Képzeljük el – írta William Molyneux a nagy brit gondolkodónak -, hogy egy születésétől fogva vak ember, aki megtanulta pusztán tapintással azonosítani a tárgyakat (például egy gömböt vagy egy kockát), hirtelen képes lesz látni. A Molyneux kérdéseként elhíresült filozófiai felvetés ezek után így szólt: “Mielőtt megérintené emberünk a tárgyakat, pusztán látással meg tudja-e állapítani, melyik a gömb és melyik a kocka?”. A kérdés megválaszolása az emberi elmére vonatkozó egyik alapvető bizonytalanságot oldaná fel.
A választ keresők egy része úgy vélte, hogy tiszta lappal születünk, felhalmozott tapasztalataink összessége adja, amire egy adott pillanatban képesek vagyunk. A másik irányzat képviselői szerint az emberi elmében veleszületetten jelen vannak “tudások”, melyek arra várnak, hogy látással, hangokkal és érintéssel aktiválják őket. Ha egy vak ember, aki csodás módon visszanyeri látását, azonnal különbséget tud tenni a kocka és a gömb között, az azt jelentené, hogy e tudás valamilyen módon veleszületett.
“Molyneux kérdésének az a szépsége, hogy arra is vonatkozik, miként alakulnak ki a képzetek az agyban” – magyarázta Pawan Sinha, az MIT (Massachussettsi Műszaki Egyetem) professzora, a tanulmány megtervezője. “A különböző érzékszervi modalitások [látás, hallás, tapinás, stb.], érzékelések vajon közös képzetet hoznak létre, vagy egymástól független képzeteket, amelyek nem hozzáférhetőek akkor sem, ha a máskülönben a többi érzékszerv amúgy létrehozta már a maga képzetét” – fejtegette a tudós.
Az elméleti kérdés gyakorlati megválaszolásának problémáját az adta, hogy nehezen lelhetők fel a vizsgálathoz megfelelő alanyok. Sinha egy programot indított el 2003-ban Indiában, Újdelhiben, ahol végül találtak négy fiút és egy lányt, akik életkora 8 és 17 év között volt, és születésük óta vakon éltek. A szemjavító műtét után ellenőrizték a páciensek látását: a teszten csaknem 100 százalékot értek el az alanyok. A tapintással való felismerést ellenőrző teszten ugyancsak közel ilyen jó lett az eredményük.
Ezt követte a kritikus teszt, melyben először csak tapintással észlelhettek tárgyakat, majd ugyanazokat egy hasonlótól látás alapján kellett volna megkülönböztetniük. Ebben a vizsgálatban az eredmények nem voltak jobbak, mint a találgatás sikerességi aránya, tehát nem volt kialakult kapcsolat elméjükben.
“A következtetés az, hogy ebben az esetben nincs nyoma a keresztmodális érzékelésnek [az egyik érzékszerv által közvetített képzetet a másik érzékszerv képzetével helyettesítő képesség]” – közölte Yuri Ostrovsky, az MIT kutatója, a tanulmány másik szerzője.
Molyneux kérdésére tehát a válasz: nem. A hirtelen látóvá lett vakok tapintással szerzett tapasztalatai nem elegendőek arra, hogy pusztán látással azonosítsák a tárgyakat. Legalábbis nem azonnal. A kutatás ugyanis azt is bizonyította, hogy az alanyok nagyon gyorsan, körülbelül egy hét alatt pótolták a látásból kiesett éveket.
Az eredmények összességében azt mutatják, hogy az emberi agy képlékenysége igen nagy, sokkal nagyobb annál, mint eddig feltételezték, még jóval a gyerekkor után is – összegezték a kutatók.
