Prince fellépése a Sziget-fesztiválon az évnek már a második olyan momentuma volt Santana után, amikor bebizonyosodott, hogy veterán sztárzenészek megakoncertjeit bűn lenne kihagyni (ráadásul a Sziget-jeggyel ez diszkont árnak számított). A „szextörpének” is becézett, erotikusan túlfűtött dalaival egyes albumaira szülőket figyelmeztető matricát is kiérdemelt énekes, hangszerpolihisztoron nem fogott az idő vasfoga.
157 centi tömény egó
Az speciel kevésbé hat meg, hogy egy az egyben olyan az arca, mint 30 évvel ezelőtti klipjeiben, az már sokkal inkább, hogy a hangterjedelme is éppen azt a széles skálát járja be, mint annak idején. Egyik száma közben meg is jegyezte, „Ti itt mind öregszetek, de én egy az egyben ugyanolyan vagyok, mint régen”. Mondjuk ez esetben kevésbé érthető, miért próbált olykor még a színpadon is az ellen kapálózni, hogy fotó készüljön róla. A fotósárok teljesen le volt zárva, külön passt kaptak azok, akik a közelében dolgoztak, és még a tömegben is megpróbálta lekapcsolni a profi fotósokat.
Prince nem akarta, hogy fotózzák, a közönség annál inkább. Nézze meg a Herceg híveit a galériában! (Fotó: Neményi Márton / fn.hu)
Prince nem arról híres, hogy természetes, sztárallűröktől mentes stílusával lopja be magát a rajongói szívébe. A Szigeten egy teljes órával a meghirdetett kezdés után jelent csak meg a színpadon, de egy fesztiválon ilyenkor sokkal gyorsabban telik az idő, mint egy egyszemélyes koncerten és egyébként is Prince-nél számítani lehetett arra, hogy nem fog rohanni.
A modellalkatú nőkből (és az amerikai bandatartozék nagy darab fekete dobosból) álló zenekar intrójára beérkezett a Jaffar-hasonmás is, és audiovizuális képzést tartott a funkzene anatómiájáról. A koncert fejezetekre épült, melyek végén Prince minden egyes alkalommal (egy idő után már nem bírtam számon tartani hány alkalommal) eljátszotta, hogy jó éjszakát és akkor ő most húzna vissza a luxuskonténerbe csajozni. Becsületére legyen mondva, hogy mindezt csak egy több mint két és félórás intenzív műsor után tette meg.
Szexi karmester
A zenekar meglehetősen szabad teret kapott minden dalnál, egyik számot sem „dobozból” húzták elő. Prince egy legyintéssel vagy épp szóban jelezte, hogy itt most akkor „break it down” és akkor kicsit tapsoltatjuk a tömeget és elmondjuk, hogy minden nő meglesz nekünk egyszer, máskor pedig hátra ment a billentyűst váltani, aki cserébe előadott egy lírai szólót nekünk.
Az előadott számok közül nem hiányozhatott a Grammy és Oscar-díjas Purple Rain közönségénekeltetéssel, a Let’s Get Crazy, az 1999 és a Kiss sem, de kicsit elmaradtak az énekes urbánusabb hangzású zenéi, mint például a Get Off, vagy a Sexy MF. Ennek oka valószínűleg az is, hogy egy ilyen népes zenekarral elsősorban élő zenét nyomnak, teletűzdelve bluesos gitártémákkal és orgonaszólókkal, a sampler pedig háttérbe szorul némileg.
Prince-en kívül is volt élet a nulladik napon. Megmutatjuk. (Fotó: Neményi Márton / fn.hu)
Prince nem törődött azzal sem, hogy lassú, lírikus számai talán leültetik a hangulatot, volt ezekből is bőven. A 80-as évek azért jócskán visszatért és Prince-nek is volt miből válogatnia, egy ponton meg is jegyezte: „Ráértek ma éjjel? Tudjátok mennyi slágerem van? Egész éjjel játszhatnám a számaimat a slágerlistákról.” És igaza van, harminc kislemeze került fel a legjobb 40 közé, és hét Grammyt is jegyez.
A közönséggel végig intenzív kapcsolatot tartó énekes több mint két és fél órán át prezentálta profi hozzáállással, számtalan örömzenéléssel a munkásságát. Megérdemli azt a csajokkal teli luxuskonténert a Nagyszínpad mögött.
