Minden kommentár és magyarázás helyett két részt idézünk a riportból. Az egyikben filmesektől származó vélemények hangzanak el, a másikban Andrew Vajna kormánybiztos nézetével szembesülhetünk. Mindegyik beszél önmagáért!
„Szomjas Györgyöt, a Magyar Film- és TV-művészek Szövetségének főtitkárát meglepetésként érte az MMKA jogutód nélküli, egyoldalú döntéssel történő megszüntetése, jóllehet, az elmúlt egy évben megannyi jel utalt arra, hogy a kormányzat nem tart rá igényt a jövőben. Nagy kár éri a szakmát, mondja, hiszen egy húsz éve működő, demokratikusan felépített önkormányzati struktúra alól húzták ki a szőnyeget. Az MMKA elvitathatatlan érdeme volt, hogy kuratóriumaiba és szakkollégiumaiba filmes szervezetek jelöltek köztiszteletben álló személyeket, akiknek szakmai hitelét soha senki nem vonta kétségbe, és akik az alapítóktól függetlenül dönthettek minden fontos kérdésben.
Ez a rendszer korrektül működött.”
„(…) A Kehi április végi jelentése már szabályellenes működésről, költségvetési fedezet nélkül aláírt támogatási szerződésekről, állami támogatások terhére felvett banki hitelekről és 10,6 milliárd forintnyi adósságról szól. Ebbe az összegbe beleszámolták egyebek közt azt az ötmilliárdot is, amit 2010-ben már zároltak, s nem kapott meg az MMKA. „Vagyis, mondja Szomjas György, ennek az állítólagos adósságnak a felét a múlt évben már lekoplaltuk. S újabb másfél milliárd a tízből az a kamat, amit a bankok számolnak fel, amióta a befagyasztás miatt nem tud törleszteni az alapítvány.”
„Most az lesz, mondja Janisch Attila, hogy megnézik, kik a legkurrensebbek, nekik adnak pénzt, s a filmeket majd látványosan körbefuttatják a világon. Másrészt meg elkészülnek azok a filmek, amelyek olyan reklámértékű eszméket reprezentálnak, amelyekre, úgymond, szükség van. Onnantól kezdve nem kell se kuratórium, se semmi, minden működik, ahogy van. Itt üt vissza a kétharmad. Nem véletlen, hogy mindjárt az elején mindenkit tolvajnak neveztek. Három hónapja egy szó sem esik arról, hogy ki lopott kitől. Korábban másról sem lehetett hallani, mint hogy csontvázak esnek ki a szekrényből, épphogy oda nem jöttek és elvezettek mindannyiunkat a Gulágra.”
„Grunwalsky Ferenc nyolc évig volt az MMKA elnöke. A „hűtlen kezelésről” és az állítólagos adósságokról beszélni szerinte egy külön beszélgetés tárgya lenne. Nem tud másképp gondolni az MMKA-ra és az egész filmszakmára, mint egy szüntelen tanulási folyamatra. „Csináltunk egy kisüzemből egy nagyüzemet. Mi azt teljesítettük, amit megígértünk 2002-ben, amit egyébként ma a magyar focitól is elvárnak, hogy szerepet játsszunk Európában, ott legyünk a Bajnokok Ligájában. Mi odakerültünk! Akkor állították le a dotációt, amikor két generációt neveltünk fel és három magyar film volt Cannes-ban.”
„A filmügyekért felelős kormánybiztosnak nincs kétsége afelől, hogy mindent tud a magyar film jelen helyzetéről, száz százalékig biztos, így fogalmaz. De térjünk a lényegre, mondja, ez igenis szakma és művészet egyben. A szakmának vannak bizonyos szabályai, a fegyelmet be kell tartani. Ha a saját érzelmi világát akarja valaki kifejezni, azt megcsinálhatja akár egy mobiltelefonnal is, ahhoz nem kell pénz. Feltölti az internetre, és bárki megnézheti. Aki viszont mozifilmben gondolkozik, annak nagyobb felelősséget kell vállalnia. „Nem félek attól, hogy a döntésünkkel kizárjuk ezeket az önkifejező filmeket, de az biztos, hogy felügyelni fogjuk mindet, hogy tudjuk, mi lesz az eredménye. Ha művészfilm, akkor legalább legyen beválasztva Cannes-ban vagy Velencében.”
A feloszlatott MMKA-ról az a véleménye, hogy az olyan szervezet volt, ahol összeálltak a haverok, csináltak egy kuratóriumot, létrehoztak egy bázist, és egymásnak megszavazták a filmeket. „Meg tudom mutatni, hogy a filmekre a pénzt ki hogy kapta meg, és a támogatásokat ki hogy fizette vissza. Azért kapott valaki filmet, mert megbeszélte, hogy jó lesz – mutyizott.” Megkockáztatom, hogy némiképp diktatórikus látszata lehet annak, ha ő egy személyben dönt, ki és mennyi pénzt kap filmre. Vajna megnyugtat: az MMKA-t is egy ember, Grunwalsky Ferenc irányította. Mindazonáltal, megítélése szerint, aki ebben a szakmában egymaga dönthet fontos ügyekben, az nem ő, hanem Szőcs Géza, aki 800 millió forint felett diszponál, és a nélkül dönt, hogy a forgatókönyveket elolvasná. „Szerintem, ha diktátort keresel, akkor ő az.”
„Megtudom még, hogy kormánybiztosként ingyen dolgozik, és hogy az ő koncepciója sokkal érdekesebb, és mindenkinek jobb lesz, mint az eddigi. „Lehet, hogy lesznek sikerek, lehet, hogy nyerünk fesztiválokat, de az is lehet, hogy semmit. Ha semmit, akkor én szúrtam el.”
