Élet-Stílus

Fapados rémtörténetek: Ezt kapod az alacsony árért cserébe

Molnár Dávid
Molnár Dávid

újságíró. 2016. 07. 31. 13:30

Szeretném előre leszögezni: a diszkont légitársaságokkal semmi gond nincs, végre nem csak horror áron lehet repkedni - ráadásul nekem eddig még kellemetlen élményem sem volt. Nem mindenki van ezzel így: a Tripadvisor oldalán év elejétől nemcsak szálláshelyeket és vendéglátókat lehet értékelni, hanem légitársaságokat is, az emberek pedig nem is titkolják egy-egy szörnyű úttal kapcsolatos véleményüket. Mostani posztomban az egycsillagos értékelésekből szemezgettem.
Korábban a témában:

Törekedtem arra, hogy olyan panaszokat válogassak ki, amik azért (részben) jogosak, így a több száz „pénzt kértek egy olyan dologért, amiről egyébként apróbetűben írták is, hogy fizetős, de én nem olvastam el” koncepciójú véleményeket kihagytam. Bár a két nagy légitársaság, a Ryanair és a WizzAir értékelései között sokkal többen vannak az elégedett utasoktól származóak, a cégek hatalmasat profitálhatnak abból, ha az elégtelen osztályzatot adók véleményére is adnak, és megpróbálják orvosolni azokat a hibákat, amiket többen is felrónak – már ha akarnak. Nézzük, hogyan oszlanak meg az értékelések, a könnyebb összehasonlíthatóság miatt nem darabszámot, hanem százalékot mutatunk.

Ryanair WizzAir
Kiváló 21 24
Nagyon jó 34 33
Átlagos 24 21
Gyengye 9 9
Szörnyű 12 13

Nemcsak a társaságok, de mi is tanulhatunk az elégedetlenkedőktől: tudomásunkra juthatnak olyan dolgok, amik lehet, hogy nem egyértelműek, vagy a mi szemünk is átsiklott felette – ahogy több száz embernek például azon, hogy nem elég telefonon bemutatni az online elvégzett check-int, de ki is kell nyomtatni. Ha pedig ezt elmulasztják, a büntetés akár többe is kerülhet, mint maga a repülőjegy és az illetékek ára.

Mindenkinél más a tűréshatár

Az értékelők közül vannak, akik már az apróságokon is kiakadnak, és úgy háborognak, mintha egy hosteltől várnák el egy ötcsillagos szálloda szolgáltatásait, és akadnak olyanok is, akiknek tényleg minden okuk megvolt arra, hogy lepontozzák a cégeket. Előbbibe tartozik például az, aki szerint a gépek öregek, az ülések pedig a nagypapák vintage Cadillac autójáéhoz hasonlítanak, és az is, aki tejjel kérte a teát, azonban nem kapott hozzá, majd amikor szólt, és hoztak, addigra a három eurós (~930 forintos) teája kihűlt.

Utóbbiba pedig az, aki reggel 8-ra érkezett London Luton repterére, ahonnan a gépe este hatkor szállt fel. Amikor megkezdődött a beszállás, az ügyintéző lány arra kérte, fáradjon a sor végére, mert őt nem érdekli, hogy mióta vár.

El is indultam hátra, viszont egy pár, aki látta, hogy milyen régóta állok ott, maguk elé engedtek, és ez senkit mást nem is zavart volna. Viszont a lány rám parancsolt, hogy álljak a falhoz, különben hívjak a biztonságiakat, és nem enged beszállni. Ott kellett vezekelnem, mint egy kisiskolásnak, és végignézni, ahogy mindenki felszáll a repülőre. Végül jött egy egyenruhás férfi, aki megkérdezte a lányt, mit keresek még mindig ott, ő pedig szégyenérzet nélkül válaszolta, hogy ő volt az, aki odarendelt engem.

 

Akadt, akit egy bizonyos számú ajtóhoz küldtek, amikor pedig odaért, megkérték, hogy hagyja el a repteret. Semmilyen információt nem kapott a csomagjáról, csak vissza kellett mennie a check-in pulthoz, ahol felajánlották neki, hogy új járatra teszik át, vagy visszafizetik az út árát – mindezt azért, mert a francia sztrájk miatt törölték a járatát. Pech: egyedül csak az övét.

Elázni a repülőn

Az egyik élménybeszámoló szerint az utas társával Glasgow-ból repült október közepén. Nagyjából 8 ezer forintot fizettek azért, hogy olyan helyen ülhessenek, ahol kényelmesen elfér a lábuk (az 1A és 1B székeket választották), ráadásul pluszban fizettek azért is, hogy elsőként szállhassanak fel a gépre. Elég nagy vihar volt aznap, így kicsit elszomorodtak, amikor a gépbe lépés után észrevették, hogy a székeik teljesen eláztak, a gép másik oldalán a saját testi épségét védő stewardess pedig semmilyen megoldást nem kínált nekik. Nem tűnnek túl szerencsésnek ezek az ülések, ugyanis egy házaspár arról írt, hiába ültek az első üléseken, már akkor üres volt a büfékocsi, mikor hozzájuk ért, amikor pedig megemlítették a stewardessnek, hogy nem biztos, hogy ez jó reklám a Ryanairnek, azt felelte:

Van viszont oxigénmaszkunk és mentőmellényünk, ami talán fontosabb!

Többeknek okoztak már gondot a részeg legénybúcsúsok: az értékelések szerin akadt olyan is, hogy a saját piájukat fogyasztották a gépen, dobálták a személyzetet, felmásztak a csomagtartóba, leszállás után pedig hiába fenyegette őket a pilóta rendőrökkel, verekedésbe kezdtek. Egy másik bejegyzés szerint felfoghatatlan, miért engednek fel valakit ittas állapotban a gépre, hogy aztán ott vécépapírral és üres üvegekkel dobálja a többieket.

