Élet-Stílus

Ennél a kiselefántnál furcsább házikedvence egy pápának sem volt

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2015. 10. 27. 18:42

X. Leó imádta az Annone nevet viselő ormányost, sőt, halála után a Vatikán alá temette el.

Az 1513-ban a pápai trónra került X. Leó megválasztása alkalmából elődeihez hasonlóan rengeteg ajándékot kapott az európai országok legbefolyásosabb családjaitól és uralkodóitól. Minél rendkívülibb és ritkább volt az ajándék, az ajándékozó annál nagyobb eséllyel részesülhetett valamiféle politikai előnyben, vagy bármiféle baj esetén komoly segítségben.

Az ajándékok sorából azonban kitűnt a világszerte erősen terjeszkedő portugál birodalom (ne felejtsük el, hogy India és Kelet-Ázsia után ekkorra már Braziliát, Uruguay-t és Argentinát elérték, sőt, lassan kolóniák tucatjait hozták létre) által Indiából hozatott elefánt, amely az Annone (angolosan Hanno) nevet kapta. A portugálok emellett papagájokat, gepárdot, leopárdokat, kutyákat, egy perzsa arab lovat is küldtek.

Raffaello egy elveszett, 1514-ben készült rajzának másolata

A Rómától közel száz kilométerre partot ért apró ormányos volt az első, amely a Római Birodalom ezer évvel korábbi bukása óta az itáliai tájon sétált, ez pedig természetesen magára vonta az emberek figyelmét. A kikötőtől a Vatikánig tartó utat Hanno és fura nyelven beszélő kísérői gyalog tették meg, az őket követő, minden néprétegből összeverődött tömeg pedig napról napra nőtt.

A kistermetű (a leírások szerint mindössze 1,2 méter magas), mindössze négyéves elefánt épp időben érkezett, a pápa előtti bemutatkozása pedig a vártnál sokkal jobban sikerült: a leírások szerint az ezüst toronyban végződő díszes nyereggel díszített Hanno térdre borult a pápa előtt, lehajtotta fejét, majd mielőtt újra felállt volna, háromszor a levegőbe trombitált. Ezt követően vizet szívott az ormányába, majd minden körülötte állót – köztük a pápát is – jól lelocsolt. Szerencsére X. Leó szerint ez elragadó dolog volt, különben aznap este mindenki elefántsteak-et evett volna.

Raffaello- vagy Guilio Romano-vázlatok másolatai, XVI. század

Hanno nemsokára külön épületet kapott, a Courtile de Belvedere-t, amelyben a rómaiak a hétvégéken akár meg is látogathatták, sőt, az állatot néha végigsétáltatták a városon, hogy a tömeg jobban szemügyre vehesse.

Ez persze nem ment mindig tökéletesen: az egyik parádé során egy, az ókori Rómában viselt tógába öltöztetett híres költőt ültettek az elefánt  hátára, de az a tömegtől, valamint a trombiták és dobok hangjától megijedt, és ledobta a rajta ülőt. Egy másik alkalommal egy ágyút sütöttek el a tiszteletére, amely úgy megijesztette, hogy megsebesített néhányat a közel álló rajongói közül, de az is megesett, hogy az egyre nagyobb  tömegben lóháton üldögélő nemesek véletlenül halálra tiportak néhány kevésbé tehetős polgárt.

Alig három évvel megérkezése után azonban a fiatal, még mindig csak hétéves elefántnak (a vadonban az ázsiai elefántok hatvan évig élnek) légzési nehézségei támadtak, és tisztán látszott rajta, hogy szenved. A kor orvostudománya sajnos még nem volt azon a szinten, hogy egyértelmű kórképet állíthattak fel, ennek megfelelően az állatot megvizsgáló orvosok abban egyeztek meg, hogy szegény elefántnak bizony székrekedése van, gyógyítása pedig a kor széles körben elfogadott módszerével, magas aranytartalmú végbélkúppal lehetséges. Annone természetesen nem gyógyult meg, még ugyanabban az évben visszaadta a lelkét Teremtőjének.

Raffaello: Az állatok teremtése, freskó a Vatikáni Múzeum második emeletén, 1518-1519
Fotó: Internation Animals, a kiemelés a szerző munkája

 

A pápának természetesen ez nem igazán esett jól, így temetést szervezett neki, melyre dicsőítő éneket írt, sőt, egy falfestményt rendelt Raffaello-tól, kikötve, hogy a munkát ő maga végezze el, ne pedig műhelyének egy másik művésze. A halott állat egyes részei (bőre, nyelve, agyarai, vagy épp nemi szerve) a szentek ereklyéihez hasonlóan szétszóródtak Európa templomaiban, de teste a Vatikánban maradt, és az elhelyezésére épített udvar, a Courtile de Belvedere alatt kapott helyet, csontjai pedig még ma is ott vannak.

A Belvedere-udvar

A reformációt ugyan csak Luther Márton 95 pontjának a wittenbergi vártemplom kapujára való kiszegezése indította meg a következő évben, de az egyház vezetőjét bíráló szövegekből már ekkor sem volt hiány, ezek pedig az elefánt halálát követő történésekkel új erőre kaptak.

A történet több, mint négy évszázadra a feledés homályába veszett, de 1962 februárjában, a Belvedere udvar fűtési és hűtési rendszerének modernizálásakor egy munkás óriási csontot talált. Nemsokára egy hatalmas fog, valamint egy alsó állkapocs négy darabja került elő.

A munkások először azt hitték, dinoszauruszt találtak, de a csontok nem kövesedtek meg, a vatikáni könyvtár szakértői pedig csodálkozva állapították meg, hogy elefánttól származnak. További kutatásokat azonban érthetetlen okból nem kezdtek, a teljes történetre csak Silvio Bedini 1997-ben publikált eredményeiből derült fény.

Na jó, de ki az a X. Leó?

Az óriási befolyással bíró Medici család fejéből lett pápa, X. Leó (1475-1521) 1513-ban, harminchét évesen került Szent Péter trónjára, megelőzve a fő esélyesnek tartott esztergomi érseket, Bakócz Tamást.

Az ő nyolc éves regnálása alatt, 1517-ben indult el a Luther Márton által vezetett reformáció, melyet a pápa nem igazán vett komolyan, de meg kellett küzdenie a világi hatalmakkal is, így megindította az oszmánok elleni keresztes hadjáratot, de Itália franciák általi befolyásoltságát is meg kellett szüntetnie.

A cikk fotói a Wikimedia Commons-ból származnak.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.