Élet-Stílus

Botrányt botrányra halmoztak a történelem Vajna Tímeái és Hajdú Péterei

24.hu
24.hu

2015. 12. 06. 19:00

Keményebb, mint Dopeman, korruptabb, mint Berlusconi. A feltűnősködő vagy a polgárpukkasztó viselkedés, bizony nem csak napjaink celebjeire jellemző.
Korábban a témában:

Az ember hajlamos azt hinni, a botrányhősök a XX. század termékei. Az igazság azonban az, rengeteg olyan ember élt a múltban, aki hírnevét nem kizárólag a tehetségének, művészetének, politikai tevékenységének köszönhette. Sőt, sokszor nem is igazán voltak tehetségesek ezek az emberek, mégis  – kisebb-nagyobb túlzással – Európa-szerte ismertté váltak. Listánkra nemcsak politikusok, hanem hírhedt szeretők és művészek is felkerültek.

Aki Vajna Tímeánál is szerencsésebb volt – egy ideig

Nagy mázlista az az ember, akire rátalál a szerelem. Különösen akkor, ha szíve választottja megteremti az anyagi biztonságot is az életében.

Az 1348-ban, Angliában született Alice Perrers származása igen kétes. Egyes elképzelések szerint nem is szegény nemesi, hanem egyenesen paraszti születésű volt. A nő tizenévesen férjhez ment, de hamar meg is özvegyült. Fiatal korában a király, III. Edward udvarában szolgált, és itt mosolygott rá a szerencse.

Chaucer at the Court of Edward III 1856-68 Ford Madox Brown 1821-1893 Purchased 1906 http://www.tate.org.uk/art/work/N02063

Hogy az uralkodó és a fiatal nő között mikor szövődött románc, nehéz megmondani. Az biztos, hogy Philippa királyné halála után nem sokkal – ekkor III. Edward 57, Perres pedig 22 éves volt – hirtelen rengeteg földet és adományt kapott az ifjú udvarhölgy. A kapcsolatuk nyílt titokká vált az udvarban, három törvénytelen gyerekük született.

A nő a politikába is beleszólt, és ez, valamint a különleges bánásmód, amiben részesült, nem egy udvari ember számára volt sértő. A király halála után ezért fokozatosan kiszorult a hatalomból, földjeinek egy részét elvesztette, és egy időre száműzetésbe is kényszerült. 1400-ban halt meg, a politikától teljesen elszigetelve.

Ő volt a középkor legismertebb hímprostija

A különböző szexuális hajlamok kiélése utáni vágy nem manapság jelent meg először. Érdekes, hogy bár a nemi szereptől eltérő viselkedés sokszor állt szemben a korabeli közerkölccsel, mégis komoly kereslet akadt az efféle szórakozásra.

A középkori Anglia egyik igen hírhedt kurtizánja a XIV. századi Londonban és Oxford környékén volt aktív. Az Eleanor művésznévre hallgató prostituált John Rykener néven született.

1395-ben letartóztatták, és ki is hallgatták. A jegyzőkönyv érdekes módon fennmaradt, és a transzszexualitás egyik első dokumentációjává vált.

Eleanor bevallotta, hogy számtalan kuncsaftja van, nők és férfiak egyaránt, sőt, nem egy közülük apáca, szerzetes, vagy pap. Eleanor számára éppen a papok voltak a legkedvesebb vendégek, mert ők jóval többet fizettek az átlagnál.

A transzvesztita nem riadt vissza attól sem, hogy több kuncsaftját is megnevezze, akik között nem egy főpap volt. Az ügy elég nagy port kavart, és az egész ország számára szórakoztató pillanatokat okozott.

Berlusconi elbújhatna mellette

A reneszánsz korszak a pápai udvar történetében igen sötét időszak volt. A pápák meglehetősen világi életet éltek, gazdasági ügyleteik, szerelmi afférjaik az egész keresztény világot megbotránkoztatták.

Rodrigo Borgia a később hatalmassá vált Borgia-családba született, 1431-ben. Tanulmányai után sorra vette a fokokat az egyházi ranglétrán, végül 1492-ben, VI. Sándor néven pápává választották a bíborosok. A konklávéra valószínűleg teli erszénnyel érkezett, a pénz végül a bíborosok zsebében hagyta el a voksolás színhelyét. A krónikák szerint ekkor már 8 gyermek apja volt.

