A Kármán Tódor által alapított NASA űrközpontba, a Jet Propulsion Laboratory-ba (JPL), ahol többek közt a bolygókutató szondákat tervezik és irányítják az űrben, a hatvanas évek során még annyira nem ment jól a munka. Az első hat Ranger szonda, amelynek célja egyenesen a Holdba repülés (és természetesen a zuhanás során egyre közelebbi fotók készítése a felszínről) volt, a légkör elhagyása után röviddel megsemmisült, de a hetedik próbálkozás, az 1964. július 28-án indított Ranger 7 beváltotta a hozzá fűzött reményeket: 4308 csodás fotót készített és sugárzott a Földre a becsapódást megelőző tizenhét percben. De mi volt a titok? Egyesek szerint az, hogy valaki egy zacskó mogyorót vitt az irányítóterembe, így több, mint ötven éve nem indul a JPL-ből egy szonda sem anélkül, hogy ne tömné mindenki magába mindenki két kézzel úgy a mogyorót, mintha nem lenne holnap.
Fotó: ForgeMind ArchiMedia
Nem ez persze az egyetlen furcsa, az űrrepülés hajnalán indult amerikai szokás: az indulás előtt a NASA űrhajósai mindig azt reggelizik, amit az első amerikai űrhajós, Alan Shepard a történelmi repülése előtt: energiát és mindent legyőző akaratot adó tojásrántottát és steak-et.
Fotó: NASA
A második amerikai űrrepülési program, a Gemini során alakulhatott ki a parancsnok és a technikai személyzet közti kártyajáték szokása. Teljesen mindegy, hogy pókert, vagy blackjack-et játszanak-e, míg előbbi egyszer veszít. Szintén a Gemini programok egyike, a Gemini-6A óta szokás az irányítóközpontból sugárzott, gondosan kiválasztott zenékkel ébreszteni az űrhajósokat, mint például a Queen Bohemian Rhapsody-ja, a Star Wars főcímzenéje, a Clash I Fought The Law-ja, Steve Miller Fly Like An Eagle-je, vagy épp David Bowie örök klasszikusa, a Space Oddity, amit egyik kedvenc űrhajósunk, Chris Hadfield is elénekelt egy szál gitárral, a súlytalanságban a Nemzetközi Űrállomáson.
Az öltözőszobában, ahol az űrhajósok egy órát várnak, ugyanazok a kényelmes, állítható támlájú székek állnak, egészen az Apollo-program óta, aminek keretein belül ugyebár hatszor járt ember a Holdon.
Miután a Space Shuttle Föld körüli pályára álló része (tulajdonképp az újra felhasználható űrrepülőgép) elhagyja a repülések közti vizsgálatok és javítások elvégzésére szolgáló OPF (Orbiter Processing Facility) hangárt, és átszállítják a VAB-ba, (Vehicle Assembly Building, szó szerinti fordításban Járműösszeszerelő épület) ahol a külső üzemanyagtartályt és a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákat szerelik vissza a gépre, a csapat töménytelen mennyiségű donut-ot és bagel-t töm magába. Hogy miért? Igen, azért, mert ezek az ételek feltűnően hasonlítanak a szállítást végző jármű óriási kerekeire.
Minden sikeres, a Kennedy űrközpontban történő indítás után az irányítóközpontban dolgozók összegyűlnek a hallban, és kukoricamálé süteményt esznek babbal, mivel az első sikeres Space Shuttle-indításnál, az 1981. áprilisi STS-1-nél az indítás előtti teszteket vezető legendás Norm Carlson is ezt fogyasztotta.
Fotó: NASA
Sőt, az újoncok nyakkendőjének egyik felét levágják a tapasztaltabb kollégák, szóval jó ötlet, ha az ember nem a luxusáruház karácsonyi leárazásán vett Dolce & Gabbana nyakkendőben akar menőnek látszani az első komoly munkanapján.
