Élet-Stílus

Utoljára koronáztak királyt a magyarok

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 12. 30. 14:17

Károly szárnysegédje a lakosztályában felejtette a szövegét, az érsek csak beszélt és beszélt, Zita öltéseket helyezett a koronázási palástba, senki nem nyúlt a díszlakoma fogásaihoz - hagyomány és érdekességek az utolsó magyar király koronázásáról.
Korábban a témában:

Ferenc József 68 évnyi uralkodás után 1916. november 21-én elhunyt, november 30-ai temetése után pedig egy, a gyászolókkal hazafelé tartó vonat balesetet szenvedett: 72 ember vesztette életét, 180-an sérültek meg – ez volt minden idők legsúlyosabb magyar vasúti katasztrófája.

De az élet nem állt meg, sőt a mély gyászt az egyik legnagyobb, elsődlegesen magyar ünnepe követte. A király búcsúztatása után azonnal felállították a Koronázási Ünnepélyt Rendező Bizottságot, a politikai elit gőzerővel szervezte az új uralkodó koronázását, a nép a háborús kínok ellenére is lázban égett: a közvélemény a béke mielőbbi megteremtését várta Károly trónra lépésétől.

Ma száz éve, 1916. december 30-án koronázták meg IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt. A részletekről Maczó Ferenc történészt, az MTA Pálffy Géza vezette “Lendület” Szent Korona Kutatócsoport tagját kérdeztük.

Sürgős volt a koronázás

A Magyar Királyság II. József, a “kalapos király” uralkodása után hozott törvényt arról, hogy a királyt trónra lépését követően hat hónapon belül meg kell koronázni. Ehhez képest 1916-ban egy hónap alatt megszervezték és le is bonyolították a ceremóniát, mert az idő sürgetett: a következő évi költségvetést ugyanis az államfőnek, azaz a megkoronázott királynak kellett jóváhagynia. Háborús időben a legkevésbé sem volt kívánatos az 1917-es évet ex lex állapottal kezdeni.

Az osztrák alattvalók ugyan nem értették a sietséget, a birodalom nyugati felében a császár trónra lépésétől kezdve törvényesen uralkodott. Károly és a vezető körök viszont ugyancsak sürgették a szertartást, a nagy világégés kellős közepén ezzel is biztosítani akarták a magyar támogatást.

Fejpróba – a szervezés érdekes mozzanata

Első lépésként levették Károly fejméretét, hogy elkészíthessék a korona bélését. Az alsó koronarész legnagyobb átmérője 216 milliméter, egy normális fejméretű emberre igen nagy.

Ezért minden koronázás előtt elkészítették az aktuális király fejére szabott puha bársonybélést: valahogy úgy, ahogy ma az építkezéseken hordott védősisak belsejét.

Sőt, még egy szíjat is csatlakoztattak hozzá, amely az áll alatt átvetve volt hivatott megakadályozni, hogy az ereklye lessen a király fejéről. Nem volt ez felesleges túlbiztosítás, hiszen az uralkodónak lovagolnia is kellett a Szent Koronával a fején.

Még mindig a koronázás előtt a leendő király kiadta az úgynevezett koronázási hitlevelet. E szokásról a késő középkortól vannak forrásaink, a XVIII. századtól öt pontból állt, az uralkodó ezek elfogadásával tett hitet többek közt az ország törvényeinek betartására.

Wikipedia

Baki a ceremónián, vörösödött az érsek

Az uralkodópár 1916. december 27-én érkezett Budapestre, Károly még aznap este ünnepélyes külsőségek között átvette az országgyűlés küldöttségétől a koronázási hitlevelet – másnap ugyancsak ünnepélyesen adta vissza aláírásával ellátva. A ceremónián történt egy baki, ami csak Tisza István miniszterelnök rátermettségének köszönhetően nem torkollt kínos jelenetbe.