Pope_Alexander_Vi

Uralmához a fényűzés, az intrika, és számtalan törvénytelen tett köthető. A beszámolók alapján a Borgia-hatalom kiépítője igazi maffiahálózatot szervezett maga köré. VI. Sándor nyíltan vállalta szeretőit és orgiáit – egyes források szerint saját lányával vérfertőző kapcsolatban élt.

Egyik leghírhedtebb orgiája, a Berlusconi-féle üzleti tárgyaláshoz hasonlíthatott. Az Apostoli Palotában 1501 októberében megtartott összejövetel alkalmával a vacsora közben prostituáltak jelentek meg. Szép lassan levetkőztek, majd négykézláb, kúszva-mászva kezdték el összeszedegetni a földre helyezett gesztenyéket. A mulatság éppen ezért gesztenye-bankett néven került be a történelemkönyvekbe. A pápa állítólag fizetett annak, aki a legtöbb lányt tudta magáévá tenni.

Valószínű, hogy a történetet némiképp kiszínezték, ahogy az is, hogy a „legsötétebb pápa” néven elhíresült egyházfőtől nem állhatott messze az ehhez hasonló kicsapongás.

Aki még Dopemannél is keményebb volt

A gengszter életmód nem korunk sajátossága, ahogy az sem, ha egy bűnöző beszámol tapasztalatairól. A középkor legendás költője, a gengszterrap ősatyja, Francois Villon lehetett az, aki ezt tökélyre fejlesztette. Az 1431 körül született, szegény családból származó költő műveltsége és szókimondó szövegei figyelemre méltók.

A korszak Franciaországában kegyetlenül tombolt a második százéves háború, a harcok komoly hatással voltak Villon sorsára: a férfi az ország helyzete miatt bűnözésből próbálta eltartani magát.

Közben verseket is írt. Megfordult Charles d’Orléans udvarában is, ahol költészeti díjat nyert. Számtalan komoly gondolatot és esztétikai szépséget is felmutató költeményt írt, hírnevét mégis a bűnöző és művész életmód összefonódásának köszönhette.

Összesen hat dokumentált bűncselekmény köthető a nevéhez. Első gaztetteiről 1455-ből szólnak a beszámolók, ekkor egy papot szúrt le. Később több rablást, betörést és lopást is elkövetett. 1462-ben egy szerzetes megsebesítéséért ítélték halálra, azonban 1463-ban nyoma veszett. Hogy pontosan mi történt vele, azt máig nem lehet tudni.

Villon szókimondása és őszintesége miatt napjainkban is népszerű, műveit rengeteg költő fordította le, dolgozta át, köztük a szintén különös életutat bejárt Faludy György:

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Többet pereskedett, mint Hajdú Péter

Balassi Bálint a köztudatban elsősorban nagy művészként és hős végvári harcosként szerepel. Életéhez azonban nem egy különös per köthető.

Az 1554-ben született költő botrányainak két mozgatórugója a nők és nemesi származása volt. 1583-as esete igen különös: Zólyom és Besztercebánya között szexuális tartalmú felhívást intézett egy polgár özvegyéhez, aki visszautasította az ajánlatot. Balassi ezt nem vette jó néven.

Zólyomban bíróság elé kellett volna állnia, de ő többször sem jelent meg. Végül rávette magát, hogy a törvényszék elé járuljon, ekkor viszont a bíró maradt távol – valószínűleg azért, mert Balassi halálosan megfenyegette. A költőóriás tettetett felháborodásban saját védelmében a

hazudtak tisztességemben praktikáló ároló kurvájok és beste kurvafiajok

megállapítást tartalmazó bejegyzést írta a helyi jegyzőkönyvbe.

Balassi nem egy ehhez hasonló balhéban vett részt: egyszer egy polgárfiút vert meg, mert az a közelébe mert ülni egy nyilvános fürdőben. A művész életében gyakorlatilag folyamatosan pereskedett rokonaival, abban a hitben, hogy birtokokhoz juthat.

