Élet-Stílus

A gyerekek tényleg látják a szellemeket?

A felnőtt agy csinál szellemet a gyerek által valósnak megélt "képzelt barátból" - mondja a pszichológus, a jósnő szerint viszont a szellemvilág létezik.

Anna először egy-másfél éves korában gondolkodtatta el komolyabban a családot, amikor pár alkalommal látszólag a teljesen üres falnak mosolygott és integetett. Beszélni még nem tudott, így szülei érdeklődésére csak mutogatott a semmibe: ott, ott. Most három éves, már folyékonyan beszél, így már tényleg a frászt hozta környezetére. Mert újra “elkezdte”.

Egy bácsit említ, aki néha a szobájában, néha a fürdőben tűnik fel, de olyan is van, hogy a lépcsőfordulóból néz le az alsó szinten tévéző családra. A kislány köszön neki, van, hogy jó éjszakát kíván és rácsukja a gardrób ajtaját, mert a bácsi megy már aludni. Elmondása szerint fehér ruhát visel, és nem csinál semmi különöset, csak csöndesen álldogál. És néz. Van, hogy Anna nem mer bemenni a szobájába, mert ott a bácsi, de az esetek többségében úgy köszönti, mintha jelenléte teljesen természetes lenne.

Nem felnőttnek való világ

A felnőttek reakciója persze, hogy a gyerek szellemet lát. Akár így van, akár nem, kezdjük az elején. A fent leírt jelenséget Bodnár Csilla gyermekpszichológus nem tartja általánosnak, praxisában elvétve találkozott ilyen esettel. Az ilyen kis gyerek személyisége még nagyon éretlen, csakúgy, mint észlelési és gondolkodási funkciói. Gyermeki sajátosságokat mutat, cselekedetei, gondolatvilága mögött “felnőtt ésszel” hiába keresünk okokat, összefüggéseket.

Az érzelmek kialakulásának folyamatában először jóra és rosszra, vagyis a saját nézőpontjából kellemes és kellemetlen hatásokra osztja a világot. Vágykövető magatartást mutat, az örömelv vezeti, amelynek lényege az örömszerzés, és minden kellemetlen hatás elkerülése. Mit jelent ez? Az anya “jó”, mert enni ad és biztonságot nyújt, teli hassal anya karjaiban, vagyis a vágyak teljesülésekor minden szép és jó. Ilyenkor a gyerek maga is “jó”. Ellenkező esetben a környezet és ő maga is “rossz” – írja le a helyzetet a szakember.

Később elkezd kialakulni az érzelmek differenciálódása: ha valamit nem kap meg, már nem azt gondolja, hogy anya rossz, mert nem engedi, hogy például virágföldet egyen, hanem, bár pillanatnyilag haragszik anyára, de anya attól még “jó”. Elkezdi megélni az érzéseit, a haragot, örömöt, és ezeket saját fejletlen, gyerekes módján dolgozza fel.

Kíváncsi mit mond egy pszichológus? Szeretné tudni, hogy látja ugyanezt egy jós? Olvassa el a folytatást a Babaszoba oldalán!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik