Egy csomó gyógyszer válik hatástalanná milliók halálát okozva

2016 folyamán olyan gonorrhea esetek ütötték fel fejüket Hawaiion, melyek ellenállnak az általában alkalmazandó antibiotikumoknak. A nemi betegség kialakulásáért felelős gonokokkusz baktérium egyre erősebb ellenállóképességet fejleszt ki a gyógyszerekkel szemben. Az olyan gyakori, súlyos betegségekért felelős kórokozók is egyre edzettebbé válnak, mint a véráramfertőzés (szepszis), a hasmenés, a tüdőgyulladás és a húgyúti fertőzések.

Belegondolni is szörnyű, mi lesz, ha ezeket a betegségeket egyetlen jelenleg elérhető gyógyszerrel sem lehet majd kezelni.

Ami megreformálta az orvoslást

1928-ban egy londoni kórház laborjában véletlenül penész szennyezte be Alexander Fleming egyik Petri-csészéjét, és így olyan anyagot hozott létre, ami megölte a benne található baktériumokat. 12 éven belül a felfedezésnek köszönhetően Flemingnek és más kutatóknak sikerült előállítaniuk minden idők csodagyógyszerét, a penicillint, mellyel gyógyíthatóvá váltak a bakteriális fertőzések. Ezzel megindult az egészségügy forradalmasítása. Számos további antibiotikumot fedeztek fel, melyek a 20. századi orvostudomány erőlépéseinek alapkövévé váltak. Olyan gyakori, mégis sokszor halálos kimenetelű betegségek váltak kezelhetővé, mint a tüdőgyulladás vagy a tuberkulózis (TBC).

Egy kis elfertőződött vágás már nem volt többé végzetes, és jelentősen lecsökkentek a rutinműtétekkel és szüléssel járó veszélyek. Az elmúlt 20 évben az antivirális kezelések fejlődésével a HIV halálos ítéletből nagyrészt kezelhető, életen át tartó betegséggé változott át. A legújabb hírek szerint egy brit férfi szervezetéből sikerült teljesen eltüntetni a HIV-vírust, és ha továbbra sem lehet kimutatni a vérében, ő lesz az első ember, akit sikerült teljesen meggyógyítani.

Mindez idő alatt a baktériumok és más kórokozók azonban nem tétlenkedtek, olyanná fejlődtek, hogy ellen tudjanak állni az új gyógyszereknek, melyekkel az orvostudomány folyamtosan felvette velük a harcot.

Az utóbbi években a gyógyszerekkel szembeni ellenállás hatalmas problémává nőtte ki magát, mivel egyre lassabb ütemben sikerül új antibiotikumokat felfedezni, viszont egyre nagyobb mértékben fogyasztjuk őket. Nemcsak a baktériumokban, számos más mikróbában megvan a képesség, hogy mutálódjon és hatástalanná tegye a gyógyszereinket. és ezzel veszélyeztesse az elmúlt évtizedekben elért nagy orvosi előrelépéseket a betegségek kezelésében.

Az ősidőkre visszanyúló „égető betegség”

Olyan súlyos betegségek kerülhetnek ki az orvosok ellenőrzése alól és válhatnak újra irányíthatatlanná, mint gonorrhea, más néven kankó vagy tripper. A világszerte jelen lévő, nemi érintkezéssel terjedő bakteriális fertőzést állítólag már a Bilbliában is említik, néhány tudós a férfire vonatkozó „zav”, illetve a nőkre vonatkozó „zavah” kifejezéseket gonorrheának fordítja a Szentírásban. Ókori jelenlétéről tanúskodik, hogy Arisztotelész is beszámol hasonló betegség kezeléséről. A történelmi feljegyzésekből azonban nem lehet megállapítani a gonorrhea elterjedésének pontos idejét.

