Hétfőn délután még özönvízszerű eső mosta a Hajógyári-szigetet, kérdéses volt, mennyire veszi el ez a kedvét a Geszti Péter-rajongóknak a koncertlátogatástól. Az esőisten azonban kegyes volt a 47 éves rapperhez és a mintegy 20 ezres közönséghez is, mert a kezdésre elzárta az égi csapokat, s némi színpad előtti vízsepregetés után gyülekezhetett a tömeg a Nagyréten.
Én is próbáltam olyan helyet levadászni, ahonnan jól látok mindent, akár a színpadról akár a tényleg impozáns méretű kivetítőről. Mindez nem volt éppen a legegyszerűbb művelet, mivel nem tántorította el az eső az embereket a Gesztiválozástól. Azért csak mocorgott bennem a kisördög, ha már kijöttem személyesen, szeretném látni a színpadot.
Gyors gondolatmenetemet hamar átírta az a három német turista, akik úgy beálltak elém, mint három szobor. Nemhogy nem láttam semmit, de még moccanni sem tudtam. Közben azon kezdtem morfondírozni, hogyha ilyen szépen összejöttünk, vajon milyen arányban lehetnek itt külföldiek és magyarok? Ebben nagy segítségemre volt a koncert kezdetekor Geszti Péter, aki bemelegítésképp felszólította a közönséget, hogy tegye fel a kezét, majd később, hogy kiáltson az, aki magyar közöttünk. Többször is körbepásztáztam és megállapítottam, hogy a hazaiak vannak túlnyomó részben, de végül is melyik külfölditől várható el, hogy megértse a magyar rapet, mikor az egészségedre is nehéz nekik magyarul.
További képek a Gesztiválról a képre kattintva! Fotó: Kummer János / fn.hu
Pont ez volt a reményem, hogy a szövegértési hiányosságok miatt egy-két szám után csak odébb állnak rögtönzött német „bulitársaim”, de amikor mindez végre bekövetkezett, két apuka emelte a nyakába csemetéjét. Ha már itt tartunk, a Gesztivál egy sokgenerációs buli lett, a legkisebbektől az annak idején az Első Emeletre bulizó, ma már a negyedik x-et is elhagyó urakig és hölgyekig tartott a közönség életkorspektruma. Sokan a színpad elé gyűltek a hetijegyes külföldiek közül is, hogy aztán meddig maradtak, azt – német barátaimon kívül – nem tudtam felmérni.
A három Geszti-projekt, fennállásának időszalagon elfoglalt helyét tekintve visszafelé érkezett a színpadra. A sort a Gringó Sztár nyitotta. Picit féltem tőlük, mivel a rádiók mindösszesen két számukat (Nyár van, Szabadulj fel) játssza, és az szerintem egy kicsit könnyűre, műanyagra sikerült, de kellemes meglepetésben volt részem, még az ismeretlen számok is fülbemászóak voltak. Kitűnő énekeslányokat (Gereben Zita és Sapszon Orsolya), és profi zenészeket talált megint maga mellé a szöveggyáros új projektjéhez. Az már az elején kiderült, vagy inkább bebizonyosodott, hogy sem jó hangja, sem jó mozgása nincs Gesztinek, de ezt hatalmas, sugárzó energiája, kisugárzása pótolja.
A koncert egy pontján Sztevanovity Zorán is megelevenedett előttünk, igaz, csak virtuálisan, az Amikor elmentél tőlem című számával. Geszti elmondása szerint, mivel ezt a számot túl szomorúnak tartotta, „jó tanácsokat” írt Zoránnak, melyeket saját stílusában, rappelve adott elő. Így egyszerre hallhattuk az eredeti dalt, a felvidítónak szánt géppuskaszöveg-alámondással. Egy közös népdal, a Repülj madár, repülj erejéig a Balkán Fanatik is a színre lépett.
További képek a Gesztiválról a képre kattintva! Fotó: Kummer János / fn.hu
A jelent és jövőt megjeleníteni hivatott Gringó Sztár-blokk után a Jazz+Az lépett színpadra. A Dés Lászlóval közös projektre bulizott a kilencvenes évek közepén mindenki, és talán ez volt a Geszti-életmű legjobb projektje, most nem ütött akkorát. Valahogy a Szigethez nem illett ez a fajta finom, jazzes pop. Jó volt, profi volt, de nem volt igazán együtt és nem volt igazán izgalmas. Azért, mondjuk, amikor Váczi Eszter belekezdett a Csepp a tengerben című számban, megindult az a kis borzongás a gerinctájékon.
Végül a Rapülők következett, melyhez két szám erejéig az Első Emelet frontembere Kiki is becsatlakozott – az idősebbek kedvéért. A vokált erősítette Auth Csilla és Szolnoki Péter is. A Rapülők már igazi bulihangulatot varázsolt a Szigetre, és nem csak a színpadon megjelenő 40 táncos miatt, hanem egyszerűen erre a zenére még ma is megmozdul valami a közönségben. A „Helyi terminátor”, a „Piti vumen”, és a „Holiday” ma is ott mocorog a nagy magyar tudattalanban, könnyű volt előhívni azokat a közönségből.
A záró dalt – a Rapülők LGT-feldolgozását, a Ringasd el magad című slágert – az est összes fellépője közösen adta elő.
A koncert este tizenegy órakor ért véget, az idő újra esőre állt, mintha az a bizonyos esőisten jó előre megegyezett volna Gesztivel, hogy a koncert idején visszafogja magát.
