Siófok mellett nyugodt, zöldövezetben áll egy jókora ház. Három család lakja, köztük Hauszgénuszék öten. A takaros udvaron egy profi kis játszótér. Két kisgyerekkel jön elénk Kriszta. Még az ajtóban kiderül, hogy a játszótér vadonatúj. Adomány Kiarának, Kriszta barátnője gyűjtötte össze a pénzt rá. A beteg kislány mostanában nem nagyon mehetett közösségbe, ezért szerették volna, ha otthon a lehető legtöbb játék veszi körül.
Fotó: Pintér Márta
Öt évet vártak az ikrekre, öccsük extra ajándék
A lakásban is látszik, hogy minden a gyerekekről szól. Az egyik szobában, kedvenc babzsákján fekszik Kiara. Már majdnem elaludt a tévé előtt, de amikor felmerül, hogy lemehetnénk játszani, kipattan a szeme. Az öltözködéshez szüksége van segítségre, de azt ő dönti el, hogy mit vesz fel. Négyéves ikertestvére és a két és fél éves öccse már rohan le a lépcsőn. Kiarát ölbe veszi édesanyja, és indulás előtt felkerül az elmaradhatatlan maszk, amit a kemoterápia óta hord, hogy megóvja a fertőzésektől.
Az udvaron mindenki a hintát választja, Kriszta le-föl sétálva lök egyet a gyerekeken, s közben mesél.
“Öt évig vártunk a lányokra. Hosszú, keserves időszak volt, de mindent feledtetett, amikor a második lombikprogram eredményes lett. Sírtam az örömtől, azt hittem, már csak jó jöhet. A nyolcadik héttől veszélyeztetett terhes lettem, és a szülés előtti nyolc hetet, majd utána kettőt kórházban töltöttem. Amikor hazakerültünk, és belejöttünk a szülői teendőkbe, tényleg jöttek a szép napok. A lányok tíz hónaposak voltak, amikor úgy éreztem, megint terhes vagyok. Gyakorlatilag nulla százalék volt az esélye az orvosok szerint” – mondja Kriszta mosolyogva. Megérzése beigazolódott – rövidesen háromgyermekes család lettek.
Boldogságuk azonban nem sokáig volt felhőtlen. 22 hónaposan Kiara egy védőoltás után furcsán, merevebben kezdett mozogni. Beszédfejlődése is megrekedt kissé, és rohamosan nőtt a hasa. Orvostól orvosig futkostak, gyógytornára jártak vele. Két évig úgy kezelték, mintha ataxiája lenne, vagyis az izommozgások koordinálatlansága lenne a baj. Februárban azonban kiderült a valódi ok: neuroblasztóma, az idegrendszert támadó gyerekkori rák.
„Dühös voltam a világra”
„12 centis daganat a hasban, négy egycentis a gerincen és egy kétcentis a nyakon. Amikor ezt elmondták az orvosok, engem be kellett nyugtatózni. Napokig alig tudtam magamról” – meséli Kriszta. „Annyira összezuhantam, hogy csak azon járt az eszem, milyen ruhában temetjük Kiát. Dühös voltam. A világra, mindenkire” – idézi fel az asszony.
Közben megérkezik párja, István is.
„Én akkor pont külföldön dolgoztam. Napokig nem tudtam felfogni az otthonról kapott híreket. Haza akartam jönni, de végül beláttuk, hogy most minden fillérre szükség lesz a kezelések miatt. Így maradtam még két hónapot.”
„Addigra én is összeszedtem magam – veszi vissza a szót Kriszta. – A rokonok, barátok nagyon sokat segítettek a másik két gyerekkel, mert én végig Kiával voltam. Rájöttem, ha én sírok, akkor a gyerek is bezárkózik. Nem akart se enni, se inni. Amikor viszont én megnyugodtam, akkor ő is kinyílt. Beláttam, hogy muszáj küzdeni, ez az egy út van.”
Fotó: Kriszta
Csodás javulás
Kia megdöbbentően jól viselte a megpróbáltatásokat. Az első nagy műtétje utáni napon már motorozott. Mára túl van tíz kemoterápián és az eredmény még az orvosokat is meglepte. A nagy tumor harmadára zsugorodott. Nemsokára újabb műtét, aztán másfél hónap németországi terápia, majd őssejtbeültetés vár a kislányra.
„Ezután félsteril helyiségben kell lennie 100 napig – vezet át Kriszta a félkész szobába. Itt nem lehet majd szőnyeg, függöny. Légkondi is kell. Most cserélték az ablakot. Az ikres anyukák Facebook-csoportjának közbenjárására, ingyen kaptuk meg. Ez a közösség segített már minket ruhákkal, ennivalóval, játékokkal, Kiara legnagyobb örömére pónikkal, mert az most a nagy szerelem. És nem utolsó sorban az ikres anyáktól kaptunk lelki támogatást. Sok jó ember vesz minket körül, és ez is reményt ad.”
A különleges szobába Kiához csak köpenyben, maszkban mehetnek majd be a testvérei is. Rengeteg fertőtlenítőszert kell még beszerezni, falfestéket és új, steril játékokat.
Sok a feladat a család előtt, de Kriszta nem panaszkodik, hiszi, hogy minden megoldódik.
„Küzdenünk kell. Amíg a szülő küzd, a gyerek sem adja fel. Sikerülni fog. Most már nagyon jó kezekben vagyunk, az orvosok és az ápolónők is úgy foglalkoznak Kiával, hogy minden esélyünk megvan a gyógyulásra.”
