Élet-Stílus

Ez történik a szervdonorok testével, miután meghalnak

Szervdonornak lenni egyszerű, de ugyanakkor rendkívül komplikált dolog is egyszerre. A felmérések szerint a szervadományozás a társadalom széles köreiben elfogadottnak, mitöbb, népszerűnek számít. Ennek ellenére

az emberek nagy része nem él a lehetőséggel, hogy a halála után más emberek életét mentse meg.

Ez az ellentmondás persze könnyen magyarázható, hiszen az emberek és a családtagok nem gondolnák, hogy hasonló helyzet bárkinél előállhat. Ráadásul ott vannak a morális tényezők is, sokan ugyanis nem képesek elviselni a gondolatot, hogy a szerettük szervei másban élnek tovább.

Emiatt sokszor az is előfordul, hogy a család felülbírálja az egyébként szervdonor beteg akaratát, így az ép szervek végül nem kerülnek azokhoz a betegekhez, akik már hosszú ideje várnak az élementő hírre. Felmerül a kérdés, hogy pontosan

miket lehet “hasznosítani” egy elhunyt ember testéből?

Az, hogy milyen szervek kerülhetnek a transzplantációra váró betegekhez, nagyban függ attól, hogy az elhunytnak milyen természetű volt a halála. Értelemszerűen olyan szervet, amely sérült, vagy károsodhatot, nem adnak tovább, ezért a szervdonor halála utáni rohanásban az első lépés egy gyors, ám alapos vizsgálat.

A transzplantációra váró betegek szempontjából a “legjobb” eshetőségnek az agyhalál számít, hiszen ekkor a legfontosabb szervek szinte egyáltalán, vagy csak minimálisan sérülnek. Ebben az esetben hasznosítható a legtöbb szerv, ilyenek például

  • a szív
  • a vese
  • a máj
  • a hasnyálmirigy
  • a belek
  • a bőr
  • a csontszövet
  • a szaruhártyák
  • az ínszalagok
  • és az erek is.

A lista olvasva bizarrnak tűnhet, de érdemes abból a szempontból is belegondolni, hogy ez a rengeteg szerv hány ember életét mentheti meg. A transzplantációtól vonakodókat erősítheti azonban a tény, miszerint az agyhalál beálltát nem úgy állapítják meg, mint ahogyan azt a kórházas sorozatokban bemutatják.

Az orvosok ugyanis az agyműködést monitorozó gépek helyett gyors tesztekkel mutatják ki, hogy megszűnt az és a test közötti kapcsolat. Ekkor rendszerint a pupillák tágulását, az öklendő és hányó reflexet vizsgálják. A szakemberek természetesen

csak akkor nyilvánítják agyhalottnak a beteget, ha arról minden kétséget kizáróan megbizonyosodtak.

A szervdonor testét ekkor amilyen gyorsan csak lehet a műtőbe viszik és előkészítik azokat a műtétsorozatokat, amelyek során minden hasznosíthatót kivesznek. A szerveket ezután speciális eszközökkel gyakorlatilag életben tartják, amíg az transzplantációra váró beteg testébe nem kerülnek.

Végezetül pedig jöjjön egy felvétel, amelyen az is látható, ahogy egy szív gépek segítségével dobog, egy tüdő pedig “magától” lélegzik. Ha felkészültél a látványra, a videót itt tudod megnézni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik