Élet-Stílus

Óriásvírusokat hoztak Magyarországra

Másfél évtizede még senki nem tudott az óriásvírusok létezéséről. Minden azzal kezdődött, hogy brit tudósok – és itt tényleg csak a nemzetiséget jelöljük vele – 2003-ban biofilmmintát vettek egy angliai erőmű vízzel teli hűtőtornyának belsejéből. Ez az a nyálkás, nagyon csúszós, áttetsző vékony réteg, ami miatt mindenki erősen markolja a Balatonba vezető lépcsők korlátját.

Baktériumok, moszatok, a legkülönfélébb egy- és többsejtű apró élőlények alkotják – magyarázza Grolmusz Vince, az ELTE PIT Bioinformatikai Csoport professzora. A mintákat közönséges fénymikroszkóppal vizsgálva különítették el a fajokat, ám az egyik baktérium esetében a szokásos festéses módszer nem működött.

A feje tetejére állították a tudományt

Ekkor vetették alaposabb vizsgálat alá, és kiderült, nem is baktériumokról, hanem megdöbbentően nagyra nőtt vírusokról van szó: méretük 10-20-szorosa egy átlagos vírusénak. Azért nem kell rögtön a Kisgömböcre gondolni, fél-mikronnyi “óriásokról” beszélünk.

A vírusokról tudni kell, hogy nagyon kevés gént tartalmaznak, a tudomány nem is tekinti őket élőlénynek, hanem csak egy becsomagolt tervrajznak – fogalmaz a professzor. Képtelenek egyedül szaporodni, a gazdasejt erőforrásainak felhasználásával sokszorosítják magukat.

Épp ezért az óriásvírusok esetében a méretüknél is meglepőbb, hogy egyes változataik akár 2500 génnel is fel vannak szerelve, ennyit mindeddig csak sejttel rendelkező, egyértelműen élőlénynek tekintett baktériumokban mutattak ki. Az összehasonlítás kedvéért: az egyik legparányibb vírus, a dohánymozaik vírus például csak négy gént tartalmaz. Miért e bőség? Ennek megválaszolása lesz a szakemberek egyik nagy feladata.

És most jön a java. Egyes óriásvírusokban, amelyek hangsúlyozzuk, nem is alkotnak sejtet, úgynevezett virofágokat, vírusokon élősködő apró vírusokat találtak. Ekkor merült fel, hogy át kellene írni az élet definícióját, hiszen aminek élősködője van, az nehezen tekinthető élettelennek

– magyarázza Grolmusz Vince.

Aztán kimutatták, hogy a virofág megváltoztat néhány dolgot az óriásvírus DNS-szekvenciában arra kényszerítve a “behemótot”, hogy őt, azaz a kis vírust sokszorosítsa. Így pedig az élet meghatározásába sem került újabb kitétel.

Bárhol megélnek, de békések

Amit még az óriásvírusokról tudunk, szintén nagyon érdekes. Első képviselőikre ugye egy édesvízű tartályban találtak, ami a vírus részéről nem nagy szám, hiszen a víz a lehető legbiztonságosabb környezet. Csakhogy azóta kiderült, a Föld legzordabb pontjain is megélnek. Az Antarktisz hó és jég nélküli, állandóan viharos, széljárta, leghidegebb völgyeitől kezdve tengerekben, tavakban, az új-mexikói Chihuahuan sivatagból, észak- és dél-amerikai erdőkből, a prériről kerültek elő képviselőik.

Vannak olyan tulajdonságaik, amelyek alapján kórokozók is lehetnek köztük, de nem ez a jellemző – legalábbis a tudomány nyelvén. Ami nekünk, laikusoknak szól:

az óriásvírusok nem terjesztenek betegségeket.

Ugyan alig ismerjük őket, de mivel 20-30 centiméter mély talajmintákból bőven kimutathatók, gyakorlatilag bármilyen körülmények között megélnek, az utóbbi néhány tízezer évben feltűnt volna, ha humán megbetegedéseket okoznának. És nem csak 2003-ban fedezték volna fel létezésüket.

Na jó, de mit keresnek Magyarországon?

Azt, hogy fent említett helyszínekkel együtt magyar kutatók mutatták ki összesen 18 egzotikus helyről származó mintában óriásvírusok jelenlétét. Az ELTE kutatói egy már meglévő DNS-szekvenciavizsgálati módszert paramétereztek át úgy, hogy alkalmas legyen az óriásvírusok nyomainak kimutatására.

Mondjuk úgy, finomhangolták, és ingyenessé tették: ha valaki óriásvírusokat vagy azok maradványait kutatná a világ bármely pontján vett mintákban, ezt a magyar fejlesztést használhatja.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik