Élet-Stílus

Hamis frankokkal akartuk “ledönteni” Trianont ’25-ben

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2015. 12. 19. 15:00

A cél szentesíti az eszközt, de egy budapesti pincéből leültetni a Franciaországot, elég bizarr ötlet volt. A kivitelezés pedig...

Egyáltalán nem szakszerű a kifejezés, de érzékletes, hogy Trianon után a magyarság egy emberként haragudott az egész világra. Leginkább a fő országcsonkítónak tekintett franciákra, és természetesen a szomszéd népekre. Nem volt olyan eszköz, ami túl drága lett volna a revízióért.

A politikai ambíciók vezette pénzhamisítás a vértelen háború egyik eszköze, a milánói Sforzák a XV. században például velencei bankokat akartak így tönkre tenni, míg Nagy-Britannia a francia forradalom idején és az amerikai függetlenség kivívása után próbált ily módon nehézségeket okozni.

Franciaország reszkessen

A nagy háború utáni években reneszánszát élte, a franciák márkát hamisítottak a megszállt Ruhr-vidéken, a németek meg bosszúból frankot… A végül botránnyal végződő, 1925-ös magyar frankhamisítási ügynek is politikai céljai voltak.

Egyrészt gazdaságuk megroppantásával akartak bosszút állni a franciákon, másrészt külföldi revíziós propagandát támogattak volna a hamis bankókon.

Windischgrätz Lajos herceg, egykori közellátási miniszter 1922-től kísérletezett hamis ezerfrankosok gyártásával saját birtokán, mígnem egy német szakértő segítségével sikerült tökéletesíteni módszert. Ezután indult a bankjegyek gyártása az Állami Térképészeti Intézet épületében. Nincs rá bizonyíték, de feltehetően a legmagasabb politikai körök, köztük Teleki Pál volt, és Bethlen István akkori miniszterelnök is be volt avatva.

Bárhogy igyekeztek, nem sikerült jó munkát végezni: sem speciális papírt nem sikerült beszerezniük, sem a vízjelet nem tudták lemásolni. Utólag szakértők állapították meg, hogy az összesen 30 ezer elkészült hamis ezerfrankosból 4400 volt jó minőségű, 9000 közepes, míg a többi csapnivaló.

Ám még a jó minőségűek sem voltak “annyira jók”, hogy egy szakértőt is megtévesztettek volna.

Mint egy rossz komédia…

Egy évig folyt a munka Gerő László és Windischgrätz Lajos vezetésével, míg 1925 őszére a bankók elkészültek. Ezután még sokáig taposták, gyűrték őket, hogy használtnak tűnjenek, és a hitelesség kedvéért a Banque de France belső levelezéséhez használt borítékokat is szereztek. A döntő lépésre a hamisítók úgy szánták el magukat, hogy a Postatakarékpénztár igazgatója külön óvta őket a bankjegyek felhasználásától azok rossz minősége miatt.

A diplomáciai menlevéllel rendelkező Jankovich Arisztid nyugalmazott huszárezredes a több bőröndnyi hamis frankkal Hollandiába utazott. A feladata mindössze annyi lett volna, hogy a pénzt egy hágai bankban átadja ott két megbízottnak. Csakhogy az ezredes, feltehetően tévedésből felváltott egy bankót. Pontosabban csak akart, mert a tisztviselőnek azonnal gyanús lett a pénz, és kihívta a rendőrséget…

Az idős úr diplomáciai mentességére hivatkozott, miközben harisnyájába próbálta tuszkolni a hamis bankjegyeket.

Az MTI 1925. december 19-én számolt be arról, hogy Hágában három magyar állampolgártól összesen 10 millió frank értékben foglaltak le hamis bankjegyeket.

A nyomozás nyomozás pedig mindent hamar felderített, komoly nemzetközi botrány kerekedett. Az ellenzék és az emigráció a kormány megbuktatására próbálta kihasználni a helyzetet, ami azonban a franciáknak nem állt volna érdekében. A brit diplomácia is mozgásba lendült a magyar kormány védelmében, így az ügy 1926 elejére kifulladt.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.