Az első megbízható feljegyzés 1161-ből származik, amikor az angol parlament törvényt rendelt el a „veszedelmes gyengeséget előidéző égető betegség” visszaszorításáról. A leírt betegség tünetei megegyeznek a gonorrhea tüneteivel. Hasonlóan törvénykezett 1256-ban IX. Lajos, azonban ő a betegek száműzetéséről is határozott. Hasonló betegséggel találkoztak a keresztesek is, mikor a mai Izrael területén fekvő Akkót ostrommolták.

A középkori városok által felbérelt orvosok kötelesek voltak a leprások és más járvány sújtotta emberek mellett az „égető betegségben” szenvedőket is kezelni. „Kankó” („the clap”) néven először a 16. században említették a betegséget. Akkoriban állítólag higannyal kezelték a megfertőződötteket: az angol Mary Rose hadihajó fedélzetén találtak olyan fecskendőket, melyekből higanyt fecskendeztek a szerencsétlenül járt tengerészek húgyvezetékébe.

A szifiliszt és a gonorrheát sokáig együtt, morbus venereusként (azaz szexuális betegségként) emlegették, 1867-ben Phillippe Ricord francia orvos különítette el a kettőt egymástól. A gonokokkusz baktériumot először Albert Neisser mutatta ki 1879-ben, tenyészteni pedig 1885-ben sikerült Ernst Bummnak.

A 19. század egyik legszélesebb körben használt gyógyszere az ezüst salétromsavval alkotott sója, az ezüst-nitrát volt, így ezt alkalmazták a gonorrheás betegek esetében is. Később a Bayer által 1897-ben piacra dobott ezüst-kolloiddal helyettesítették. A baktérium- és gombaellenes hatással rendelkező ezüstalapú kezelési módszereket egészen az első antibiotikumok megjelenéséig alkalmazták. A gonorrhea kezdetben a penicillinre is kitűnően reagált, a rezisztencia terjedése miatt azonban az orvosoknak egyre más antibiotikumokkal kellett próbálkozniuk.

Nem túl biztató a helyzet Hawaiion

Honoluluban az év folyamán 7 olyan pácienst is kezeltek gonorrheával az orvosok, akiknél a betegség nagy mértékben ellenállt az azitromicinnel szemben és a ceftiraxonra is kevésbé volt érzékeny. Végül, az egyetlen elérhető kezelési módszerrel, a két antibiotikum kombinációjával sikerült meggyógyítani a betegeket, de az esetek száma és a gyógyszerrezisztencia típusa miatt az orvosok szerint igen aggasztó a helyzet.

„Az utolsó védelmi vonalunk is gyengül a gonorreával szemben”

– nyilatkozta dr. Jonathan Mermin, az amerikai Betegségmegelőzési Központ (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) HIV/AIDS, vírusos hepatitisz, STD, and TBC megelőzéséért felelős részlegének igazgatója.

„Ha az ellenállás tovább fog növekedni és terjedni, a jelenlegi kezelés csődöt fog mondani és évente 800 ezer amerikai lesz kitéve a kezelhetetlen gonorrhea veszélyeinek.”

A gonorrhea a második leggyakoribb betegség az országban, évente háromszázötvenezer új esettel. A szakértők nagyon aggódnak, mi lesz, ha a betegség teljesen ellenállóvá válik az antibiotikumokkal szemben.

Júliusban a CDC a tagállamok adatait vizsgálva arra talált bizonyítékot, hogy a gonokokkusz rezisztanciát fejlesztett ki az azitromicin ellen. Elemzésükben arra jutottak, hogy a vizsgált esetek a ceftriaxonra még mindig jól reagálnak. A hawaii-i megbetegedésekre azonban már ez sem igaz.

„Hawaii mindig is az első sorban harcolt az antibiotikum-rezisztens gonorreával való csatában – az első államok között voltunk, akik az évek alatt megtapasztalták, hogyan csökken minden egyes gyógyszernek a hatékonysága”

– mondta dr. Alan Katz, a Hawaii Egyetem közegészségügy professzora. Katz úgy látja, hogy a kialakult helyzet miatt a helyi egészségügyi dolgozók sokkal éberebbek lettek, könnyedén beazonosítják és kezelik a rezisztens kórokozók csoportját. De ettől függetlenül

„nagyon nyugtalanító, hogy a jövőben megvan rá az esély, hogy a két, az Egyesült Államokban alkalmazandó kezelésmód közül a gonorrhea mindkettővel szemben ellenállóvá válik”.

