Az ENSZ-nagykövetként, CIA-igazgatóként, alelnökként és elnökként is bizonyított George H. W. Bush 1942-ben, alig tizennyolc évesen lépett be a haditengerészethez, majd pilóta kiképzést kapott, így ő lett a legfiatalabb pilóta, aki az amerikai haditengerészetben harcolt.
1944-ben kilenc társával együtt az ő gépét is lelőtték a Tokiótól hétszáz kilométerre délre fekvő, épp támadás alatt álló Csicsidzsima felett.
A katonák közül kilencen sikeresen földet értek a szigeten (Bush másodpilótájának nem nyílt ki az ejtőernyője), de ami ezután várta őket, egészen 2003-ig hétpecsétes titoknak számított.
Nyolcukat elfogták, majd megkínozták: hét pilótát – néhány nap különbséggel – karddal fejeztek le, a nyolcadikat pedig puskatussal verték halálra.
A háború után a kannibalizmusért felelős japán katonákat természetesen felelősségre vonták, akik teljes természetességgel mondták el, hogy az emberi máj fogyasztása jót tesz a gyomornak. A kínzásben és kannibalizmusban résztvevő négy japán katonát és Tacsibanát felakasztották, a tiszteséges temetést pedig megtagadták tőlük.
Bush társaitól kicsit távolabb, a sziget belsejében ért földet, és vérző fejsebe ellenére fel tudott mászni egy felfújható csónakra, majd elhagyni a partokat. A japán hajók el akarták kapni a férfit, de a felettük köröző amerikai gépeket látva gyorsan letettek erről az ötletről.
Néhány órával később a csónak előtt pár méternyire bukkant fel a USS Finback tengeralattjáró, amely megmentette a pilótát a kínzástól és a biztos haláltól.
