Húsvét a legnagyobb keresztény ünnep, ráadásul a karácsonyhoz hasonlóan még a legelvetemültebb ateisták is tartják, bár a lelkiség nyilvánvalóan nem ugyanaz. Húsvét kapcsán keveredik egymással a keresztény tanítás, a régi, pogány hitvilág és ősi varázslatok. Talán nem tévedünk nagyot ha azt állítjuk: a szélesebb közvélemény számára még a legalapvetőbb húsvéti szokások eredete, miértje is homályba vész.
- Miért eshet húsvét március 22-április 25-éig bármelyik napra?
- Mivel töltötték eleink a vigasságot, táncot és zeneszót tiltó nagyböjt 40 napját?
- Hogyan értelmezhető a “harmadnapra feltámadott” úgy, hogy pénteken halt kereszthalált, szombat este pedig már sonkát bontunk?
- Miért pont sonka a böjt utáni legfőbb húsétel?
- Hogyan tojhat színes tojást egy nyuszi?
- Miért eszünk sonkát, tojást, bárányt?
- Mióta részegedik le fél Magyarország húsvét hétfőjén? A jobbak ugye már délelőtt.
Koltay Erika néprajzkutatót, a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusát kérdeztük.
Az első kérdést itt most gyorsan letudjuk, korábban egy egész cikket szenteltünk a témának, itt olvasható. Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Eredetileg, azaz a zsidóság által használt lunáris évszámítás szerint nem mozgó ünnep, az ősegyház (keleten) még minden évben Niszán hónap 14-én ülte. Csakhogy a szoláris év köszönőviszonyban sincs a Hold fázisaira alapozó naptárral, ezért a csúszkálás. A niceai zsinat pedig 325-ben egy héttel hátrébb is tolta, hogy még jobban elkülönüljön a zsidó Pészahtól.
Böjtöltek és mancsoztak
És nézzük akkor a böjtöt. A 40 nap a Megváltótól ered, Jézus negyven napra elvonult a pusztába, ahol böjtölt, imádkozott és elmélkedett, ezután kezdte meg a tanítást. Ennek emléke a húsvét előtti nagyböjt, aminek mikéntjéről a középkorban nagyon szigorú szabályok rendelkeztek. Ezek az évszázadok során sokat enyhültek, végül csak hamvazószerdára és nagypéntekre vonatkozóan maradt a teljes fegyelem.
A paraszti világ viszont még a XIX. század végén is ragaszkodott a böjthöz. E 40 napon nem tartottak esküvőket, lagzit, tilos volt a muzsika, a tánc, húst nem ettek, és sokan csak naponta egyszer, napnyugta után vettek magukhoz bármilyen ételt.
– mondja Koltay Erika.
Azért ne higgyük, hogy megállt az élet. Idősek és fiatalok délutánonként zene és tánc nálküli összejöveteleket tartottak, énekeltek, játszottak. Utóbbira érdekes példa a mancsozás, ez a kriketthez vagy a baseballhoz picit hasonló, kedvelt csapatjáték volt Magyarországon. Több változatát ismerjük, íme az egyik:
Így lesz két napból három
Nézzük akkor a matekot. Jézust nagypénteken feszítették meg, meghalt a kereszten és el is temették. Ha harmadnapra támadott fel, akkor logikusan vasárnapról beszélünk, mégis szombat este már megkezdjük a sonkát, mert véget ért a böjt. A magyarázat annyi, hogy a bibliai időkben egy nap nem éjféltől éjfélig tartott, hanem napnyugtától napnyugtáig. Ezért:
- Jézus nagypénteken meghalt, ez halálának első napja;
- péntek napnyugta után megkezdődött nagyszombat, halálának második napja;
- szombat napnyugta után vasárnap kezdődik, a Megváltó halálának harmadik napja.
Harmadnapra, azaz halálának harmadik napján pedig feltámadt, ezért szabad már szombat este húst enni. Másképp fogalmazva: a szombati sötétedéssel már vasárnap kezdődik, a nagyböjt ideje pedig hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tart.
Sonka, tojás, bárány
Ami a sonkát illeti, a paraszti asztalokon igen ritka vendég volt a hús, bizonyos “bőséget” a téli disznóvágás hozott. Ma egy pácolt, füstölt sonka kulináris élmény, ám eredendően a sózás és füstölés volt a hús tartósításának legjobb módja. Ezért a sonka volt az a húsféle, ami a disznóból tavaszig megmaradt, fogyasztható volt.
A bárány, az ártatlanság jelképe végigkíséri a zsidók történelmét, esetünkben maga Jézus Krisztus. Az egyiptomi tíz csapás idején a zsidók bárányvérrel jelölték meg házuk ajtaját, így maradtak életben gyermekeik, Pészahkor pedig bárányt áldoznak. A húsvéti bárány elfogyasztása ebből a hagyományból nőtt ki és lényegült Jézus személye köré.
A nyuszi és a piros tojás
A tojás a születést, a termékenységet jelképezi, a nyúl pedig maga az ősi termékenységi szimbólum – itt épül a keresztény hagyomány a tavaszhoz köthető ősi hitvilágra. És hogyan tojik a nyúl tojást? A néprajzkutató szerint a válasz Ostra, a kereszténység előtt imádott germán tavaszistennő kezében van, az ő neve köszön vissza a húsvét német (Ostern) és angol (Easter) elnevezésében is.
A víz megtisztít
Húsvét hétfőjén a magyar utakon közlekedve feltűnő lehet, hogy ahogy telik-múlik az idő, egyre több női sofőr tűnik fel az utakon, a férfiak pedig az anyósülésen gubbasztanak, de megjelennek az egyre jobban kacsázó, kiöltözött biciklisek is. Ők azok a locsolkodók, akiket pár csepp kölniért, néhány deci szódavízért piros tojással és tetemes mennyiségű sörrel, borral pálinkával fizettek ki.
A víz tisztító és termékenyítő erejébe vetett hit gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, a tavaszköszöntéssel összefolyó húsvét hétfőjének főszereplője. Hajdanán a legények csapatostul járták a házakat, a lányokat asszonyokat tényleg kirángatták a kúthoz, és vödörnyi hideg vízzel öntötték nyakon. Festett tojást kaptak érte, de nem volt jellemző, hogy teletömték volna őket itallal és sonkával, mint manapság – mondja a néprajzkutató.
Persze buli volt az egész, nyilván a legények nem hagyták otthon a butykost, este pedig bálokat, mulatságokat tartottak, ahol a 40 napos befelé fordulás után újra kirobbant a vidámság, az élet.
