Élet-Stílus

Éljen hazánk felszabadulása!

A történelmet emberek írják, csinálják, élik át, így hiába az objektív, tudományos módszerek, egy-egy eseménynek számtalan olvasata van. Ki-ki ahogy megélte, ahogy továbbmesélte, ahogy emlékszik vagy ahogy tanították, hogy emlékezzen. Ékes példa április negyedike, Magyarország felszabadításának napja, a felszabadulás ünnepe.

Ezen a napon a szovjet Vörös Hadsereg elfoglalta a magyar-osztrák határ mellett fekvő Nemesmedves települést, ezek után német és magyar katonák közjogilag önálló községet már nem tartottak ellenőrzésük alatt az ország területén.

Magyar hősök vére

Április 4. egyébként is jeles nap volt, 1849-ben a magyar honvédek fényes győzelmet arattak Tápióbicskén, amire később országos szinten megemlékeztek, a környék egyik legfontosabb ünnepe volt. Érdekességként például egy alapítvány jóvoltából ezen a napon minden bicskei gyerek ünnepélyes külsőségek között kapott egy zsömlét arra emlékezve, hogy:

azt a földet, mely nekik a fehér kenyeret termi, a magyar hősök vére öntözte.

Megszabadulás

Ami 1945. április negyedikét illeti, a kép jóval árnyaltabb, vagy mondjuk úgy sarkosabb: felszabadulás vagy megszállás? Ha előbbi mellett érvelünk, talán helyesebb a megszabadulás kifejezést használni. Hazánk számára véget ért az emberiség eddigi legpusztítóbb háborúja. Megszűnt a nyilas kormány utcán dühöngő terrorja, az üldözött milliók fellélegezhettek, és eltakarodtak a több mint egy éve megszállóként érkező német csapatok.

Egy bizonyos szempontból a felszabadulással vagy megszabadulással Magyarország fellélegezhetett.

Egy bizonyos szempontból, mert a borzalmakat azonnal újabb borzalmak követték, a német tankokat szovjet tankok váltották, a nyilas önkényt kommunista diktatúra. 1989-ig viszont minden április 4-ét, mint hazánk felszabadulásának napját kellett ünnepelni.

Megszállás

Ha objektíven tekintünk az eseményekre, nem vitás, a szovjet Vörös Hadsereg megszállta Magyarországot saját szándéka és “definíció” szerint is. A legtöbb állam esetében Sztálin a felszabadításra adott utasítást, míg Magyarországra nézve annak elfoglalására, a háborús kitüntetéseken is ilyenek szerepeltek: Budapest bevételéért vagy a Fasiszta Magyarország legyőzéséért. De elég csak kissé elgondolkodni a fogalmakon.

A felszabadítás azt jelenti, hogy egy külső beavatkozás visszaadja egy adott terület lakossága számára az önrendelkezés lehetőségét. A megszállás során ezzel szemben a beavatkozó ország az államformáját, a társadalmi rendjét és általában az akaratát rákényszeríti a meghódított területre.

Ölj meg még egyet!

A szovjet katonák vadállat módjára viselkedtek, amit a központi propaganda is szított, Sztálin úgy vélte, a katonának joga van elvenni, ami jár neki. Baráti és ellenséges területen is, utóbbi esetben pedig a bosszúhoz is joguk volt. És tettek is érte, hogy az egyszerű katona éljen is ezekkel a jogaival.

Levelezőlapokat küldtek például saját bakáiknak, amelyben az otthoniak szenvedéseiről írtak, arról, hogyan kínozták meg rokonaikat a nácik. Ilja Ehrenburg szellemi vezetése alatt a propaganda kifejezetten kegyetlenkedésre sarkallta őket:

 Ha megöltél egy németet, ölj meg még egyet!

Tegyétek magatokévá a büszke német asszonyokat!

Gyilkosságok, rablás, nemi erőszak, horrorfilmbe illő jelenetek kísérték a Vörös Hadsereg útját. A fosztogatást azzal is segítették, hogy a katonák rendszeresen küldhettek haza néhány kilós csomagokat. Ehhez társult ugye Sztálin álláspontja, miszerint a katona elveheti, ami jár neki, megérdemli. És akkor még nem is beszéltünk a malenkij robotról, százezrek munkatáborba hurcolásáról.

Az 1944-45-ös eseményeket folyamatában tekintve nevezhetjük kettős megszállásnak: a szovjetek kiűzték a nácikat, miközben ők is megszállták az országot. Hatalomváltás történt a fejünk felett, az ország kárára.

(Kiemelt kép: Fortepan)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik