca például nyugaton épült a György-legendába évszázadokkal később, mégsem utalhatjuk a margóra. Azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, miszerint a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.
Sárkány terrorizálta a várost
Így kell értelmezni a XIII. század végén összeállított Legenda Aurea “tudósítását” is.
Libya provincia Silena nevű városában járunk, amely mellett hatalmas tó feküdt. Ebben élt egy “dögletes sárkány”. Akárhányszor keltek ellene fegyverrel, mindig megfutamította a népet, néha a város falaira hágott, leheletével mindenkit megmérgezett. A lakosok egy idő után inkább kedvét keresték, és hogy ne fertőzze meg a levegőt, naponta két juhot adtak neki eledelül.
Csakhogy egy idő után elfogytak a juhok, ekkor sorsvetéssel fiatal fiúkat és lányokat választottak, őket vitték a fenevad elé. A sárkány már csaknem minden ifjat felfalt, mikor a király leányára került a sor.
Sírt, rítt a király, nem eresztette, de a nép felzúdult:
Ó, király, te magad hoztad ezt a törvényt, s most, amikor a mi gyermekeink már mind elpusztultak, meg akarnád váltani a magadét? Ha leányodon nem teljesíted be azt, amit másoknak elrendeltél, rád gyújtjuk a házat!
Pórázon vitte a sárkányt, mint egy kutyát
Nem volt mit tenni. Szépen felöltöztette a lányt, könnyes búcsút vettek egymástól, és a hercegnő elindult a tóhoz.
Szent Györgyöt véletlenül éppen arra vitte az útja. Meglátta a síró leányt, s megkérdezte, miért búsul. Azt felelte: »Jó ifjú, ülj fel gyorsan a lovadra, és menekülj, nehogy velem együtt pusztulj el!« György így szólt: »Ne félj, leány, de áruld el, mire vársz itt, a nagy sokaság szemei előtt! « Így a leány: »Úgy látom, jó ifjú, nemes a szíved. De miért akarsz meghalni velem? Fuss minél gyorsabban! « György erre: »Én ugyan egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem mondod, mi a bánatod! « Amikor mindent elmesélt, György így szólt: »Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek.« A leány: »Jó vitéz, inkább magad mentsd, hogy el ne pusztulj velem együtt. Elég, ha magam halok meg, hisz megmenteni úgysem tudsz, csak te is elvesznél énvelem.«
Amíg így beszélgettek, hát jött a sárkány, kidugva fejét a vízből. Ekkor a leány reszketve így kiáltott: »Fuss, jó uram, fuss, de gyorsan!« György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerőn a közelgő sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erővel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette, és a földre terítette. Azt mondta ekkor a lánynak: »Vesd övedet tüstént a sárkány nyakába, leányom! « Az meg is tette, mire a sárkány követte őt, mint valami szelíd kutya. A város felé vezette. A nép pedig a hegyek barlangjaiba menekült előlük, mondván: »Jaj nekünk, mindnyájan elveszünk! «
Mire Szent György intett nekik, s így szólt: »Ne féljetek! Azért küldött engem az Úr, hogy a sárkány fenyegetésétől megszabadítsalak benneteket. Higgyetek Krisztusban, keresztelkedjetek meg mindnyájan, s máris megölöm a sárkányt.« Ekkor a király egész népével együtt felvette a keresztséget, Szent György pedig kardot rántva megölte a sárkányt, és megparancsolta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör vontatta ki egy nagy rétre. Azon a napon a gyermekeket és az asszonyokat nem számítva, húszezren keresztelkedtek meg. A király Szűz Mária és Szent György tiszteletére egy hatalmas templomot rakatott. Oltárán bővizű forrás fakadt, mely minden beteget meggyógyít, aki csak iszik belőle. Szent Györgynek pedig mérhetetlen sok pénzt adott, de ő nem akarta elfogadni, mire szétosztatta a szegények között. Ez után Szent György négy dolgot kötött röviden a király lelkére, hogy tudniillik gondoskodjék Isten templomairól, tisztelje a papokat, buzgón hallgasson misét, és ne feledkezzék meg a szegényekről. Majd megcsókolta a királyt, és eltávozott.
