Élet-Stílus

Sok szenvedés után halt meg az “angol beteg”

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 03. 22. 18:43

Korábban a témában:

Almásy Lászlóról, az “angol betegről” el lehet mondani, hogy különc volt, kalandor, csodabogár: a kalandok és a repülés megszállottja volt, Afrika-kutató, katona, kém, és amikor kellett, saját életét veszélyeztetve mentette embertársait.

56 évet élt, 1951. március 22-én hunyt el Salzburgban – teljes életművének bemutatására nem vállalkozunk, csak epizódokat villantunk fel. Az Angol beteg című filmről csak annyit, hogy kiváló alkotás, de Almásy se hadifogoly nem volt, sem égési sérüléseket nem szenvedett.

Elütötte az igazgatót

Édesapja híres Ázsia-kutató és ornitológus volt, Lászlóban már gyermekként olthatatlan vágy ébredt a madarak vonulásának megismerése és a repülés iránt. Olyannyira, hogy kiskamasz korában egy magazinban megjelent tervrajz alapján saját maga épített egy kis vitorlázó-repülőgépet, és ki is próbálta egy kőbányában. Tíz métert zuhant, de csodás módon néhány töréssel túlélte.

Grazba járt középiskolába, amíg ki nem rúgták. Épp iskolába száguldott kerékpárjával, amikor elütötte az iskola igazgatóját. Tanulmányait ezek után Angliában folytatta.

Az első világháború idején 19 esztendős volt, pilótaként szolgált az orosz majd az olasz fronton, a háború után pedig részt vett IV. Károly puccskísérletében. Sebesség iránti vonzalma a földön sem hagyta nyugodni, a Steyr nevű osztrák cég megbízottjaként árusított autókat. Ennek a cégnek köszönhette első afrikai kalandját is: Alexandriából kiindulva a Nílus mentén Kartúmig jutott, majd átkelt a Núbiai- és a Berber-sivatagon – óriási teljesítmény volt ez 1926-ban.

Nála jobban senki nem ismerte a sivatagot

Ezután a cég egyiptomi képviseletének élére nevezték ki, ő pedig keresztül-kasul bejárta a sivatagot, és kiváló kapcsolatokat épített ki az egyiptomi uralkodócsaláddal. Akkor is az országban maradt, amikor a Steyr a gazdasági válság nehézségeire hivatkozva megvált tőle. És akkoriban indult el a világhírnév felé.

Az 1940-es évekig feltérképezte a Szahara belső területeit, kétmillió négyzetkilométert, felfedezte az “elveszett oázist”, régi civilizációk nyomait.

A második világháború kezdetén Almásy a magyar légierőnél teljesített szolgálatot, de a német katonai hírszerzés is számon tartotta, mint az egyiptomi elittel kiváló kapcsolatokat ápoló katonát, aki ráadásul úgy ismeri a Szaharát, mint senki más. Amikor pedig 1941-ben Ervin Rommel tábornok az Afrika Korps élén megkezdte olasz szövetségese “megsegítését” Észak-Afrikában, német kérésre Almásyt is odavezényelték.

Almásy és Zichy Nándor felfedező (forrás: MaNDA)

Rommel alatt szolgált

Német egyenruhába bújt, német zsoldkönyvet kapott, de ruháján viselte magyar jelvényeit. Nagy terve volt felkutatni Kambüszész perzsa uralkodó a Líbiai-sivatagban, még az ókorban eltűnt hadseregét. Indulása előtt az óbudai Sipos halászcsárdában vacsora közben így fogalmazott:

Engem egy érdekel csak ott, Kambüszészt akarom kiásni! Rommel majd ad hozzá benzint…

Legendás tetteket hajtott végre, német hírszerzőket juttatott például a brit vonalak mögé kalandos úton, 5600 kilométert megtéve az 50 fokos hőségben a sivatagon keresztül.

A kommunisták megkínozták

A háború vége felé már Budapesten volt, üldözött zsidóknak segített menedéket találni, saját lakásában is embereket rejtegetett. A háború után viszont mindez mit sem számított, Almásyt többször letartóztatták, vallatás közben megkínozták, népbíróság elé állították.

Egyszer a neves orientalista, Germanus Gyula tanúvallomása alapján mentették fel, máskor egyiptomi barátja, Faruk egyiptomi király unokatestvére révén engedték szabadon. Otthonát elveszítette, munkahelye nem volt, menekülnie kellett Európából.

Élete utolsó éveit Egyiptomban töltötte, Kairóban bérelt egy kis lakást, sportrepülés-oktatással és sivatagi autós kirándulásokkal kereste kenyerét. Végül Amőbás dizentériától szenvedve került a salzburgi Wehrle Szanatóriumba, ahol hiába műtötték meg, májban kialakult tályog és az egyéb károsodások végzetesnek bizonyultak – hosszú, gyötrelmes szenvedés után hunyt el 1951. március 22-én.

(Összeállításunk forrása Kubassek János tanulmánya a Rubicon.hu-n.)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.