Élet-Stílus

Elszívtam egy cigit, és bűnöző lettem

Dévai László
Dévai László

ÚJSÁGÍRÓ. 2017. 03. 26. 18:00

A következő írás nem a drogfogyasztást hivatott népszerűsíteni, csupán egy rosszul működő rendszer viszontagságaira próbálja meg felhívni a figyelmet egy személyes történeten keresztül. A történetben szereplő fiatal nevét és életkorát megváltoztattuk, a helyszíneket kicseréltük.

∗∗∗

Rendőrség! Azonnal jöjjön ki a sátorból!

Ordított az egyik civil ruhás Dávidnak, aki mikor meglátta, hogy két alak közeledik feléjük, rögtön beugrott a táskájáért, hogy megpróbálja elrejteni a maradék, még el nem szívott füvet. A rendőrök az igazoltatás után átkutatták a négy fős társaságot, de az eldobott csikken kívül semmit nem találtak náluk. Dávid pillanatok múlva már azon kapta magát, hogy a fesztivál bejáratánál állnak, arra várva, hogy beszállhassanak egy félig tömött rendőrségi kisbuszba. A buszban nagyrészt fiatalok ültek, mindenkit kábítószer miatt vittek be.

Fogd be a pofád, takarodj hátra!

– irányították a jármű hátsó részébe az újonnan érkezetteket a rendőrök, majd bezáródott az ajtó, és kezdetét vette az a több mint 8 órás procedúra, amelynek végén aztán mindenki szabadon távozhatott. Dávid elmondta, hogy a legjobban azok a 16 éves lányok féltek, akiknek a hatóságok a szüleiket értesítették, a többiek egykedvűen vették tudomásul a sorsukat.

Mondtam, hogy le kellett volna nyelni a csikket, bazmeg

A hosszú várakozás alatt csupán egyszer lehetett kimenni WC-re, mivel a vallomástétel előtt még drogtesztet is elvégeztettek velük. Dávid szerint az egészben nem az ordítozás, vagy a lekezelő bánásmód volt a legmegalázóbb, hanem az, hogy két rendőr szeme láttára kellett vizelnie, mint valami rabnak.

A teszt után aztán felgyorsultak az események, ujjlenyomtatot vettek, fotókat készítettek, majd bekerültek a nyilvántartásba. Dávid elmondta, hogy az eljárás közben sokan csak mosolyogtak, de ekkor már nem a szer hatása miatt, hanem mert

ilyet a legtöbben még csak a filmekben láttak.

A kihallgatáson a nyomozó két opciót vázolt fel: az egyik szerint beismerik, amit tettek, és akkor korábban szabadulnak az örsről, a másik szerint tagadják az egészet, ám ekkor vállalniuk kell az ezzel járó további büntetőjogi felelősséget. Ezek után természetesen mindenki beismerő vallomást tett, így éjfél után nem sokkal már mindenki újra szabad volt.

Anyámék nézték, ahogy rendőrök turkálnak a cuccaim között

A fesztiválra Dávid felszabadulva tért vissza, mivel úgy érezte, hogy a nehezén már túl van. Másnap viszont korán reggel telefonhívást kapott otthonról, mert a rendőrség megjelent az ország másik felén lévő házuk előtt. A nyomozók azt kérték a fiú családjától, hogy mutassák meg Dávid holmijait. A rendőrök nagyjából fél órán keresztül kutatták a szülők szeme láttára gyerekük ruháit, érmeit, könyveit. Kábítószert kerestek, de végül semmit nem találtak.

Illusztráció: 24.hu/Besenyei Violetta

Az incidensről a fiú és a család csak egyszer beszélt, azóta tabunak számít minden, ami azon a reggelen történt. 

A fiatal srác tovább folytatta az életét, dolgozott, iskolába járt, próbált nem törődni azzal, hogy előbb vagy utóbb keresni fogják. Teltek a hetek, de a rendőrség csak nem akarta kijelölni a helyet és az időpontot, hogy hol és mikor kell megjelenni az úgynevezettt elterelésen.

Pokol, elterelés a neved

Dávid végül úgy döntött, hogy nem vár tovább, ő maga hívja fel a kapcsolattartót, akinek már rég keresnie kellett volna, mivel nem akar nagyobb bajba kerülni annál, mint amilyenben amúgy is van.

Mit jelent az, hogy elterelés?

Az elterelés gyakorlatilag egy tájékoztató foglalkozás, amelynek keretein belül egy szakember megpróbálja felhívni a drogfogyasztók figyelmét a kábítószerek káros hatásaira.