Én még nem találkoztam ilyennel, de az egyik utas szerint nevetséges az, hogy aki parfümöt szeretne venni, kipróbálhatja a fedélzeten – nem kis fejfájást okozva ezzel a gépen ülőknek. Szomorú lehetett az is, aki direkt fizetett azért, hogy ablak mellett ülhessen, és a beszállás után vette észre, hogy az ő sorában nincsenek is ablakok.

Mi vagyunk a Ryanair, minket ez nem érdekel.

Ezzel a mottóval magyarázta az ügyintéző lány annak a négyfős családnak, hogy miért baj az, ha együttesen bár nem, de a csomagjaik egyike túllépi a megengedett súlyhatárt. Volt, aki a csomagfelvételnél vette észre, hogy nincs visszahúzva a táskája cipzárja, a benne lévő nadrágnak a zsebéből pedig hiányzik a mobiltelefonja. Egy másik utas Tim Peake brit asztronauta űrből történő visszatérésére hivatkozott úgy, hogy valószínűleg még az is kellemesebb volt, mint az ő landolásuk, és olyan is volt, aki „inkább térdepelne négykézláb törött üvegen, mintsem újra az üzleti osztályon utazzon”.

A várakozási időt is rugalmasan kezeli a légitársaság: szerintük csak a terminálban töltött időt kell figyelembe venni, ha beszállás után kell várakozniuk az utasoknak, az már nem számít.

Gépről az örsre

Az egyik legbizarrabb sztori az volt, amikor valaki plusz pénzt fizetett kimondottan bizonyos helyekért, amikor viszont szerették volna elfoglalni, valaki ült már ott. Amikor a személyzetnél rákérdeztek erre, azt mondták, azért ül ott, mert problémák vannak a hallásával.

Leszállás után viszont arra lettünk figyelmesek, hogy a rendőrség éppen teszi rá a bilincset az illetőre.

Szintén rendhagyó az az eljárás, amivel egy utas görög iratainak eredetiségét szerették volna ellenőrizni pár hete. Az illető elé egy görögül írt lapot toltak, amit bár megértett, nem annyira könnyen, mert Franciaországban született, és 12 éves kora óta nem élt Görögországban. Férje brit útlevelével megúszta a procedúrát, neki viszont olyan feladatokat kellett elvégeznie, minthogy mutassa fel három ujját, vagy nevezze meg azt a várost a listából, ami nem Görögországban van.

Ez a feladatlap várta az utast. Forrás: Tripadvisor

 

A WizzAir profilján sokkal kevesebb az értékelés, de azért itt is találni izgalmasakat. Volt például olyan, hogy a London Lutonról Brnóba tartó gép soha nem érkezett meg a cseh városba, helyette Prágában szállt le – annak ellenére, hogy bár rossz időjárásra hivatkoztak, az egyik utas még a napszemüvegét is felvette a gépen, annyira sütött a nap. Itt is gondot okoznak az ülések, egy értékelés szerint olyan kényelmesek, mint egy hangyákkal teli óvszer, ráadásul amikor valakinek egy sikertelen foglalás után végül duplán vonták le a jegy árát a számlájáról, amikor ezt szerette volna visszakérni, az ügyintéző egyszerűen letette a telefont.

Velem is előfordult már, hogy a vészkijárat mellé ültettek és így járt egy sorstársam is, aki rövid ideig örülhetett az extra lábrésszel rendelkező helyeknek, ugyanis amikor a stewardess nem tudta elmondani angolul az instrukciókat (ezt nekem is angolul adták elő, hiába voltunk mindketten magyarok – a szerk.), feldühödött és visszaültette a helyére. Volt, aki Oslóból repült volna Szófiába, de csak a visszaigazoló emailből vette észre, hogy a norvég fővárostól 120 kilométerre fekvő Sandefjordi Torp repülőtérről foglalt. Amikor felhívta a társaságot, hogy segítsenek neki a probléma kezelésében, akkor derült ki, hogy igazából visszadobták a foglalását, mert nem tudták őt elérni egy, a bankkártyáját érintő kérdéssel kapcsolatban.

Volt olyan személyzet, akinek a fénytechnikával akadtak gondjai: egy utasbeszámoló szerint egész repülés alatt felnyomták a lámpákat, amikor viszont leszálltak és mindenki kereste volna a cuccait a csomagtartóban, hirtelen lekapcsolták azokat. A legszomorúbb eset egy mozgáskorlátozott személyhez kapcsolódik: ő az ilyenkor szokásos segítőjét kereste leszállás után Londonban, amikor a légiutas-kísérő fintorral megjegyezte,

Talán itt lesz, talán nem.

Az utas teljes joggal elszomorodott, majd közölte azt is, hogy nem értékeli nagyra, hogy ezt így közli. Ő erre úgy válaszolt: Nos, szeretek mosolyogni.

Volt olyan is, hogy a személyzet nem tudott visszaadni, és leléptek két euróval, de az sem volt túl boldog, akinek az újonnan, 55 ezer forintért vásárolt bőröndjének kereke tört le az utazás során – erre a reptéren azt mondták, biztosan gyártáshibás volt.

Forrás: Tripadvisor

Fejlécképünk a Budapest Airport Facebook oldaláról származik.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Debrecen, 2016. szeptember 4.
Panelház ablakai csillognak napfelkeltekor Debrecenben 2016. szeptember 4-én.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.