Egy iráni fiú 1942-ben néhány ételkonzervért cserébe egy szíriai barna medvebocsot ajánlott fel a közelben állomásozó 22. lengyel tüzérségi ellátó egység katonáinak, akik kaptak is az alkalmon, hiszen tökéletes szórakozásnak tűnt egy medvebocsot tartani a barakkban, konzervekből pedig egyébként is egészen jól álltak.
Az állat a Vojtek nevet kapta, a következő években pedig a katonák legjobb barátjává, sőt, jelképükké és harcostársukká vált.
Az édesanyját elvesztett állatnak alapvetően nem lett volna túl sok esélye a túlélésre, de a katonák hozzá nem értőként is áthidalták a problémákat: üres vodkásüvegbe töltött tejjel táplálták, míg Vojtek nem kapott erőre.
Étkezései szokásai a következő közel három évben természetesen megváltoztak: a tejről inkább a sörre, vagy a cigaretták elfogyasztására (ritkább esetben elszívására) szokott át, de szokásai más téren is átalakultak:
A négy hónapon át tartó, Monte Cassinónál vívott harcban például a mozsárágyúk lövedékeit, vagy a lőszeresládákat cipelte, ami minden bizonnyal óriási megrökönyödést okozott mindkét oldalon.
A medve egy idő után egyébként hivatalosan is katonává vált, hiszen neve, rendfokozata és azonosítószáma is volt, sőt, az egység kabalája is lett, így sziluettje a zászlókról és járművekről is visszaköszönt.
A második világháborút követően a csapat épp a skóciai Huttonban állomásozott, mikor úgy döntöttek, ideje elköszönni a medvétől, aki természetesen nem térhetett már vissza eredeti lakóhelyére, vagy a vadonba, így 1947. novemberében az edinburgh-i állatkertbe került, ahol még tizenhat éven át, 1963. decemberében bekövetkezett haláláig szórakoztatta a látogatókat.
Régi barátai ez idő alatt persze többször is meglátogatták, hogy cukorkát, vagy cigarettát dobjanak neki, vagy épp beugorhassanak a kifutójába, hogy birkózzanak egy jót.