A mikróbák globális támadása

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) káros hatásait nem csak Hawaiion, hanem szerte a világon érzékelni. A gyógyszerekkel szemben ellenálló fertőzések csak az USA-ban és Európában 50 ezer életet követelnek évente, és többszázezret a világ más tájain.

Bár jelentős különbségek mutatkoznak meg a rezisztencia formáiban és az egyes országok más-más problémával szembesülnek, az AMR gazdasági helyzetüktől és a bevételeik mértékétől függetlenül minden egyes országot érint. A modern, jól finanszírozott egészségügyi rendszerekben nem szokott gondot okozni, hogy másod- vagy harmadvonalú kezeléseket biztosítsanak a pácienseknek, mégis azt tapasztalni, hogy a rezisztens fertőzések okozta elhalálozások aránya egyre csak nő, és ezzel együtt gyarapszik a kezelés költsége is. Európában egyre több ember fekszik a kórházak intenzív, hematológiai vagy transzplantációs osztályán pán-rezisztens fertőzésekkel, ami azt jelenti, hogy betegségükre jelenleg nincs hatékony kezelési módszer.

Az olyan szegényebb országok, ahol már eleve magas a maláriás, HIV- vagy TBC-betegek száma, különösen szenvednek a problémától. 2013-ban összesen 480 ezer új tuberkulózisos eset ütötte fel a fejét, melynek többségét egyáltalán nem is kezelték. Fokozott veszélynek van kitéve a malária növekvő rezisztenciája miatt India, Nigéria és Indonézia, a TBC miatt pedig Oroszország. Ha a malária- és HIV-gyógyszerekkel szembeni ellenállásra nem sikerül megoldást találni, az egész afrikai kontinens szenvedni fog. A világ legszegényebb részein a múltban már számtalanszor megtapasztalták azt is, milyen, ha a HIV és a TBC egyszerre csap le és végez az emberrel, de újabb pokol vár rájuk, ha a kombinált megbetegedések egyáltalán nem reagálnak a jelenleg elérhető gyógyszerekre.

Úgy esszük mint a cukorkát

Országonként annak függvényében változik a gyógyszer-rezisztencia fajtája és mértéke, hogy mennyi antimikrobiális gyógyszert fogyaszt a lakosság. Csak az antibiotikumok globális fogyasztása 40%-kal nőtt a 2000-2010-ig terjedő időszakban Már az antimikrobiális gyógyszerek előírásnak megfelelő, visszafogott használata is hozzájárul a rezisztencia kialakulásához, de a széles körben elterjedt szükségtelen és túlzott használat csak tovább ront a helyzeten. A helytelen használatot erősíti, hogy sok helyen a pult alól megkaphatók, recept nélkül megvásárolhatók az ilyen gyógyszerek, de az emberek számtalanszor fogyasztanak feleslegesen receptre előírt mennyiségeket is.

Ahogyan bármely fertőző betegség esetében, az interkontinentális utazások a rezisztens patogének számára is kitűnő alkalmat biztosítanak, hogy az egész világon elterjedhessenek. A különböző mikróbák, különösképpen a baktériumok így kölcsönhatásba tudnak lépni egymással, meg tudják osztani a genetikai anyagukat, és példátlan gyorsasággal új rezisztens törzseket tudnak létrehozni.

