Károlyi Mihály csak nagyon késõn, 1919 januárjában ismerte fel, mekkora hiba volt a háború után hazatérõ magyar katonák lefegyverzése és az ország hatalmas részének harc nélküli átadása a szomszédoknak. Be kellett látnia, hogy az antant nagyon magasról tesz a demokratikus, népszuverenitásra épülõ wilsoni elvekre, és a támadó szerb, román, cseh haderõt nem fogja megállítani egyetlen demarkációs vonal sem. Ekkor, január 20-án magához hívta a fekete parolis, azaz vezérkari tisztet, Stromfeld Aurél ezredest. Õt kérte fel, hogy szervezzen hadsereget a szétzavart, frontot viselt katonákból, amellyel meg lehetne védeni az országot.
Idõközben azonban Károlyit megbuktatták, de 1919. március végétõl a budapesti kommunisták komolyabb hadseregszervezésbe fogtak. A megalakuló Vörös Hadsereg végrehajtotta az úgynevezett Stromfeld-tervet: hadjáratot indított Kassa térségében, hogy szétválassza a cseh és román csapatokat. Az akció komoly eredményeket hozott, de itt is közbeszólt a politika. A remélt béketárgyalásokon Kun Béláék azt gondolták, el tudják fogadtatni a Tanács-Magyarország létét, s ezért visszavonták a hadsereget. Kun Béla külügyi „népbiztos” jegyzékben lemondott az ország területi épségérõl.
A legbátrabb város és falu
Közben a románok, éppen a magyarországi kommunizmus leverését ajánlották föl Párizsban, s átkelve a Tiszán, megdöntötték a Tanácsköztársaságot. Itt maradt a vezetõk nélküli, szétdarabolt Magyarország, a románok bevonultak Budapestre, a csehek Pozsonyba és Kassára, a szerb hadsereg pedig elfoglalta a Pécstõl, Bajától északra esõ vonalat. Az ország megtartásáért folytatott szervezett harc tehát késõn indult, és teljesen eredménytelen volt. A környezõ államok támadása azonban sokszor helyi ellenállásba ütközött. Legelõször 1918 októberében a Székelyföldön, amikor a benyomuló román hadsereg ellen próbáltak egyes helyeken föllépni: ez nem lehetett sikeres, mert a románok – tartva a székelység ismert harciasságától -, szinte az egész hadseregüket legelõször e terület elfoglalására parancsolták.
Prónay Pál. Forrás: Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint az Országgyûlés Hivatala, Irattári és Levéltári Osztálya
A legismertebb ellenállás Balassagyarmaton és környékén történt, ahol a város polgárai, leszerelt katonák, vasutasok egyszerûen kiverték a cseh hadsereg egységeit. A város magyar maradt, és megkapta a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város címet. De itt van Kercaszomor esete a Dél-Dunántúlon, ahol a falu népe nem akart a délszláv királysághoz csatlakozni, s ellenállt. A magyar országgyûlés 2008-ban hozott törvényt e falu hõsiességérõl: Kercaszomor azóta Communitas Fortissima, azaz a legbátrabb falu. A legnagyobb sikert kétség kívül nyugaton sikerült elérni: a Rongyos Gárda harcának köszönhetõen népszavazást írtak ki Sopron és környékének hovatartozásáról.
Nem bírtak a Rongyos Gárdával
A trianoni békeszerzõdés aláírása, 1920. június 4. után Magyarországon még nem volt nyugalom, nem volt „tiszta a helyzet”. A román és a cseh csapatok szép lassan visszavonultak a békeszerzõdésben lefektetett határokig, a szerb katonaság azonban továbbra is megszállás alatt tartotta Baranyát, az osztrákok pedig még nem tudtak bevonulni Burgenland területére. A békeszerzõdés egyébként ekkor még nem lépett életbe, hiszen a Magyar Országgyûlés csak 1920 novemberében ratifikálta, és a következõ év július 26-án jelent meg a törvénytárban, azaz ekkor emelkedett törvényerõre.
Ezalatt pedig Burgenlandot irreguláris katonaság, a Prónay Pál vezette, úgynevezett Rongyos Gárda tartotta megszállva, amely a lakosság segítségével idõrõl idõre visszaverte a terület átvételére érkezõ osztrák csapatokat. Ausztriával szemben azért lehetett sikeres az ilyen típusú ellenállás, mert a kisantant országoknál lényegesen gyengébb és kimerültebb volt a háború végére, ráadásul külföldi hatalmak sem támogatták oly mértékben. A gárda, vagy ahogyan még magukat nevezték, a „felelõtlen elemek” – azaz függetlenek, „senkinek nem tartoznak felelõsséggel” – az ország minden részébõl összegyûlt volt katonákból, hazafiakból, kalandorokból állt. A gárda Burgenland teljes, 4000 négyzetkilométeres területét ellenõrzése alatt tartotta.
Lajtabánság. Forrás: wikipedia
Máig nem lehet biztosan megállapítani, hogy valóban önálló szervezõdésrõl volt-e szó, vagy a magyar kormány állt a Rongyos Gárda létrehozásának és akcióinak hátterében. Tény azonban, hogy tevékenységük kimondottan hasznos volt a kabinet céljainak eléréséhez. A magyar külügy hivatalos álláspontja az volt, hogy a szerb csapatok kivonulásával párhuzamosan hazánk is megkezdi az Ausztriának ítélt terület átadását. A szerbek visszavonultak, ám Burgenlandot az osztrákok nem tudták „átvenni”: a területen felkelés folyik, a magyar kormány tehetetlen – hangzott Bethlen István miniszterelnök magyarázata.
A patthelyzet feloldására végül 1921. október 11-én Velencében, olasz közvetítéssel kompromisszumos megoldás született. Magyarország átadta a 280 ezer lakosú Burgenlandot – köztük mintegy 60 ezer magyarral – Ausztriának, cserébe Sopron és a környezõ nyolc falu hovatartozásáról népszavazás dönthetett. Bár „csak” 255 négyzetkilométerrõl és körülbelül 50 ezer lakosról volt szó, a népszavazás kierõszakolása nagy eredménynek számított. Ez volt az egyetlen olyan magyar területi igény, amelyet a békekonferencia nagyhatalmai végül elfogadtak.A Bethlen-kormány tehát hatalmas sikernek könyvelte el a velencei megállapodást, úgy vélte, ezzel mindent elért, amit lehetett, és hozzákezdett a gárda feloszlatásához. Prónay azonban, a kemény és önfejû katonaember nem volt hajlandó megalkudni. Az ellenõrzése alatt álló területen még októberben kikiáltotta a független Lajtabánságot, amely november 10-ig állt fenn. A kormány hetekig gyõzködte Prónayt, az idõhúzás már-már a népszavazás lehetõségét is veszélybe sodorta.
Végül a Rongyos Gárda letette a fegyvert, és 1921. december 14-16. között megtartották a népszavazást. Sopronban 72,8 a falvakban 45,4 százalék szavazott Magyarországra. A végeredményt 17-én hirdették ki. A 24 ezer szavazóból Magyarországra 15 304 fõ (65,1 százalék), Ausztriára 8227 fõ (34 százalék) voksolt, 502 szavazatot érvénytelenítettek. Sopron városa az 1922-ben nyerte el a Civitas Fidelissima, azaz a Leghûségesebb Város címet.
