A minden évben prémiumfesztiválként beharangozott Balaton Sound és a hidegzuhanyos VOLT között fesztiválmetodológiában sok különbséget nem találtunk, bár kétségtelen, hogy a közeli prémiumszállás miatt a zuhanyrózsák tesztelése ez alkalommal elmaradt. A felhozatal viszont, bár kétségtelenül eltér stílusában a VOLT-tól, így is jóval erősebbnek mondható. Hivatalosan a Sound AZ elektronikus zenei fesztivál ma Magyarországon, de a kínálat elég széles ahhoz, hogy ne kelljen egész éjjel csak „pumpálást” hallgatni.
Életképek a Sound első napjáról a galériában (fotó: Neményi Márton / fn.hu)
A fesztivál egyik legjobban várt előadója például csak laza szálakkal kötődik az elektronikához és az sem tart régóta. Az 1992-es amerikai faji zavargások központjából, a Los Angeles-i South Central negyedből származó Snoop Doggtól a gengszterhiphop-szcéna egyik alapfigurájától élből profi előadást vártunk, ebben nem is volt különösebb meglepetés. Az viszont pozitív csalódás volt, hogy a ma már gumipopsztárokkal pózőrködő rapper nem erőltette újabb munkáit, és inkább visszavitte a közönséget a 90-es évek közepéig, amikor még limók helyett olajoshordók mellett melegedve szövegeltek keserű sorsukról az utcasarki poéták.
Snoop elhozta magával régi csapatát, az egész Dogg Poundot, akik közül egy laza hétvégén akár egy fellépő is gond nélkül telt házat hozott volna egy budapesti szórakozóhelyen. Volt közönségénekeltetés a már eltávozott kollégák emlékére, akiket jobb esetben agydaganat vitt el, kevésbé szerencsés részüket pedig egy elhaladó kocsiból leadott géppisztolysorozat. A régi klasszikusokat imádta a közönség, a sztriptíztáncosnők és a színpadon meggyújtott dzsoint pedig oldotta azoknak a gátlásait is, akik esetleg nem tudták a rímet arra, hogy „G’s up, hoes down…”.
Nézze meg az első nap fellépiőit! (Fotó: Neményi Márton / fn.hu)
A fekete rapper vérprofi és jó hangulatú fellépését követően a holland trance DJ örvendeztette meg azokat, akik értékelik ezt a fajta stadiondiszkót. A legnagyobb tömeg kétségtelenül az ő fellépésére gyűlt össze a nagyszínpad előtt. Egy idő után az embereket már csak kerülő úton engedték a színpad előtti térre, látszott, hogy idén különleges figyelmet fordítanak a tömegkoordinációra.
A porrugdosó négynegyedek után kifejezetten jól esett megpihenni az egyenesen Japánból érkezett DJ Krush jazzes, pszichedelikus hiphopszettjére. Az eltorzított szaxofonszólók és nehéz dobok mellé odabökött zongoratémák a polgári nevén csak Ishi Hideakinak szólított csendes, bajszos ázsiai egyedi stílusjegyeinek számítanak. A füstös japán metropoliszok underground világából csupán az szakított ki néha, amikor a hangrendszer egyik fele felmondta a szolgálatot, egy idő után fel is adtuk és hazafelé menet még meg-megbotlottunk az angol drum’n’bass DJ, Dillinja gyomrozó basszusaiban, hogy szembejöjjön velünk a fesztivál kétségtelenül legmeghatározóbb momentuma, a balatoni napfelkelte.
