Vízi állatnak vették a kisnyulat, böjti étel volt

Hamvazószerdától Húsvét vasárnapjáig, Jézus Krisztus feltámadásáig tart a Nagyböjt, a hívő keresztények számára a befelé fordulás, a lelki megtisztulás időszaka. Aki nem tartja, és a vallás dolgával sem sokat törődik, az nagyjából annyit tud az egészről, hogy böjt idején nem szabad húst enni, és Nagypéntek a legszigorúbb böjti nap.

Pedig nyilvánvalóan sokkal több ennél. Nagypál Szabolcs római katolikus teológust, az ELTE ÁJK egyetemi adjunktusát, a 24.hu Isten tudja rovatának rendszeres közreműködőjét kértük, mutassa be a Nagyböjtöt. Az ő írása következik.

A böjt heti és éves üteme

A böjt, vagyis bizonyos lényeges vagy hasznos javak időleges megtagadása önmagunktól egy nagyobb cél érdekében, egy minden egyes vallásban otthonos lelkiségi tett, amelyet a kereszténység a zsidó hagyományból örökölt. Maga Jézus Krisztus is a tanúságtételek szerint rendszeresen böjtölt, és az Ősegyház leírásaiban – mind az újszövetségi Szentírásban, mind pedig az azon kívüli iratokban – egy újra és újra visszatérő elem a hívőknek a böjtölése.

Már igen korán kikristályosodott az a szokás, hogy az egyházi esztendő során lesz egyrészt egy heti üteme a böjtölésnek: a hagyományos keresztény böjti napok a péntekek, illetve a keleti hagyományban még a szerdák is.

Másrészt, lesz egy éves üteme is a böjtnek: évente egyszer, mégpedig Húsvét előtt, a hívők negyven napon át tartják a Nagyböjtöt; illetve az Ádvent idején négy héten át böjtöléssel is készülnek a Karácsony ünnepére. A cselekvő várakozás ugyanis fokozza az ünnep örömét.

A negyven a sok, a nagyon sok

A Nagyböjt azért pontosan negyven napig tart, mert maga Jézus Krisztus is negyven napon át böjtölt a pusztában, mintegy előkészületként, mielőtt végezetül kiteljesítette volna a küldetésének a látóhatárát.

Az ő böjtjének a hátterében pedig különböző negyven időszakaszig tartó jelképes tartamok állnak, mint például a negyven esztendei pusztai vándorlás a zsidó honfoglalás előtt. A ’negyven’ a zsidó számjelképeknek a rendszerében mindig a ’sokat’, a ’nagyon sokat’ jelenti.

A keresztény vallás általánosságban nem tartalmaz étkezési vagy táplálkozási tilalmakat az állatok megevésével kapcsolatban; sőt az Újszövetség kifejezetten is eltörli, illetve meghaladja a zsidóságban ismert szertartásos tisztasági étkezési előírásokat.

Az állatoknak, különösen is a gerinces állatoknak a fölösleges kínzása és a kegyetlen levágása azonban a korunkban tudatosuló érzékenységek miatt egyre inkább erkölcsileg visszatetszőnek minősül.

Madarak és emlősök

A böjt azon időszak az esztendőben, amikor az önmegtagadás gyakorlásának, a lelki és a lelkiségi fölkészülésnek a céljából az ember megtartóztatja magát a húsételtől; ez azonban csak a madarak, valamint az emlősök húsára vonatkozik, a vízi állatokéra már egyáltalán nem.

A húshagyás gondolata mögött egy olyan sajátos ókori, illetve középkori világkép és emberi tapasztalat húzódik, amely szerint különösen is az emlősök és a madarak számítanak fejedelmi csemegének, és csak igen ritkán kerülnek az átlagember asztalára.

A lemondás e kétfajta állathúsról eszerint nagy áldozatokat kíván, és az ember ezen áldozatvállalását fölajánlja Istennek. Lényeges kiemelni azt, hogy a Nagyböjtre eső ünnepnapok idején tilos a böjt, minthogy ekkor kiemelten is az ünneplésnek kell előtérben állnia.

Mindennek megfelelően a Nagyböjt végét a föltámadási, húsvéti szentmise jelenti, amelynek napja Húsvétvasárnap (hiszen péntekhez, az első naphoz képest harmadnapon támadt föl Jézus Krisztus).

A zsidó hagyományt követve az egyházi esztendőben a napoknak a kezdetét pedig a napszentület, a naplemente jelenti, vagyis az előttük lévő éjjelnek a kezdete. A föltámadást ünneplő szentmise ennek megfelelően fokozatosan tolódott vasárnap hajnaltól szombat éjfélig, majd szombat estig.

Vízi állatok és a nyúl

Érdekes kultúrtörténeti adalék, és a keresztény vallás viszonyát is jól mutatja a korabéli (természet)tudományhoz, hogy a nyulaknak a megszelídítését és a háziasítását francia szerzetesek végezték el az ötödik századtól kezdődően, a tízedik századig bezárólag megfelelő módon kitenyésztve őket.

A szőrméjük hasznosítása mellett a másik jelentős tényező, amely a háziasításra sarkallta a vállalkozó kedvű szerzeteseket, hogy a nyulaknak a magzatjait és az újszülöttjeit „vízi állatoknak” tartotta a korabéli természettudomány, ekképpen pedig a keresztény fölfogás is.

Az ókori római szokásokat folytatva tehát a hívek is elkezdték enni a fiatal nyulakat, annál is inkább, mert a „vízi állatkénti” tudományos és teológiai besorolás lehetővé tette, hogy az étkeket még a böjt idején is jó lelkiismerettel fogyasszák.

Szesz és kütyük – a böjtnek számos módja van

A böjt tekintetében a mértékletességnek a sarkalatos erénye a zsinórmérték, nehogy a torkosságnak a főbűnébe essék az ember, amely a forrásbűne lehet a bujaságnak, a haragnak, vagy éppen a restségnek a jóra.

Az étkezés, különösen is a húsfogyasztás tekintetében hangsúlyozott böjt azonban csak egyike a számtalan lehetőségnek, ahogyan a hívő ma is gyakorolhatja az önmegtagadást. A lelkiismeretvizsgálata során az embernek ilyenkor előzetesen végig érdemes gondolnia azt, hogy különösen is mely területen volna néki nehéz valamilyen káros vagy közömbös szokást egy négy-öt hetes időre félretennie.

Nyilván sok olyan ember van, aki például a fogyasztói magatartásnak az egyik módozata, vagy pedig az élvezetnek az egyik fajtája tekintetében olykor-olykor netán mértéktelenségbe csúszik.

Nos, nékik pontosan e területeken érdemes önkéntes böjti önmegtagadásokat megfogadniuk és megvalósítaniuk, edzvén ezáltal az akaraterejüket, növelve (akár maguk előtt is) a szavahihetőségüket.

Akiknek a szeszes italoknak a túlzott fogyasztása jelent kihívást, választhatják ezeknek a háttérbe szorítását. A kütyüknek és a világhálónak a korszakában böjti módon vizsgálhatjuk fölül az esetleges függésünket ezen eszközöktől.

Végezetül, a böjti lelkiség kiteljesítésének a legkiválóbb módja az, amennyiben az ilyen vagy olyan javakra nem elköltött összegeket adományként a szegények és a rászorulók megsegítésére fordítjuk, ekképpen zárva be az önfeláldozásnak és a közösségvállalásnak a köreit.

(Kiemelt kép: Europress Fotóügynökség)