Az elmúlt napokban az internet egyik legnépszerűbb tartalma a munkába / iskolába visszatérő emberek küzdelmét mutatja be a munkába / iskolába történő visszatérés ellen. Fotók, gifek sokaságán ábrázolják azt az érzést, azt a mérhetetlen undort, amivel a hosszú, evésben és pihenésben gazdag pihenő után újra belevetették magukat a szürke hétköznapokba.
Az egyik legerősebb kép nem valamiféle paródia vagy mém, hanem egy irodista asztalán talált valódi felirat, amelyben gyönyörűen megjelenik, hogy ennél a hölgynél a munkával szembeni ellenérzés napi szinten párosul azzal az undorral, amit a kollégákkal való beszélgetés vált ki belőle.
A listában az ismeretlen nő (többek között) a következőket tudatja – az általa bizonyára kedvelt –kollégáival.
„Bárkinek, aki ma szeretne hozzám szólni:
A szünet jó volt. A karácsony jó volt. Nincsenek újévi fogadalmaim. A Making a Murderer (sorozat) negyedik részénél tartok, úgyhogy ne szarakodjatok velem.”
Végül a – hozzá bizonyára legkevésbé közel álló – munkatársához, egy bizonyos Lindához fordul:
„Három hete részeg vagyok. Ez az egyetlen állapot, amelyben el tudom viselni az elmebeteg rasszista családomat. Megtennéd azt az apró szívességet, csak most az egyszer, hogy odébbállsz, mielőtt még kinyitnád a szád, és szennyezed a levegőt az értelmetlen csevegéseddel? Egyetlen felesleges kérdésnyire vagyok attól, hogy felakasszam magam a pihenőszobában. Szép napot, Linda. Szép napot.”
És ha már említettük az iskolásokat, mutassuk be a hétéves Cara Grimard (Slater, Iowa állam) alkotását, pontosabban HIVATALOS OKIRATÁT, amellyel tudatni kívánta szüleivel, hogy további egy hetet otthon maradhat.
„Az iskolai cég szünetet tart, ezért a gyerekeknek még egy hétig nem kell bemenniük az iskolába; kérjük, hogy az önök gyereke írja ide a nevét.”
A legjobb a végén az aranyhajas / rapunzeles bélyegző.
