Kié lesz az irodalmi Nobel?

A díjat minden évben az a szerzõ veheti át, aki “az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járul hozzá”. Tavaly a hazánkban is népszerû perui író Mario Vargas Llosa kapta a díjat, a “hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erõteljes ábrázolásmódért”.

Magyar író eddig egyszer, 2002-ben részesült az elismerésben, akkor Kertész Imre díjának örülhettünk. Az évek óta felmerülõ Nádas Péter neve mellett júniusban a The New Yorker címû lap azt írta, hogy Krasznahorkai László is megkaphatja az irodalmi elismerést.

Hogy idén ki lehet a befutó, arra még néhány órát várnunk kell, addig csak találgathatunk. És fogadhatunk is a tippünkre

Adonis

Szerda délelõtt a brit Landbrokes fogadóirodánál a legerõsebb odds Adonis neve mellett olvasható: egy a hathoz fogadhatunk a szíriai költõre. A Nobel-díj bizottságot többször vádolták meg azzal, hogy döntéseiben politikai motivációk is szerepet játszanak (lásd késõbb). Stockholmi irodalmi körök most úgy vélik, hogy az idei „arab tavasz” például befolyással lehet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia döntésére. Ha ez igaz, akkor Adonisnak (valódi nevén Ali Ahmad Szaid Eszbernek) tényleg lehet esélye. A Franciaországban élõ költõ júniusban azzal tûnt fel, hogy Bassár el-Aszádhoz intézett nyílt levelet jelentetett meg egy libanoni napilapban, amelyben kérte a szíriai elnököt, hogy állítsa le a véres megtorlást. Mások viszont épp ellenkezõleg, úgy vélik, hogy az akadémia Mario Vargas Llosa spanyol-perui író után nem adja olyan szerzõnek a díjat, aki túlságosan is jelen van a politikában.

Lehet még egy Nobel-díjasunk

Adonist – aki egyébként évek óta benne van az elsõ tízben –, a rockzenész-költõ, Bob Dylan követi (egy a héthez eséllyel). A svéd Tomas Tranströmerre és a japán Haruki Murakamira egy a kilenc odds-szal, az algír Assia Djebarra egy a 13-hoz, a koreai Ko Unra egy a 15-höz tehetjük meg a tétjeinket a Landbrokesnál szerda délelõtt.

A visszaszámláláskor a Nobelre hetedik legesélyesebbnek tartott író Nádas Péter, igaz holtversenyben egy ausztrál költõvel, Les Murray-vel (mindkettõ 1/17-es odds-szal). A nemzetközi körökben is népszerû magyar író egyébként szintén évek óta szerepel az esélyesek között – legalábbis a fogadóirodák szerint mindenképp. Tavaly 10. volt a Landbrokes-listán egy nappal a bejelentés elõtt, igaz egy a 15-höz eséllyel.

Évek óta titkos befutónak látszik Philip Roth, Joyce Carol Oates, E.L Doctorow, Thomas Pynchon vagy Amos Oz, de feltûnik Vaclav Havel, Umberto Eco és Milan Kundera is a listán. A fogadóirodai tippeket ugyanakkor nem kell túlságosan komolyan venni, az utóbbi években sohasem a legesélyesebbeknek tûnõk közük került ki a nyertes. Tavaly Cormac McCarthy vezette a rangsort, tavalyelõtt Amos Oz, a „befutó” azonban 2009-ben Herta Müller, 2010-ben pedig Llosa lett.

Öt közül választanak

Nádas Péter

Hogy kik kerülhetnek a Nobel-díjra jelöltek közé, arra javaslatot tehetnek a svéd, a francia és a spanyol akadémia tagjai, valamint esztétikát, irodalmat vagy történelmet tanító egyetemi oktatók, az egyes országok írószövetségeinek elnökei, illetve a korábbi Nobel-díjasok. Májusban öt név kerül az Akadémia elé, az õ életmûvüket tanulmányozzák részletesen, és ez alapján hozzák meg végül a döntést.

Alfred Nobel végrendelete értelmében évrõl évre annak a szerzõnek adják át a díjat, „aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”.

A 10 millió svéd koronával (mintegy 300 millió forinttal) járó irodalmi elismerést Alfred Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adják át Stockholmban.

Politikai döntés?

Az akadémiát kezdettõl fogva számos kritika érte a döntései miatt. A bírálatok részben arra vonatkoztak, hogy egyes kiemelkedõ szerzõk soha nem kapták meg a kitüntetést, míg a díjra kevésbé érdemes társaik átvehették azt.

A kritikusok – noha a Nobel-bizottság még 1914-ben kinyilvánította az „irodalmi semlegesség elvét” – több kitüntetés mögött politikai megfontolásokat és érdekeket feltételeznek. A finn Frans Eemil Sillanpää 1939-es kitüntetését például az elemzõk a Szovjetunió által fenyegetett Finnország melletti kiállásként értékelték. Az elõször 1946-ban jelölt Winston Churchillnek a bírálatok miatt végül csak 1953-ban ítélték oda a díjat, de a döntés még így is sok hullámot vetett. Szintén ellenállás elõzte meg Solohov és Hemingway díjazását. A fasizmussal szimpatizáló Ezra Pound kitüntetését pedig számos fórumon elutasították.

Szolzsenyicin kitüntetése után a TASZSZ azt írta, hogy a svéd akadémia „hagyja, hogy méltatlan játékot ûzzenek vele”, így politikai spekulációk célpontjává válhat. Egyes esetekben az akadémiát azzal vádolták, hogy belpolitikai ügyekbe avatkozott; ez történt Heinrich Böll vagy Odisszeasz Elitisz esetében. 2000-ben pedig a Kínai Kommunista Párt rendkívüli ülésen tájékoztatta a kultúra és propaganda illetékeseit, hogy Gao Xingjian Nobel-díja egyike a közelmúlt „öt Kína-ellenes lépésének”.

A legutóbbi idõkben Harold Pinter és Orhan Pamuk díjazása kapcsán merültek fel olyan vélemények, hogy a döntõbizottság nem (vagy nem kizárólag) az alkotó által teremtett mûvészi értéket méltányolta, hanem figyelembe vette az író politikai állásfoglalását – Pinter esetében az iraki háború elleni fellépését, Pamuk esetében az örmény népirtásra vonatkozó nyilatkozatait. Az akadémia döntése korántsem mentes a belsõ vitáktól; az utóbbi idõkben arra is volt példa, hogy egyes akadémiai tagok kilépésükkel demonstráltak a szerintük helytelen döntés ellen – ez történt 1989-ben Salman Rushdie mellõzése miatt, illetve Elfriede Jelinek 2004-es kitüntetését követõen.