Az élet antibiotikumok nélkül

Ha a gyógyszerekkel szembeni ellenállás ilyen mértékben növekszik, akkor a becslések szerint 2050-ig évente 10 millió ember halálát fogja eredményezni.Bár ezek az előrejelzések borzasztóak, még mindig nem tükrözik kellőképpen, milyen lenne a világ antimikrobiális gyógyszerek nélkül. Felborulna a teljes modern egészségügyi rendszer, hiszen az nagy mértékben az antibiotikumokra támaszkodik. A legtöbb műtét esetében a páciensek profilaktikus antibiotikumokat kapnak, hogy csökkentsék a bekteriális fertőzések kialakulását. Egy olyan világban, ahol az antibiotikumok nem hatnak, kár lenne bármit is beadni a betegnek, és így a sebészi beavatkozások sokkal vezsélyesebbé válnának.

Sok olyan beavatkozás, mint pl. egy csípőprotézis műtét, túl kockázatossá válna ahhoz, hogy megérné végrehajtani. A rák kezelésénél alkalmazott modern gyógyszerek gyakran támadják meg a beteg immunrendszerét, akik így érzékenyebbé válnak a fertőzésekre. Olyan hatékony antibiotikumok nélkül, melyek megelőznék vagy gyógyítanák a fertőzést, a kemoterápia egy sokkal kockázatosabb vállalkozás lenne.

Nem is beszélve arról, hogy sokkal kockázatosabb lesz gyermeket vállalni és szülni. A gyógyszer-rezisztencia határozottan növelné az anyák és az újszülöttek halandóságának a mértékét a szülések, és ezen belül is főként a császármetszések során. A 20. század folyamán a magas jövedelmű országokban a szülés jelentős kockázattal járó procedúrából garantáltan biztonságossá nőtte ki magát. Az évszázad során az anyák elhalálozása az 50-szeresére csökkent az egész világon, ha a gyógyszerekkel szembeni ellenállás tovább fokozódik, ez a visszájára fordulhat.

Hatalmas gazdasági veszteségekkel is számolni kell

A gyógyszer-rezisztencia nem csupán olyan egészségügyi probléma, mely emberek millióinak veszélyezteti az életét, hatalmas gazdasági gondokkal is jár. A fent felsorolt egészségügyi eljárások nagy gazdasági értékkel szolgálnak a társadalom számára, és ha a gyógyszer-rezisztencia miatt nem végezhetők el, az számtalan embertől veszi majd el az aktív élet lehetőségét, és rengetegen esnek majd ki a munkaerőpiacról is.

A császármetszések például kb. 2 százalékkal járulnak hozzá a világ GDP-jéhez, az ízületi protézisek, 0,65 százalékkal. Az 1970-es évek óta kifejlesztett rákellenes gyógyszerek több mint 0,75 százalékkal, a szervátültetések pedig 0,1 százalékkal segítik elő a termelést. Összességében ezek az eljárások kb. 4 százalékkal járulnak hozzá a globáilis GDP-hez, ami azt jelenti, hogy ha meghiúsulnának, az 120 ezer milliárd dollárrnyi kiesést jelentene az egész világnak.

Az olyan járványok, mint 2002 és 2003 között tomboló SARS, rámutattak, hogy az utazások és a kereskedelem felfüggesztése még az egészségügyi intézkedések költségeinél is sokkal nagyobb terhet ró a gazdaságra. Egy olyan világban, ahol már elharapóztak a rezisztencia-problémák, az emberek tartani fognak az utazástól. Ha nem lesz majd hatékony kezelésmód a maláriára, a mentes országokból senki sem fog maláriával fertőzött zónákba utazni. Ez sok ország gazdaságát megterheli majd, különösen azokét, akik a turizmusból élnek, külföldi befektetésekre vagy a globális kereskedelemre támaszkodnak.

Az antimikrobiális rezisztencia gyors és körültekintő reakciók hiányában a világ egyik legnagyobb problémája lehet.

(Forrás: New Scientist; Science; VICE; AMR REVIEW UK; WHO;)

Címlapfotó: Szexmunkás Zambia és Zimbabwe határán, a világ gonorrheával és HIV-vírussal leginkább fertőzött részén. Getty Images / Gideon Mendel