A rövid beszélgetés után kiderült, hogy a srác elterelése már hetekkel ezelőtt megkezdődött, csak épp neki nem szóltak erről. Dávid így kétségbeesetten ment el a következő időpontra, ahol egy pszichológus fogadta. Mivel a fiatal srácnak akkor már évek óta fix munkahelye volt, így a rugalmasabb egyéni foglalkozást választotta a csoportos helyett. Ezeken a foglalkozásokon többnyire az történt, hogy Dávid elmesélte, mi történt vele aznap, majd aláírta a jelenlétit, és ment is a dolgára.

Az igazi szenvedést persze nem a pszichológussal folytatott semmitmondó beszélgetések jelentették, hanem az, amikor képbe került az úgynevezett pártfogó.

Na, mi van?! Anyád büszke rád?

Pár alkalom után Dávid kapott maga mellé egy pártfogót, akit a pszichológushoz hasonlóan hetente kellett látogatnia. Az 50 év körüli férfi sokszor megengedhetetlen hangot ütött meg a fiatal sráccal szemben, akinek azonban tűrnie kellett a folyamatos szidalmakat. A hatalmával visszaélő pártfogó többször bűnözőnek nevezte, cinikusan, lekezelően beszélt fele.

Otthon nagyon büszkék rád, igaz? És a munkahelyeden mit hazudozol, hova kell járkálnod hetente?

Dávidnak egy idő után már gyomorgörcse volt a foglalkozás előtti este, mert tudta, hogy majd’ egy órán keresztül azt kell majd hallgatnia, hogy milyen jelentéktelen és javíthatatlan. A rossz hangulat miatt a fiú egyre jobban bezárkózó lett, nem szívesen mesélt a problémáiról, csak végighallgatta a szidalmakat.

Bűnöző vagy, benne van a véredben

Az elterelés közepén Dávidnak ki kellett töltenie egy személyes kérdésekből álló tesztet, amelyből végül az derült ki, hogy hajlamos a bűnözésre. Erről a pszichológus azonban többet nem beszélt, nem kezdtek terápiába, aminek a segítségével értelmezhették volna az eredményt. Dávid számára az volt legrosszabb, hogy egyik szakember sem próbált pozitív jövőképet mutatni neki, gyakorlatilag senki nem volt kíváncsi rá és a problémájára.

A pokoljárás nagyjából egy évig tartott, a fiatal srácnak ennyi időn keresztül kellett elviselnie azt, hogy idegenek ítélkeznek róla úgy, hogy meg sem próbálják megérteni.

A fenti eljárásról, illetve magáról az elterelés intézményéről is megkérdeztük Tóth-Horváth Gábor, pszichológus terapeutát, aki szerint már eleve a rendszer nincs rendben.

Maga az elterelés látszatmegoldás, hiszen nem önkéntes, hanem kényszer-elvonókúrát jelent, amiről már évtizedekkel ezelőtt bebizonyosodott a gyakorlatban, hogy nem vezet eredményre. Kevesen tudják, hogy Magyarországon voltak kényszer-alkoholelvonók, ahol a visszaesés aránya közel 100%-os volt

– mondja Tóth-Horváth, aki szerint az egész rendszer a tájékozatlan megvezethető tömegre épül. Ezt a dezinformáltságot kihasználva rendszerszintű és értelmetlen drogpolitikát folytat az ország, a prevenciót és az ártalomcsökkentést mellőzve, kizárólag bünteti és üldözi még a füveseket is, pedig nemzetközileg elismert kutatók reprezentatív felmérései alapján mára bebizonyosodott, hogy a mértékletes kannabiszfogyasztás pozitív hatással is járhat.

A terapeuta szerint a történetben szereplő szakemberek kompetenciája jócskán megkérdőjelezhető.

Az eredményes terápia csak önkéntes alapon képzelhető el, támogatók, segítők közreműködésével. Ebben az esetben mindkét személy súlyos szakmai és etikai hibákat követett el, amely súlyos önértékelési problémákat okozhat majd a későbbiekben az elhibázott elterelésen résztvevő fiatalnak – zárja gondolatait a pszichológus.

Dávid a mai napig kábítószerfogyasztó.

Címlapkép és illusztráció: Besenyei Violetta

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

PARKES, AUSTRALIA - JANUARY 12:  Elvis impersonator Dean Vegas prepares to go onstage at the Parkes Leagues Club during the Parkes Elvis Festival January 12, 2007 in Parkes, Australia. The festival, now in it's 15th year is expected to draw over 6,000 people to the small country town for the event. For one weekend every year, Parkes is innundated with Elvis fans, impersonators and performers from around the world. This year's festival will mark the 30th anniversary of the death of Elvis Presley.  (Photo by Ian Waldie/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.