Csernoch János esztergomi érsek tartotta köszöntő beszédét, aminek végeztével Károlynak válaszolnia kellett a hitlevélre. Tisza észrevette, hogy az uralkodó kissé feszengve hallgatja a prímást, valami baj van. Menesztette szárnysegédjét, apró mozdulatok, alig hallhatóan elsuttogott szavak és kiderült: Károly szárnysegédje a lakosztályában felejtette a válasz szövegét.

A miniszterelnök jelezte Csernochnak, hogy csak beszéljen, beszéljen még, ameddig tud. A prímás pedig mondandója végére érve rögtönzött, és csak mondta egyre vörösebb arccal, végül már szlovák akcentusa is kijött. De a papír megérkezett Károly kezeihez, az egész nem volt túl feltűnő a kívülállók számára – mondja a történész, a koronázásról frissen megjelent monográfia szerzője.

Még ezen az estén a magyar küldöttség felkérte Zitát, hogy ő is koronáztassa meg magát férjével együtt december 30-án.

Zita “belevarrt” a koronázási palástba

Másnap a magyar nők nevében díszruhát adtak át Zitának, majd megejtette az öltéseket a koronázási paláston. Ez is a ceremónia ősi, jelképes mozzanata. A palástot a hagyomány szerint Gizella királyné készíttette, valószínűleg maga is dolgozott rajta, és a fehérvári Nagyboldogasszony bazilikának ajándékozta. Régi szokás, volt, hogy a leendő királyné néhány öltéssel “kiegészíti” Gizella munkáját.

Másnap, december 29-én megtartották a koronázás főpróbáját az uralkodópár és a főbb résztvevők, egyházi és világi méltóságok részvételével. A leginkább úgy képzelhetjük el, mint egy színházi olvasópróbát. Délután pedig a Szent Koronát a budai palotából ünnepélyesen a másnapi ceremónia fő helyszínére, a Mátyás-templomba vitték, és a Loretói kápolnában helyezték el.

Áll már a tribün, épül a koronázási domb a Szent György téren (Urai Dezső felvétele, Fortepan/Németh Tamás)

Zita ezekben a napokban sorra látogatta a hadikórházakat, fenyőágakat küldött a frontkatonáknak.

December 30-án már korán reggel hatalmas tömeg zsúfolódott össze a Budai Várban, az odavezető utakat reggel 8 órakor lezárták. A birodalom krémje színültig megtöltötte a feldíszített templomot, Károly és Zita ünnepélyes menet közepén, koronázási hintón érkezett a palotából.

Éljen a király!

A szertartás részeként Károly megcsókolta az evangéliumos könyvet, letérdelt és letette az igazságosság és béke esküjét az elesettek, a szegények és az egyház védelmére. Ezután felkenték a megszentelt olajjal, és derekára kötötték a koronázási kardot. Négy vágást tett vele a négy égtáj felé, ami az egyház védelmét szimbolizálta.

Majd letérdelt az oltár előtt lépcsőn, ekkor helyezte fejére a Szent Koronát Tisza István miniszterelnök, nádorhelyettes és Csernoch János hercegprímás, esztergomi érsek. Kezébe adták az országalmát és a jogart, Tisza elkiáltotta magát: Éljen a király!

Díszsortüzek dördültek, megszólaltak a Gellért-hegy ágyúi, és elénekelték a himnuszt. Először, amióta Habsburgok ültek a magyar trónon, ráadásul Károly kifejezett kérésére. Addig minden alkalommal az osztrák császári himnuszt, a Gott erhaltét zengték – emeli ki Maczó Ferenc.

Eztán következett Zita. Őt a királyné udvari kancellárjának tisztségét viselő veszprémi püspök koronázta egy házi koronával, majd a miniszterelnök és az esztergomi érsek együtt a jobb vállához érintette a Szent Koronát. Ez a mozdulat hagyományosan azt jelentette, hogy a királyné is osztozik férjével az uralkodás terheiben.

A királyné fejére nem kerülhetett a Szent Korona, és valószínűleg e különleges előírás vezetett ahhoz a helyzethez 1638-ban, amelyben a korona keresztje elferdülhetett.