Szerelmi élete is meglehetősen szokatlan volt. Mikor feleségül vette unokatestvérét, a lakodalmat Sárospatak várában akarták megülni. A probléma csak az volt, hogy a vár nem a költőé volt. A várfoglalás kudarccal végződött, a násznépet kidobták a sáros utcára. A mulatságot végül egy helyi polgárnő viskójában kellett megtartani. Valószínűleg az sem használt hírének, amikor felettese, egy itáliai származású várkapitány feleségével, vagy megszöktetett apácákkal múlatta az időt.

Balassi érthető módon nem dicsekedett el vállalhatatlan cselekedeteivel verseiben. Ennek ellenére a korszakban mindenki tisztában volt azzal, hogy a költőtől nem áll távol a meggondolatlan viselkedés.

Kovi kispályás hozzá képest

Az erotikus tartalom nem napjaink vívmánya. A szex ősidők óta megjelenik a művészetben, vannak azonban olyanok, akik egyedi szintre emelték a dolgot.

A felvilágosodás elfajzásának filozófusaként elkönyvelt Francois de Sade márki igen különös könyveket írt. A szadizmus névadója pornográf műveket alkotott, melyek sokszor nem szűkölködnek a brutalitásban. Életvitele és művei miatt hamar a hatalom ellenségévé vált. Egy 1772-es orgia alkalmával akaratlanul megmérgezte vendégeit, innentől élete végéig hol börtönben, hol elmegyógyintézetben, hol szabadlábon volt.

Írásainak erotikus tartalma, valamint brutalitásuk és szókimondó szövegük – egyik leghíresebb művében, a Solo, avagy Szodoma 120 napjában a pszichopata viselkedés és szexuális deviancia nem egy szereplőre jellemző – hamar népszerűvé tette a köznép és a szélsőségesen liberális értelmiség körében. A szodómiával, szentséggyalázással és államellenes cselekedetekkel vádolt szerzőt a korszakban őrültnek titulálták.

Botrányai és polgárpukkasztó művei azonban nem voltak öncélúak, filozófiáját adta karakterei szájába, akik túlzott racionalizmusukkal a felvilágosodás görbe tükreivé váltak. Az erkölcs nélküli társadalom képével valami egészen újat tudott alkotni, olyan emberekre lehetett hatással, mint Charles Baudelaire, Raszputyin, vagy Marilyn Manson.

Feltűnőbb volt, mint Miley Cyrus

A polgárpukkasztó viselkedést nem Miley Cyrus találta fel különös meztelenkedéseivel. A megbotránkoztatás egyik kiemelkedő alakja az 1821-ben született Lola Montez volt.

A Elizabeth Rosanna Gilbert néven született, Skóciát, Indiát és Franciaországot gyermekként megjáró nő fiatal éveiben egy kényszerházasság elől Indiába szökött egy másik férfival, akihez viszont hozzáment feleségül. Később elváltak, majd újabb világjárás következett.

Londonba 1843-ban tért vissza, mint Lola Montez. Táncosnőként és színésznőként lépett fel, azonban felismerték, ezért elmenekült. Bejárta Európát, mindenhol felfigyeltek rá szerelmi kalandjai és különös viselkedése miatt. A korszakban megbotránkoztató módon szivarozott, fiatal fiúkkal mutatkozott, férfias ruhákat viselt, sokszor rendezett jelenetet.

Münchenbe kerülve összeszűrte a levet I. Lajos királlyal, ez a viszony tovább rontotta megítélését. A nő komoly befolyásra tett szert az uralkodó felett, grófi címet kapott. A dolog nagy felháborodást váltott ki a politikusok és a civilek körében egyaránt, a nő villája elé hatalmas tüntetést szerveztek. Lola Montez viszont ahelyett, hogy csendben visszavonult volna, az erkélyről provokálta az embereket: pezsgőspohárral kezében jelent meg. A feszültség miatt a király kénytelen volt lemondani, így a nő újabb turnékba kezdett.

Élete utolsó éveiben némiképp lehiggadt, visszavonult. Egy agyvérzés utáni tüdőgyulladásba halt bele 1861-ben.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.