Élet-Stílus

A “legvadabb” magyar: senki nem nyert több párbajt életre-halálra

A törökkel farkasszemet néző magyar végvári vitézek békeidőben sokszor kerestek maguknak valami “mellékes jövedelmet”, de a falvakat pusztító, prédáló, török helyőrségekre kitámadó portyák – ellentétben mai romantikus képzetünkkel – csak a háborúk során voltak jellemzőek.

A “csak” itt nyilvánvalóan idézőjelben értendő, hiszen annak a bizonyos 150 évnek harcai gyakorlatilag elpusztították az országot, a Magyar Királyság utána már önmaga árnyékát sem találta meg. Békeidőben viszont jellemzően tényleg béke volt, erről írtunk cikkünk előző részében.

A beszélgetést ott folytatjuk Baltavári Tamással, a kor hadtörténetének szakértőjével, a Történelmi Animációs Egyesület elnökével, hogy végvári vitézeink a hivatalos fegyvernyugvások idejét bajvívással öregbítették a Balassi Bálint által megörökített arculatukat: “Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak” – itt elejétől a végéig.

Verekedni életre-halálra

A bajvívás életben tartotta a harci szellemet, kielégítette a virtust, dicsőséget hozott a csapatra. A “baj” csak az volt vele, hogy az ember élete során általában csak egyszer veszíthetett, mert az igazi párbaj életre-halálra szólt. A kihívások török és magyar részről egyaránt gyakoriak voltak.

Az egész általában azzal kezdődött, hogy valakiben túlbuzgott a harci kedv, új parancsnokot kapott a szemben lévő vár, híres harcos érkezett a közelbe – az ok igazából mindegy is volt, a szándékon volt a hangsúly. Nem akarták túlhajtani a futárokat, ezért rögtön a lényegre tértek: az elképzelhető legalpáribb, legmocskosabb módon elhordva mindennek az illetőt, a levélíró jelezte, szeretné levágni a fejét.

Vagy csak úgy egyszerűen a törökök/magyarok valaha élt összes felmenőjét pocskondiázva, senkiházi gyáva ribancnak nevezve adott erősség minden rendű és rangú szolgálattevőjét annyit írt a kihívó: álljon ki ellenem a legbátrabb, a legerősebb közületek.

Az ilyenre persze kutya, aki nem felel, hosszabb-rövidebb levélváltások során megállapodtak a részletekben. Ki hány fővel vonul ki, hova, mikor, hányan fognak párbajozni, illetve meddig megy a harc. A pakliban benne volt az “első vérig is”, de igazi harcos életre-halálra ment. Végül a megbeszéltek szerint végbement a viadal.

Eldurvult a buli

“Sportszerűen”, mint egy mai ketrecharcos mérkőzés, csak sokkal durvábban, és komolyabb tétért. A közönséget itt a bajtársak alkották mindkét fél részéről olyan számban, ahogy arról megállapodtak.

De a fiúk nem popcornt majszoltak: kardot villogtatva, lovukat ugratva, maguk is harcra készen biztatták övéiket, és szórtak vaskos szitkokat az ellenfél “csapatára”.

A küzdelem legtöbbször az egyik fél haláláig tartott. Nyilvánvalóan volt gyors döntés, de sokszor megesett, hogy órákig tartott az összecsapás. Eközben a “buli” is eldurvulhatott – mert a bajvívás tényleg annak számított, eseménynek, programnak. Tudunk olyan esetről, amikor mindkét oldalról 50-50 harcos ment ki egyetlen páros viadalára. A felek napestik birkóztak egymással, amit már a “nézők” sem bírtak cérnával.

Egyre-másra alakultak ki a rögtönzött párharcok, a végén a magyarok négy halottat vittek haza, és nyilván a törökök vesztesége is nagyobb volt az eredetileg “tervezett” egy főnél – mondja a történész.

A legyőzhetetlen Thury György

Sok párbajhős élt a XVI. századi Európában, főleg a háború sújtotta területeken de egy sem volt, aki felért volna Thury Györggyel.

Sőt, ha korrektek akarunk lenni, akkor azt mondjuk: a világtörténelem nem ismer embert, aki ennyi életre-halálra szóló, egy az egy ellen megvívott párbajt nyert volna meg, mint ő. Ebben a kategóriában ugye az első vereség egyben az utolsó is…

Thury Györgyöt a török csak komoly túlerővel tudta megölni, miután kelepcébe csalta. Thury ledobta a sisakját, nehogy élve kerüljön az ellenség kezére (kép forrása: Wikipedia)
Thury Györgyöt a török csak komoly túlerővel tudta megölni, miután kelepcébe csalta. Thury ledobta a sisakját, nehogy élve kerüljön az ellenség kezére (kép forrása: Wikipedia)

Régi katonacsalád sarja volt, nagyapja Mátyás király seregében szolgált, édesapja is kora kiváló vitéze volt. György 1520 körül született, ő is a katonai pályát választotta, közvitézként kezdte. Hatalmas termetű, nagyerejű vitéz vált belőle, aki megnyerő külseje, modora és jószívűsége miatt is hírnevet szerzett magának. Büszke és rátarti az ellenséggel szemben, de emberséges, szerény és szókimondó az övéi között – így ismerték.

A török torkában vergődő Bars vármegye főispánjaként, Várpalota, később Kanizsa kapitányaként és a dunántúli főkapitány – a kor egyik legmagasabb magyar katonai méltósága – helyetteseként fényes karriert futott be. De messze földön híressé személyes bátorsága tette: bajvívóként olyan híre volt, hogy sok török vitéz csak azért lovagolt Európa közepére, hogy összemérhessék vele erejüket. Legyőzni senkinek nem sikerült.

A legsikeresebb bajvívó

Ő maga sem kerülte a bajt, közismert szokása volt, hogy bajvívásra hívta ki a szomszédságbeli török várak új főtisztjeit. Így tett akkor is, ha őt nevezték ki új állomáshelyre… Odáig vitte a bajvívás “művészetét”, hogy békeidőben már egyenesen Bécsből tiltották meg Thury Györgynek a további párbajokat.

Ha bárki rákeres a Thury György és bajvívás szavakra, azt találja, ez az ember 600 életre-halálra vívott párbajban volt győztes. Képtelenség. Ötven éves koráig élt, fizikailag lehetetlen, hogy életének aktív időszakában 600 párbajra ideje lett volna. Még ha mást sem csinál, akkor sem

– mondja Baltavári Tamás.

A legjobb, legerősebb és legsikeresebb bajvívók életük során 20, legfeljebb 30 összecsapásban vettek részt – értelemszerűen győztesként. Thury György esetében körülbelül 60 viadalt tekinthetünk reálisnak – tévedés ne essék, elképesztően sok, szinte hihetetlen szám ez is. És még ezzel is Thury György a “legvadabb magyar”, a történelem legtöbb életre-halálra vívott párbajának győztese.

1571-ben hunyt el, a török csapdába csalta, direkt az ő elpusztítására kieszelt lesbe csalva, többszörös túlerővel gyűrte le: Thury lárva az elkerülhetetlent, sisakját levéve harcolt, hogy könnyebben halálos sebet kapjon – inkább, mint a legyőzetés, a fogság.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik