Elmesélhetnénk, tudott-e újat mutatni az idehaza kikezdhetetlen népszerűségű osztrák Parov Stelar band. (Nem tudott.) Elmélkedhetnénk, elég-e két tag egy együttesbe, hogy megtáncoltasson egy emberekkel teli rétet. (A White Stripes óta tudjuk, hogy igen, a The Ting Tings nevű angol banda VOLT-os fellépése után pedig egészen biztosak vagyunk benne.) Feltárhatnánk, hogy valóban akkora zseni-e a német sztárdj, Paul Kalkbrenner, mint ahogy azt a Berlin Calling című film egyébként valóban nagyszerű zenéje sejteti, vagy kissé túlértékelt. (Megoldás: inkább az utóbbi.)
A helyzet azonban az, hogy a VOLT Fesztivál utolsó napjának, illetve tulajdonképpen az egész fesztivál legjobb buliját a Magashegyi Underground adta. Szerencsére nem elégednek meg azzal, hogy tökéletes slágereket gyártanak, ezen kívül is minden a helyén van, a dobos grimaszaitól kezdve Bocskor Bíborka énekesnő önkívületi táncáig és földöntúli tekintetéig.
Egyébként is jellemző volt, hogy a magyarok emelkednek ki a mezőnyből. A nagyszínpad helyett például a Maszkura és a Tücsökraj sanzonhiphopját választottuk, a Romániából ide szakadt, egyszerre sármos és perverz arcú, tangóharmónikás frontemberrel, vagy az újra ereje teljében lévő Európa Kiadót, és ezt bizony egy percig se bántuk meg.
Nézze meg az utolsó napot a gallériában! (Fotó: Neményi Márton / fn.hu)
Említésre méltó még, hogy megjelentek a szélsőségek: “Szabadságot Budaházynak!”-matrica egy kukán, jellegzetesen díszített tarsoly egy reagge-koncerten (!), továbbá egy “Idősebb vagyok, mint Szlovákia!” feliratú pólót viselő huszonéves, aki büszkén mutogatta magát az uniós tematikájú sátrak körül. A közönség azonban láthatóan immunis maradt minderre, a VOLT szerencsére politikamentes maradt, már persze, ha nem számítjuk Schmitt Pál elhíresült csocsómeccsét és az utalásokat az EU-elnökség végére.
Paul Kalkbrenner teljesen átlagos szettjét a feléig követjük, aztán felmérjük az étel- és italkínálatot, továbbá szembesülünk az utolsónap-szindróma egyik jellegzetes tünetével, a mindent elborító szeméthalommal. A kempingben kisebb sokk vár: csomagjainkat egy kisebb szívroham után a sátor közelében találjuk meg, méghozzá hiánytalanul, az említett objektumba pedig érthetetlen logika mentén beköltözött valaki – az otthagyott pulcsi alapján nagy termetű heavymetál-rajongó. Nem várjuk meg, hogy kérdőre vonjuk, inkább biztos jelként értelmezzük mindezt arra vonatkozólag, hogy számunkra bizony véget ért a VOLT Fesztivál.
