Élet-Stílus

A magyar nemzet állt fegyverben szabadságáért

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 09. 29. 16:30

Soraikban pedig császári-királyi tisztek és katonák császári-királyi egyenruhában éppúgy, mint az ellenfél. Pákozdnál járunk 1848. szeptember 29-én.
Korábban a témában:

A forradalom 1848. szeptember 29-én változott szabadságharccá, amikor a pákozdi csatával Magyarország megkezdte önvédelmi háborúját az osztrák császári csapatokkal szemben. Ragyogó kezdet volt, ahogy Petőfi is megénekelte:

Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.

Ki az a vén zászlótartó ottan
Olyan tüzes lelkiállapotban?
Szemem rajta kevélyen mereng el:
Az én apám az az öreg ember!

Az én apám e vén zászlótartó.
„Vészben a hon!” elhatott a nagy szó,
Elhatott kórágyához, fülébe,
S mankó helyett zászlót vett kezébe.

A legfurcsább háború

Nézzük sorban, mi történt. Az V. Ferdinándot, és a birodalmat irányító kamarilla igen nehéz helyzetbe került, amikor szinte egy időben Bécsben, Pesten, Velencében és Prágában is forradalom robbant ki. Csak szépen, csak sorban – volt a mottójuk, és a magyarok haladékot kaptak, amíg máshol rendet tettek. Ezt a haladékot a forradalmi követelések jóváhagyása, a Batthyány-kormány szentesítése jelentette, miközben a színfalak mögött már meg is kezdődött a szerbek, románok, horvátok felfegyverzése és a magyarok ellen uszítása.

Josef Jellasics altábornagy, horvát bán, a Habsburg dinasztia önjelölt megmentője megtagadta az engedelmességet a magyar kormánynak, és ha úgy vesszük saját uralkodója ellen is lázadt – nyilván a kamarilla tudtával és beleegyezésével -, amikor megszállta Fiumét, majd szeptember 11-én átlépte a Drávát, hogy “rendet tegyen Pesten”.

A Béccsel való konfliktusok miatt épp ezen a napon mondott le a magyar kormány, teljes volt a káosz. Ilyen furcsa háborút tényleg ritkán lát a világ. Az uralkodó által kinevezett horvát bán Ferdinándra felesküdött horvát határőrökkel indított támadást a király által megbízott magyar kormány és az ugyancsak rá felesküdött honvédség ellen.

Ha ellenállnak, megküzdök velük

Nem csoda, hogy utóbbi Teleki Ádám vezetésével folyamatosan hátrált, várta a közjogi helyzet tisztázását. A tisztek és katonák többsége úgy döntött, esküje megtartásának érdekében kimarad az egészből. Legalábbis az elején, később mindenki lelkiismerete szerint elfoglalta helyét a dinasztia vagy a haza szabadságának oldalán.

De vajon 1848 szeptemberében a magyar honvédség milyen magatartást tanúsítson az állítólag császári parancs birtokában rendet teremteni szándékozó Jellasiccsal szemben? A 60. gyalogezred alezredesét, Joseph von Milpökhöt is ezek a kétségek gyötörték, nem volt rest kérdezni. Ferdinándtól nem érkezett válasz, az osztrák hadügyminiszter pedig csak ennyit mondott:

Önök magyar ezrednél szolgálnak, a magyar hadügyminisztérium alá tartoznak, én tehát önöknek magatartási parancsot nem adhatok

– idézi Theodor Baillet von Latour szavait Nemeskürty istván az 1848-49 “Kik érted haltak, szent világszabadság” című könyvében. Ettől okosabbak nem lettek, így küldöttség indult Jellasicshoz is: mit akar, kitől van felhatalmazása?

Parancsaim ugyan nincsenek őfelségétől, én azonban mégis előre fogok nyomulni. Ha a magyar csapatok ellenállnak, én megküzdök velük. A csata után, melyet párbajnak tekintek, ismét jó barátok leszünk

– válaszolta a császári-királyi altábornagy a hozzá érkező két, ugyancsak császári-királyi tisztnek. Milpakh erre feladta, hogy tisztán lásson, és eldöntötte, az uralkodó által kinevezett Mészáros Lázár magyar hadügyminiszter utasításait fogja követni.

A magyar nemzet áll ellenünk fegyverben

Fentiek csak egy példa, de a bizonytalanság általános volt, a tiszteknek és a katonáknak tényleg maguknak kellett eldönteniük, hogyan értelmezik esküjüket, melyik oldalra állnak. Jellasics pedig lassan, de biztosan haladt a főváros felé, szeptember 28-án elfoglalta Székesfehérvárt.

Magyarország számára egyértelmű volt, hogy vagy megütközik a bán számbelileg és képzettség tekintetében is jóval erősebb hadával, vagy az tényleg bevonul Pestre, és felszámolja a forradalom minden vívmányát.

A honvédsereg Móga János fővezérsége alatt szeptember 28-án elfoglalta állásait a Pátka-Sukoró-Pákozd vonalon, Jellasics szeptember 29-ének reggelén támadásba lendült. Tisztikarából elsőként Kempen tábornok döbbent rá a helyzet tarthatatlanságára:

Most látom, hogy a magyar nemzet áll ellenünk fegyverben, s hogy a cs-kir. hadsereg rendes csapatai állanak soraikban.

Kijelentette azt is, nem hajlandó császári-királyi katonákra lövetni. Nagyrészt az ő rábeszélésének köszönhető, hogy a csata nem volt véres, sőt nem is volt “igazi csata”: magyar részről hét, míg az ellenség soraiból körülbelül negyven katona maradt a csatatéren. Jellasics visszavonult, és fegyverszünetet kötött.

A pákozdi ütközetnek sokkal inkább politikai szempontból volt jelentősége: Magyarország megvédte szuverenitását, és egyértelművé vált, a fegyveres önvédelem a továbbiakban elkerülhetetlen.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

On 20.07.2017 more than 10000 people protested in front of the presidential palace in Warsaw against the ongoing process of changing the judicial system of the country. - NO WIRE SERVICE - Photo: Jan A. Nicolas/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.