Élet-Stílus

Nem akkor állunk le az ivással, amikor mi akarunk

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2016. 12. 01. 18:07

Igenis szükség van arra, hogy időnként felülvizsgáljuk, hogyan is állunk a szenvedélyeinkkel.

A Kék Pont által meghirdetett Száraz November mindenkit el kellett gondolkodtasson, aki találkozott a felhívással. Rengetegen belevágtak az egyhónapos ivásszünetbe, és a tanulságok leszűrődtek a végén. Az is elgondolkodtató, ha valaki nem mert belevágni. Vagy elkezdte, de az első akadálynál megrendült.

Mert alkoholba pácolt kultúránkban bizony igen nehéz megállni, hogy kiszálljunk a rossz körökből.

E szempontból jó választás volt a november: még nem az ünnepek, még nem a legzordabb tél, bár talán az első igazán lakásba zárt periódus, ami megnehezíti a pályát. Sokaknak nagy rádöbbenés volt a piamentes időszak: rá kellett döbbenniük, hogy igenis átlépték az alkoholizmus határát. Másoknak arra mutatott rá a harminc napos absztinencia, hogy bizony, leginkább a társaság kedvéért megy le a torkukon az a sok ital. Megint mások azt tapasztalták, hogy akárcsak a cigihez, úgy nyúlnak a borhoz-sörhöz-töményhez: gyakorlatilag nyugtató, szorongásoldó gyanánt. És bizony – ez saját tapasztalat – azt a legnehezebb belátni, hogy elakadásunk van valamiben, hogy a szenvedélyünk már valóban rabbá tesz, rég nem játék többé.

Keserű rádöbbenés azt tapasztalni, hogy nem akkor állunk le az ivással, amikor mi akarunk.

(Hány de hány súlyos alkoholbeteg mondja: „Akkor hagyom abba, amikor akarom, csak még éppen nem akarom…”  A legmélyebb öncsalás szavai ezek.)

Remélem, jövőre még többen próbára teszik magukat, és a tapasztalatok hatása segít a mértéktartó életben. Persze abban nem lehet reménykedni, hogy az ünnepek italbalesetek nélkül teljenek el. Szomorú tény, hogy többen azért szüneteltek novemberben, hogy jobban bírja a testük-lelkük a decembervég-január eleje ördögi csapdáit. Aki nem vigyáz, húsz-huszonöt napon át süllyedhet a lehető legmélyebbre, ennek minden következményével együtt.

Sajnos egyesekre örökre rátapad, mit műveltek totál szétütve a céges partin. Kivel mit csináltak a wc-ben. Hogy hányták össze a főnök irodáját.

Egyszer szemtanúja voltam, hogyan kezdte el csöcsörészni az amúgy mindig joviális úriember a cégvezetőnőt „Töf-töf” felkiáltással, mindenki szeme láttára. Vagy hogyan köpött ki egy nagy adag franciasalátát a „fáradt” delikvens a leendő szponzorra. Van olyan ismerősöm, aki inkább mindenféle mondvacsinált indokkal lemondja az év végi összejöveteleket, mert a múltja megtanította arra, hogy képtelen magának megállt parancsolni, ha italt lát. Gondolkodjunk el erősen, ha azt érezzük, képtelenek vagyunk megálljt parancsolni magunknak, ha nem tudjuk kikalkulálni, hol a határ. Mert elveszíteni emberi méltóságunkat, ráadásul hosszú távra lehetetlenné tenni magunkat egyáltalán nem jó buli.

Egy felnőtt ember már igenis tudja, mennyit engedhet meg magának, ne a munkahelyi ünnep legyen a hely, ahol kínos szitukba keveredik. Ne itt mesélje el a potenciaproblémáit a beosztottjának, ne részegen próbálja rendezni a konfliktusait amúgy sem jóindulatáról híres felettesével.

Bár enyhébb bajnak tűnik baráti, illetve illetve családi körben elveszíteni a kontrollt, azért lássuk be, ezeket a szitukat is jobb lenne szkippelni. Ki emlékszik vissza szívesen az önkontrollt vesztett nagybácsira, aki a vacsora romjai felett lengette a hímtagját? Ki örülne, hogy a gyerekek előtt harsogja ki az addig kedvenc szomszéd, mit szeret csinálni a feleségével (és ez még a jobbik opció) az ágyban és egyéb helyeken? Volt olyan ismerősöm, aki egyszerűen odahugyozott a méregdrága új bársonykanapéra az előszilveszteri bulin, mások verekedést provokálnak, teljesen mondvacsinált indokokkal. Azért, mert úgymond védett, baráti, szeretetteljes közegben vagyunk, nem érdemes feszegetni a határokat.

Valahogy el kellene ültetni a fejekben, hogy az ünnep ne csak és kizárólag a mértéktelenségről szóljon. Ne csak arról, hogy zabálunk és vedelünk. Gondoljunk csak bele: akkor tudjuk csak elviselni a szeretteinket, ha mindenre kell figyelnünk, csak rájuk nem?! Még ha bizonyos esetben (munka, család) ez eshet is így, akkor legalább a tartásunk maradjunk meg.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Mercedes' British driver Lewis Hamilton (front) and Ferrari's German driver Sebastian Vettel steer their cars during the Formula One Azerbaijan Grand Prix at the Baku City Circuit in Baku on June 25, 2017. / AFP PHOTO / Alexander NEMENOV
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.