A kelet-szerbiai falvakon átutazva akár a magyar vidéken is érezhetjük magunkat, néhány apró település határában azonban fura épületek egész sorával találkozhaunk, amik első látásra leginkább apró hétvégi házaknak tűnnek, de csak közelebbről megnézve ismerhetjük fel, hogy ezek a házak bizony

nem az élők, hanem az elhunyt családtagok számára épültek.

A hatvanas évek végén indult mauzóleum-mánia a hetvenes és nyolcvanas években tombolt csak igazán, köszönhetően a külföldön (jórészt Ausztriában) dolgozó fiatal családtagoknak, akik a hazaküldött pénzükkel jómódúvá tették az otthon maradtakat, ők pedig ezt otthonuk kicifrázásával – a magyar médiát pár havonta körbehaknizó bánffyhunyadi palotákhoz hasonlóan itt is egymással vetélkedve – és haláluk után is meg akarták mutatni.

A stílus legismertebb képviselői a Belgrádtól alig száz kilométerre fekvő, alig ezernyolcszáz fős Smoljinacban állnak, de számos más településen is találkozhatunk az átlagosan négyezer euróból (1,25 millió forint) épült, bútorokkal berendezett, fotókkal és lakáskiegészítők egész sorával otthonossá tett mauzóleumokkal, melyek száma – a világválság és hatásai miatt ma már sokkal lassabban – továbbra is nő.

És hogy mi értelme van ennek az egésznek azon túl, hogy megmutathatják a szomszédoknak, hogy a család bőre alatt is pénz van? Ezt a legjobban az épületek egyikének gazdái fogalmazták meg a Reutersnek:
“Kell egy tető a fejünk fölé, hogy leülhessünk, és megihassunk egy kávét, mikor meglátogatjuk a halottainkat.”

Hasonló sírok egyébként a világ túlsó oldalán, a Fülöp-szigetek fővárosának egyik temetőjében is állnak, annyi különbséggel, hogy ott sokan a hallotakhoz költöztek, a házak egy részébe pedig még légkondicionálót is szereltek.

Az Amusing Planet, a Reuters, és a BLoC nyomán