Az 1642-es második szőnyi béke előtt a magyar kárösszeírók két térképet rajzoltak, amelyen azokat a magyar falvakat tüntették fel, amelyeket a törökök meghódítottak az 1620-as 1630-as években az érvényben lévő béke ellenére. Bár a 17. században már voltak nyomtatott térképek, sőt néha az urbariumokhoz (egy-egy uradalom, birtok összeírása) lerajzoltak néhány falvat, de az alábbi két kézzel rajzolt térkép mégis több szempontból is egyedülálló.
A zsitvatoroki békét (1606) először 1615–1616-ban Bécsben erősítették meg. Ebben az oszmánok elismerték a tizenöt éves háború (1591–1606) során, az 1593–1594-ben felszabadult Nógrád környéki várak, majd az 1595-ben visszaszerzett Esztergom környéki falvak visszatérését a királyi Magyarországhoz. A törökök mégis ennek a 158 magyar településnek az oszmán részre való visszahódolását követelték oly erőszakosan, hogy a magyar király megbízottjai kénytelenek voltak 60, név szerint meghatározott helységet újra átengedni.
A jogi alkudozások során Bars megyében 1615-ben három faluösszeírás is készült. Ezekben lejegyezték azokat a Bars megyei falvakat, amelyek a 16. században meghódoltak a törököknek, de a tizenöt éves háború magyar sikereikor, 1593–1595 között megtagadták az adófizetést, viszont a törökök újra behódoltatták őket 1613-ban, tehát hivatalos békeidőszakban.
Hogy mi volt a török módszer, amellyel elérték a visszahódolást? „Az mely falvakat, várasakat, fenyegetésekkel, égetéssel, dúlással, fegyverrel, tűzzel, faluk és várasok égetésével az töröknek való behódolásra, szolgálatra Esztergom várából és Párkánból az zsitvatoroki való tractátus [béke] után behódoltattanak az törökök in anno 1613–1614.” (Részlet az összeírásból.)
Összeírták azokat a falvakat is, amelyek megtagadták a hódolást, és az összeírás időpontjáig (1615) nem is hódoltak. Továbbá rögzítették a hódolt falvak régiójának határát. 36 falut jegyeztek fel, amelyek „vonala alatt” már hódolt falvak találhatók.
A tanulság: rajzolni kell!
A Bars megyei zűrzavaros helyzet a hódolt falvak ügyében az 1630-as évekre sem rendeződött. Így szinte biztos, hogy a szomszédban, Zólyom megyében a magyar kárfelmérők már okultak a pár évvel korábbi Bars megyei „balhéból” ezért nem elégedtek meg a falvak neveinek puszta leírásával, hanem le is rajzolták a területet és jelölték rajta a hódolt falvakat, nagyobb nyomatékot adva a felmérés eredményének és tanulságának: a törökök lassan de biztosan a békeidőben is magyar falvakat hódítanak.
A „mi két térképünk” különleges: módszeres, a konkrét terepről készült, aki rajzolta, ott járt a helyszínen, illetve rajzolója szinte biztosan magyar volt. Mindezt valamikor 1642 előtt. A két térképet a kártételi jegyzékekhez mellékelték, és küldték el Magyarország nádorának, Esterházy Miklósnak (1625–1645).Az egyes számú térkép alsó részén látható az Ipoly folyó, illetve három tájékozódási pontként szolgáló vár: (balról jobbra) Gyarmat, Szécsény, és Filek (Fülek). A térképen fölül, a középpontban áll Turopolya falu. Tőle kicsit jobbra a Comitatus Soliom, azaz Zólyom megye felirat. A feltüntetett területek egy része ugyan nem ott, hanem Nyitra megyében van. Turopolya szintén ez utóbbi megyébe esik, és a 19. századi leírások szerint „népes tót falu, 1205 evangélikus lakossal”. A térkép jelöli a nagyobb várakat is. Ezeket, illetve a főbb tájékozódási pontokat cikkünk szerzője piros négyzet jelöli, Turopolyát vonalakkal köti össze a három tájékozódási pontként szolgáló várral.
A térkép alsó feliratának első sora meghatározza készítése célját: „Turopollya nevű falun alol az mely falukat kivánnak beholdul[tat]ni [a törökök], jegyezve találja Nagyságod…” A felső felirat meghatározza Turopollya helyét: „Ez Turopolya Dobrovariai, Veglessel, Pleticz nevű faluval határos, az kik hodulni kívánnak. [Nem kívántak, de a kényszer nagy úr!]” A szövegben említett helységek a 19. századi nyilvántartások szerint: Dobróváralja, Zólyom megyei kis tót falu, Végles, valószínűleg Végleshuta, Zólyom és Nógrád megye határán lévő kis tót falu, valamint az mára azonosíthatatlan Pleticz.
Ez a térkép tulajdonképpen az egyes számú rajz magyarázata, ugyanis azokat a hódolt falvakat tünteti fel, amelyek a Turopolyát a három irányjelző várat összekötő vonal környékén találhatóak.
Magyar térképek a 16-17. században
Bár földmérési tevékenységről korábbi emlékek is vannak, a legrégibb ismert Magyarország térképet, a Tabula Hungarie-t 1528-ban nyomtatták ki Ingolstadtban. A térkép felirata szerint Bakócz Tamás titkárának, Lazarusnak a munkája volt. A török hódoltság alatt számos haditérképet készítettek a magyarországi végvárakról és a határvidékekről a főként külföldi várépítészek és katonák. A 17. század végén jelentek meg helyszíni adatgyűjtésen és mérésen alapuló térképek.
A térképek forrása: Fényes palotákban, ékes kőfalokban- Tanulmányok az Esterházy család történetéről. Szigetmonostor, WZ Könyvek, 2009.
