Élet-Stílus

Mimózák [Apafej blog]

Isteni ajándék vagy bosszantó és megnevelendő nyűg a gyerek érzékenysége?

A szülő egyre edzettebb és viharvertebb lesz az évek múlásával, a gyerek(ek) megtanít sok mindent elviselni konkrét fizikai fájdalomtól kezdve a lelki gyötrődésekig (miért nem alszik? miért nem eszik? miért nem kakil? miért kakil olyan sokszor? stb.). Ugyanakkor a szülő kérgesedő lelkét balzsamként puhítja (micsoda kép) a gyerekek érzékenysége.

A mindennapok ellenszelében kiszikkadt felnőtt lélek bizony hajlamos megfeledkezni a kisdedek lelki kényességéről. Sokszor láthatunk az utcán a gyerekkel veszekedő, türelmetlen vagy az akaratos gyereket lökdöső, erőltető szülőt. Velünk is megesik, hogy a gyerekre borítunk olyan frusztrációt, amit nem kéne. Pedig a gyerek sokszor csak üzen a makacskodásával, a hisztijeivel, sokszor csak figyelmet kér, esetleg több szeretetre, érintésre vágyik.

Szerencsére a szülő az empátia miatt egyrészt visszaemlékezik a saját gyerekkorára, másrészt látja az utódján, hogy mit is akar. Ha. Ha nem, az csúnya szokott lenni. Felnőni sosem kellemes, mindig küzdelmes dolog, de az ember nyer is általa személyiséget, edzettséget. A szülői értetlenség, indokolatlan keménység, olykor kegyetlenség azonban alapvető lelki beállítódásokat módosíthat. “Tanulja meg a gyerek, milyen az élet” halljuk sokszor, pedig egyáltalán nem kéne az életet a csalódásokkal és bosszúságokkal azonosítani. Sokszor csak a saját nyomorúságunkat toljuk rá saját fiunkra-lányunkra – miért legyen neki jobb, könnyebb, mint nekem?

Nem, pont fordítva kéne, hogy működjön, a gyerektől kell visszatanulni az érzékenységet, a lágyságot, mert az igazi érték nem a frusztrációval vegyes dühben, agresszióban keresendő, hanem a valahol belül meghagyott, bent játszó gyermeki énben. Annak érdekében, hogy tudjunk mi is jó ízűen nevetni, játszani, lelkesedni, tiszteljük és észleljük a gyerekünkben lévő érzékenységet.  

De nem lesz akkor a gyerek túlérzékeny, alkalmatlan az életre? Érzékenység és elkényeztetés szerintem nem szinonímák. Az előbbi még nem feltétlenül jelent túlvédést, túlzott féltést. Sőt, azt gondolom, hogy épp a nem eléggé figyelő, nem eléggé a gyerek iránti tiszteletből táplálkozó szülői magatartás zsákutcája, túlkompenzálása lehet egy túlvédő szülői szerep.

Merjünk tanulni a gyerekünktől.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik