Társadalmunkban az egyénre helyeződik a hangsúly: ő az, akinek sikeresnek kell lennie, leküzdve más egyéneket, akinek jól kell éreznie magát, és aki megérdemli a kivis biosampont. Azonban érdemes figyelni arra, hogy a nagyüzemi önmegvalósítás közepette ne veszítsük el az utat a Másik, vagy Mások felé.
Vallások, etikák tucatjainak közös eleme, hogy egy egyén akkor esik a „jó” megítélése alá, ha képes arra, hogy önérdekét felfüggesztve, a másik ember érdeket tudja képviselni, szolgálni. Ez önmagában nem meglepő, hiszen ezen gondolati rendszerek a társadalom működését is szolgálják, ahol ez az erény nélkülözhetetlen. E nélkül nem képződhet közösség a sok, térben egymás mellett lévő egyénekből.
Azonban a másiknak való segítségnyújtás egyáltalán nem csak az emberekre igaz, az állatvilágban ugyanúgy megfigyelhető. Ez azért is érdekes terület a kutatók számára, mert az állatvilágban kívül kerülünk a morál területéről. Nem beszélhetünk „jószívű gnú”-ról, amikor azt látjuk, hogy egy egyed kiválik a menekülő csoportból, és nekitámad az oroszlánnak, mert meg próbálja menteni épp prédává váló társát. Ahhoz, hogy „jószívűségről” beszélhessünk, ugyanis szükségünk van valakire, aki öntudattal rendelkezik, azaz tudja magáról, hogy ő egy egyén. Szükségünk van tudatos döntésre, és így szabadságra is. Az állatvilág jelentős többségénél a tudomány jelenlegi álláspontja szerint ezek a feltételek nem adottak. Így a kutatók csodálkozva állnak a jelenségek előtt, és ez a csodálkozás arra sarkallja őket, hogy racionális magyarázatot találjanak erre a jelenségre úgy, hogy rájöjjenek: Az egyed szempontjából miért éri meg vállalnia ezt a hátrányt.
Ezeket a „nemes cselekvéseket” jótékonyan az alturizmus semleges elnevezése alá bújtatták, hogy a vizsgálat „önző haszon” feltételezése ne döntse romba az „önzetlen” cselekvések szentségét. És az állatvilág törvényszerűségei több hasonlóságot is mutatnak az emberi élet törvényszerűségeivel. Innen már csak egy lépés volt, hogy a jó cselekedetek hasznát ki lehessen terjeszteni az ember világára is.
A Harvard Egyetemen érdekes vizsgálatot tartottak a kérdésben: egy vizsgálati csoportnak agresszív és altruisztikus videókat mutattak. A nézőkben, a jóság puszta látványától is növekedett testük IgA (Immunglobulin A) szintje, azaz a szervezet ellenálló képessége.
Így fontos eredményt tárt elénk a pozitív pszichológia: Azok az emberek, akik belső moráljuknak megfelelően élnek, nemcsak boldogabbak és elégedettebbek lesznek önmagukkal, (hiszen már a görög filozófiában is ismert volt: az erényes élet önmagában örömforrás) hanem egészségesebbek is lesznek! Ez az eredmény azonban továbbra sem veszélyezteti a cselekvések morális önzetlenségét, hiszen a cselekvés cél-oka továbbra is a másikon való segítség marad.
Érdemes tehát néha felfüggesztenünk saját céljaink hajszolását, és teljes szívvel odafordulni egy másik ember felé. Ha más nem is, de testünk mindenképpen meghálálja a gesztust.
Tamás Gergely
filoterapeuta
Forrás: Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?
