“A védőoltások nem okoznak autizmust. De, ha okoznának is, tényleg akkora tragédia az, ha valaki olyan, mint én? Megéri ezért veszélybe sodorni több száz másik embert?” – teszi fel cikkében a költői kérdést Sarah Kurchak, akiről nyilvános Twitter-oldalán három dolog derül ki azonnal: hogy kanadai, hogy író és hogy autista. Bár a cikkében erre külön is kitér, azt így látatlanban sem nehéz kitalálni, hogy Sarah az autisztikus spektrumzavarban szenvedő betegek között, a kifejezetten jó kommunikációs képességekkel rendelkezők közé tartozik.
Egyetemre járt, férjhez ment, és évek óta ír. Főleg zene- és filmkritikákat, most mégis úgy döntött, kivételesen az autizmusáról és a témához szervesen kapcsolódó oltásellenességről teszi mindezt, mert megunta, hogy a betegséget különböző érdekcsoportok kényükre-kedvükre démonizálják, és valami olyasminek állítják be, ami újabban még a halálnál is rosszabb.
Fotó: Twitter/Sarah Kurchak
Mi köze az autizmusnak az oltásellenességhez?
Aki járt már életében – véletlenül vagy szándékosan – védőoltás-ellenes oldalon, az pontosan tudja, hogy az autizmus azon betegségek “legnépszerűbbike”, amivel az oldalon a védőoltásokat beadató vagy beadatni szándékozó szülőket riogatják. Az oltásellenes szülők szerint autizmust okozhat gyakorlatilag minden: a védőoltásokban lévő higanyszármazék (a triomerzál), a humán diploid sejteken előállított gyengített vírus, vagy a legújabb, a vakcinákban immunológiai adjuvánsként (immunválaszt elősegítő anyagként – a szerk.) jelenlévő alumínium.
Autizmus és védőoltás 1998-ban kapcsolódtak végérvényesen és elválaszthatatlanul össze, amikor egy brit orvos, bizonyos Andrew Wakefield 12 (!) gyermeken elvégzett vizsgálatára hivatkozva terjedelmes tanulmányt publikált a Lancet című orvosi szaklapban. Az oltásellenes hisztériát az váltotta ki, hogy a doktor az MMR (mumpsz, kanyaró, rubeóla) elleni védőoltás oltóanyagát az autizmussal és egyéb, emésztőrendszert érintő betegségekkel hozta összefüggésbe.
Eredményét azóta több tanulmány is megpróbálta reprodukálni – sikertelenül. Mint később kiderült azért, mert Wakefield több ponton is meghamisította a tényeket, vizsgálatához pedig olyan gyerekeket használt fel, akik már a vakcina beadása előtt is autisztikus tüneteket mutattak (12-ből 5-en). És, ha mindez nem lenne elég, a doktor ráadásul pénzt fogadott el a kísérletben részt vevő, autista gyereket nevelő szülők jogi képviselőitől. Az eredmény: a Lancet 2011-ben visszavonta az – időközben engedélyét is elvesztő – orvos cikkét, de addigra már késő volt. Az oltáspánik szép lassan az egész világon elterjedt.
Fotó: MTI
“Nem azzal az autizmussal van a baj, ami neked van”
Noha cikke írásakor még csak nem is hallhatott arról a friss Pediatrics-tanulmányról, melyben azt taglalják, hogy az oltásellenes szülők immúnisak az érvekre, Sarah is megemlíti, milyen mélységesen felháborítja az a nemtörődöm, felelőtlen és arrogáns hozzáállás, amit oltásellenes részről tapasztal.
“Személyes ügyként kezelek minden olyan cikket, be- és megjegyzést, ami a betegségemmel riogatja a szülőket” – írja, majd hozzáteszi, korábban próbálkozott azzal, hogy megértse ezeknek a szülőknek az álláspontját, ám valahányszor feltette kérdéseit, oltásellenes ismerősei azzal vágtak neki vissza, hogy nyílván nem azzal az autizmussal van bajuk, amiben ő szenved.
“Még csak bele sem akarok gondolni abba, hogy ezek az emberek magukban osztályozzák az autistákat. Onnantól kezdve, hogy eltérünk a neurotipikus (egészséges – a szerk.) viselkedéstől, és máshogy mozgunk vagy beszélünk, ezeknek az embereknek már nem leszünk értékesek, elvégre mások vagyunk” – írja keserűen, majd hozzáteszi, ma már meg se hallja az érveiket.
“Azok, akik úgy döntenek, nem oltatják be gyermeküket, mert féltik az autizmustól, egész egyszerűen eldöntötték, hogy a rendellenességem még a halálnál is rosszabb, amit mondjuk egy olyan vírusfertőzés okozhat, mint a kanyaró. Egy kivételes tragédia, amit mindenáron megpróbálnak elkerülni. Akkor is, ha ennek az az ára, hogy több száz, adott esetben több ezer másik ember életét teszik kockára.”
Fotó: Timothy Archibald/http://www.timothyarchibald.com/personal-projects/echolilia-/1/thumbs
Az oltásellenesség nem magánügy
Bár az oltást megtagadó szülők szeretik azt hangoztatni, hogy döntésük csakis és kizárólag őket érinti, figyelmen kívül hagyják azt, hogy ezzel más embereket is veszélybe sodornak. Kiket is? Nos, az újszülötteket, a fejletlen immunrendszerrel rendelkező csecsemőket, a legyengült szervezetű időseket és persze azokat az embertársainkat, akik immunbetegek.
Ez utóbbi csoportba tartozik Király Zoltán is. A 29 éves vegyésztechnikus 25 évesen szembesült azzal, hogy egy orvosi értelemben gyógyíthatatlan, de szintentartható betegségben, a szklerózis multiplexben szenved. Mint mondja, neki és a többi autoimmunbetegnek mindennél nagyobb szüksége van az úgynevezett nyájvédettségre, ami az átoltottságnak megfelelően alakul ki.
“A SM-re, hogy ne támadhassa tovább a saját szöveteket, olyan gyógyszereket kapok, amik elnyomják az immunrendszeremet, épp ezért nem kaphatok olyan védőoltásokat, amikben gyengített vírus található.” Hozzáteszi, járvány esetén a legyengített immunrendszere miatt fogékonyabb lehet a fertőzésekre, ráadásul számolnia kell azzal is, hogy ha megbetegszik, az állapota akár hosszú távon is romolhat.
Járványok színterévé válhat Európa
A tévhitek, a csúsztatás, a megfelelő információk hiánya, a félelem és az összeesküvéselméletek Sarah szerint már a nem túl távoli jövőben egészségügyi krízissel fenyegetnek. És nem csak Sarah szerint. Néhány hónappal ezelőtt a Heti Válasz hosszú cikkben foglalkozott azzal, hogyan válhat oltásmegtagadó biomamik és “okostojás” szülők miatt rég eltűntnek hitt vírusok okozta járványok színterévé Európa. És, hogy ez mennyire nem légből kapott dolog, arra jó példa Németország, ahol tavaly ősszel az elmúlt tíz év legsúlyosabb kanyarójárványa tört ki, és még most is tart.
Magyarországon, hála az 1876-ban felállt védőoltási rendszernek az átoltottság olyan magas, hogy járványgócok még nem alakultak ki. Egyelőre.