Dombot emeltek magyar földből

A teljes uralkodói díszben pompázó párt ezután a királyi trónhoz vezették – egészen addig egy másik, szerényebb trónuson foglaltak helyet -, a mise végeztével pedig a királyné elhagyta a templomot, visszavonult a palotába. A király maradt, felavatta az aranysarkantyús vitézeket, tovább öregbítve a Károly Róbert idején keletkezett hagyományt. A különbség az volt, hogy a vitézek díszmagyar helyett most háborús tábori egyenruhájukban jelentek meg…

Az avatás után IV. Károly és kísérete nemzeti színű szőnyegen vonult át a Szentháromság téren felállított ünnepi emelvényre. A prímás olvasta előre a királyi eskü szövegét, az uralkodó mondta utána, aki kiválóan beszélt magyarul, kedvenc költője Petőfi Sándor volt

– jegyzi meg a történész.

Károly számára ez az eskü volt a szertartás legmeghatározóbb pontja, később is sokszor hivatkozott rá, esküje szövegének akart megfelelni azután is, hogy trónját elvesztette. Az eskü után Tisza István háromszor kiáltott: “Éljen a király!” A tömeg percekig éljenzett.

Közben a király fehér lóra ülve elindult a Szent György téren emelt koronázási dombhoz. Ezt az ország teljes területéről érkezett földből emelték. Minden vármegye és törvényhatósági jogú város öt kiló földet küldött hozzá saját területéről, egy-egy számukra jelentősnek ítélt helyszínről.

A király felrúgatott a dombra, kivonta kardját és keletről kezdve egyet-egyet suhintott a négy égtáj felé. Azt üzente: jöjjön az ellenség bárhonnan, megvédi Magyarországot. A jelenetet Zita királyné és a kis Ottó herceg a palota ablakából nézte végig. Miközben Károly a dombon táncoltatta lovát, a korona megbillent a fején – nem vele történt meg először, az alattvalók évszázadok óta baljós előjelnek tekintették.

Érintetlen maradt a díszebéd

Kora délután volt már, mikor a királyi pár és a meghívott előkelőségek helyet foglaltak a trónteremben, az ünnepi ebéd mellett. Tizenkilenc fogást szolgáltak fel szép sorjában, de azokból senki nem evett: a háborúra való tekintettel a díszlakoma ételeit érintetlenül küldték el a hadikórházakban lábadozó katonáknak.

A koccintás viszont nem maradt el, Tisza ekkor is elkiáltotta magát: “Éljen a király!”. IV. Károly pedig válaszként: “Éljen a haza!” Ebéd után átadták a koronázási ajándékokat, amit Károly és Zita egy az egyben a románok által megszállt Erdély megsegítésére ajánlott fel. Ekkor viszont már nem viselte a Szent Koronát. A felbecsülhetetlen értékű ereklyét visszavitték a Mátyás-templomba, ahol – ugyancsak ősi szokásoknak megfelelően – három napra közszemlére helyezték.

A közszemlére helyezett Szent Korona és a koronázási jelvények a palota báltermében (Fortepan/Pálinkás Zsolt)

A királyi pár számára a napot az udvarhölgyek bemutatása, nagyszabású bál zárta volna, és még napokig tartó ünnepségek, de Károly már a bemutatást is rövidre zárta. Még aznap este visszatért Bécsbe. A magyar közvélemény barátságtalan lépésnek értelmezte, meglehetős felháborodás kísérte a gyors távozást, de IV. Károly döntése még mai szemmel is érthető. Sőt, szimpatikus.

Felelős uralkodó nem dőzsölhet, nem lógathatja a lábát léha bálokon, miközben népe jó része a fronton néz szemben a halállal, másik fele pedig otthon nélkülöz, éhezik. IV. Károly pedig komolyan vette az Isten és a birodalom nemzetei által rá mért feladatot.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

LISBON, PORTUGAL - MARCH 25: Head coach Bernd Storck of Hungary looks on during the 2018 FIFA World Cup Qualifying Group B match between Portugal and Hungary at Luz Stadium on March 25, 2017 in Lisbon, Portugal.  Rodrigo Cabrita / Anadolu Agency
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.