A Szibéria északnyugati részén fekvő, közel hétszáz kilométer hosszan a Kara-tengerbe nyúló Jamal-félsziget egyike a nomád rénszarvastartás utolsó bástyáinak, így nyenyecek és hantik ezrei töltik a napjaikat a terület közel félmillió rénszarvasa közt.
Az itt élők évszázadokon át sikeresen ellenálltak a civilizáció hódításának, sőt, étrendjük alapját egészen a legutóbbi évtizedig szarvashús és friss halak alkották, most viszont drámai átalakuláson mennek át – ennek eredményeként a területen nemrégiben megjelentek az első elhízásos esetek, köszönhetően a pékáruknak, a kenyérnek, a cukornak, az instant leveseknek és a tésztáknak.
A szarvaspásztorok a terület gazdag földgázlelőhelyeit kiaknázó vállalatok kisvárosaiban szerzik be a távolról sem egészséges árukat, melyek a súlygyarapodáson túl más negatív következményeket is magukkal hoztak, hiszen a rénszarvashús fogyasztásának csökkenése növelte a végtagok fagyásának esélyét, a halak étrendből való lassú távozása pedig a hidegtűrés csökkenése mellett magas vérnyomást, valamint keringési rendszeri megbetegedéseket okoz.
A városok miatt az állatok terelési iránya is gyökeresen megváltozott, valamint felére rövidült, így a családfők sokkal kevesebb kalóriát égetnek, elősegítve a betegségek kialakulásának kockázatát.
