Még a filmfelvételeket nézve is nehéz elképzelni, milyen érzés lehet a valóságban, amikor megrázkódik alattunk a föld annyira, hogy az ember nem tud talpon maradni. A toronyházak teteje több tízméterre kileng, épületek dőlnek össze. Japánban ez szinte mindennapos jelenség, hiszen az ország az egyik legaktívabb törésvonal közvetlen közelében fekszik.
Nézze meg képeinket a szökőárról itt és itt. Fotó: MTI / AP
Sziget lévén azonban nem elég a földrengést túlélni, perceken belül megjelenik az egyik legpusztítóbb természeti jelenség, a szökőár is. A pénteki 8,9-es rengés központja a parttól mindössze 125 kilométerre volt, a 800 km/órával – alig kevesebb, mint egy utasszállító repülőgép utazósebessége – száguldó tízméteres vízoszlop percek alatt elérte a szárazföldet. Semmi nem képes neki ellenállni, a parton tartózkodóknak perceik voltak csak a menekülésre. Tegyük hozzá: tengerszinten a hangsebesség 1225 km/óra…
A Japánban kipattant rengést Magyarországon csak a műszerek mérték, az emberek semmit nem érzékelhettek – tudta meg az fn.hu az MTA Geodéziai és Geofizikai kutatóintézetétől. A budapesti obszervatóriumban kiugróan magas értéket mértek, amit az utóbbi időből csak a 2004-es szumátrai földrengéshez lehet hasonlítani.
Mintha óriásbomba robbanna
Maga a földrengés két földkéreglemez határán jön létre: az egymásnak feszülő kőzettömegek egy idő után nem bírják a feszültséget és elmozdulnak egymáson, ami hatalmas energiákat szabadít fel. Ez a középpontból kiindulva minden irányban hat, még a szárazföldön is képes hatalmas kőzetmennyiséget megemelni. A szilárd anyagban ugyanakkor a nyíróhatás , a belső feszültségek, a szilárd anyag részecskéi közötti kötőerők csökkentik a lökéshullám energiáját, így a középponttól kifelé haladva egyre gyengébben érezzük a rengést. A tengerek esetén, a tengerfenék hatására a vízben csapdázódott energiát ugyanakkor jóformán semmi nem fékezi meg – magyarázza az fn.hu-nak Fancsik Tamás, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet igazgatója.
A cunami terjedési sebessége. Forrás: MTI / AP
Képzeljük el, hogy egy óriási bomba robban a tenger mélyén: a felette fekvő, akár több kilométeres víztömeg megemelkedik, „megloccsan” és koncentrikus körökben hihetetlen sebességű „óriáshullámként” terjed tovább a fenék hatására csapdázódott energia. Nincs továbbá nyíróerő, ami fékezze, ezért az igazán nagy szökőárhullámok akár a Földet is megkerülhetik. Egyedül a szárazföld állja útját, amelynek parti sávját viszont képes teljes egészében „leborotválni”, emlékezzünk a 2004. decemberi szökőárra Dél-Ázsia partjainál.
Paks is lekapcsolna
Magyarországon már csak a tengerektől való jelentős távolság miatt is elképzelhetetlen a szökőár, ráadásul a közelben nincs a Japánhoz hasonló erejű földrengéseket generáló törésvonal. Földrengések azonban voltak a Kárpát-medencében – legutóbb – és biztosan lesznek is. Az egyetlen dolog, amit tehetünk ellenük, hogy megfelelő szabványok szerinti építkezéssel próbáljuk az épületeket megóvni a földrengések ellen. Ezen belül is kiemelten fontos az olyan veszélyes üzemek védelme, mint például a paksi atomerőmű, amely hatos, hetes magnitudójú földrengéseket is sérülés nélkül kibírna.
problémák az atomerőművekkel
A legfrissebb hírek szerint bár 11 atomreaktort automatikusan leállítottak, tűz ütött ki a Mijagi prefektúrában található onagavai nukleáris központ egyik turbináját védő épületben. A tüzet eloltották, szivárgás nincs. A Fukushima erőműben a reaktor hűtése romlott el, a hatóságok nukleáris veszélyhelyzetet rendeltek el, az erőmű két kilométeres körzetét evakuálták. Radioaktív szivárgásról itt sem tudni.
Megkerestük a Paksi Atomerőmű Zrt-t, hogy a japán erőművekhez hasonlóan Pakson is működik-e az a védelmi mechanizmus, amely erős földmozgás esetén automatikusan leállítja a működést. Választ nem kaptunk, de más forrásból lapunknak megerősítették: természetesen Paks esetében is működik ilyen rendszer, vagyis földmozgás esetén atomkatsztrófától nem kell tartanunk.
Volt és lesz is
Márpedig, mint Fancsik Tamás is utalt rá, földrengések Magyarországon is vannak, voltak és lesznek, előrejelezni pedig XXI. századi technikákkal sem lehet őket. Hazánkban ott a legvalószínűbb erősebb földrengések kipattanása, ahol a múltban már volt példa ilyenre. Történelmi adatok támasztják alá, hogy néhány száz évente 5-6-os erősségű földmozgások is kipattannak a Kárpát medencében, és elvileg nem lehet kizárni, hogy voltak és lesznek ennél erősebb, 7-8-as magnitudójúak is, ezeknek azonban borzasztóan kicsi az esélye.
A mai Magyarország területén alacsony a szeizmikus aktivitás, ennek ellenére vannak egyértelműen aktívabbnak nevezhető területek, mint például Komárom, Kecskemét térsége, a Jászság, Zala megye északi része. Fölrengések szempontjából nyugodt területnek nevezhető viszont Somogy déli része, a Mezőföld, az Alföld Tiszától keletre levő része, eltekintve Békéstől.
intenzitás és rombolás
A földrengések erejét két módon mérik. Az egyik az úgynevezett magnitúdós skála, közismert nevén a Richter-skála, ami a geofizika eszközeivel a kőzetlemezek törése során lezajlott folyamatok energiáját adja meg. Értelemszerűen ennek a skálának nincs végső értéke, de a 9-es fokozatnál lényegesen erősebbet eddig nem mértek.
A másik a rengés intenzitását szemlélteti egy 12 fokú skálán, ahol az 1-es erősség például még az emberek számára nem is érzékelhető, a 2-est már megérezzük, 5-ösnél megrepednek a házfalak és így tovább, míg a 12-es fokozat már a totális pusztulás. Ez a mérés nem egzakt, helyről-helyre változik, hiszen a pusztítás mértéke az épületek minőségén és az epicentrumtól való távolságon is múlik.
A korabeli feljegyzések alapján csaknem 25 ezer földrengést sikerült azonosítani az V. századtól kezdve a Kárpát-medence területén. A legnagyobb intenzitású rengések a medence külső részein tapasztalhatók, a délkeleti-Kárpátok lábánál például, a Vrancea- Háromszéki-havasok környékén pedig egészen nagy méretű, 7 magnitúdónál erősebb földrengések is előfordulnak.
Az eddigi legerősebb és legpusztítóbb földrengés – a mai Magyarország területén – Komáromban pattant ki 1763. június 28-án: a város harmada elpusztult, 63-an meghaltak, 120-nál több volt a sebesült. A 6,3 magnitúdójú és IX-es intenzitású földmozgás a Duna bal partján okozta a legnagyobb károkat. A rengés erősségéhez képest kevés volt az áldozat, amely a korabeli építkezési szokásoknak köszönhető.