A Space Shuttle-küldetések előtt a csapat tagjai családjukkal együtt a NASA hatvanas években vásárolt apró, óceánparton álló házában töltenek el pár napot. A ház egy olyan területen áll, amelyet az amerikai űrkutatási hivatal az űrközpont terjeszkedése miatt vásárolt, de végül erre nem a tervezett irányban került sor. A ház falait borosüvegek, egy orosz konyakosüveg és rengeteg, korábban ott járt űrhajósok által filccel felírt jókívánság díszíti.
Természetesen az oroszok sem maradnak el a furcsa szokások terén, sőt, ők talán egy fokkal érdekesebbek is ezen a téren:
A Csillagvárosban (Zvjozdnij gorodok, zárt város Moszkvától huszonöt kilométerre) lévő Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központ tréningjének végeztével a repülés előtt állók vörös szegfűt hagynak a névadó Gagarin, valamint négy másik űrhajós emlékfalánál, meglátogatják az irodáját, és beírnak a vendégkönyvébe.
Később meglátogatják azt a kertet, ahová az elmúlt ötven évben minden küldetés előtt elültettek egy facsemetét, és hozzáadnak egy újabbat a lassan erdővé váló sorhoz. Ez a kazah télben egy fokkal nehezebb, de természetesen mindenre létezik megoldás, és mi néhány négyzetméternyi fagyott föld átrendezése egy kilövéshez képest?
Fotó: NASA
Mikor a vonat a Bajkonurban lévő kilövőállomáshoz vontatja a Szojuz rakétát, az emberek pénzérméket helyeznek a sínekre, hogy azok kilapulva szerencsét hozó tárgyakká váljanak.
Fotó: NASA
Az űrhajósok nem lehetnek jelen a rakéta szállításánál, mert balszerencsét hoz, helyette inkább menjenek el fodrászhoz, hiszen az szerencsét hoz!
A rakéta elképesztően hideg üzemanyagának betöltésekor a kicsapódás miatt deressé váló területre mindig egy női nevet írnak fel. Ezt a szokást egyszer függesztették fel, de az az esemény emlékezetes maradt az akkori szovjet űrprogramban: a pleszecki űrközpontban egy Vosztok-rakéta robbant fel 1980-ban, ötven (más források szerint 47) ember halálát okozva.
A kilövés előtti estén minden űrhajós együtt nézi meg A sivatag fehér napja című, 1970-ben készült orosz filmet, amelyben a Vörös Hadsereg egy Szuhov nevű katonáját az orosz polgárháború után egy, a Kaszpi-tenger partján élő gerillavezér háremének őrzőjévé nevezik ki. A gerillavezért természetesen keresi a Hadsereg, így elmenekül, Szuhov munkája pedig igen bonyolulttá válik…
Fotó: NASA
A kilövés napján az űrhajósok pezsgőt isznak a reggelihez, és aláírják a hotelszobájuk ajtaját, ezt követően pedig egy Ortodox pópa megáldja, majd szenteltvízzel locsolja meg őket.
Fotó: NASA
A hotelt elhagyva mindig ugyanaz a szovjet időkben született rockslágert hallgatják:
A küldetés tagjait szállító kisbuszt néhány patkó díszíti, amely már önmagában szerencsét hoz, de erre még egy lapáttal rátesznek: leszállás után Gagarin legviccesebb szokását követve levizelik a busz jobb hátsó kerekét. A nők ezt a szokást legtöbbször nem tartják be, de néhányan visznek magukkal egy friss vizeletmintát, és azzal öntözik meg az abroncsot.
Fotó: NASA
Az indulás előtt, már a rakéta árnyékában újabb ortodox pópa áldja meg és locsolja meg szenteltvízzel az űrbe indulókat, aztán kezdetét veheti az út, amiben az űrkutatás fél évszázada alatt mindössze alig több, mint ötszáz ember vehetett részt.
