Nemcsik Balázs, a szövetség főtitkára, csapatvezető azt mondta, a lengyelek elleni, sorsdöntő meccs előtt nem a hetedik hely és az ezzel járó olimpiai selejtező lebegett a szemük előtt – azért nyertek, mert jól érezték magukat együtt. Igaz ez?
Meg tudom erősíteni az általa elmondottakat. Kitűnő közösséget alkotunk, tudunk egymásért küzdeni. Végig jó volt a hangulat, jól éreztük magunkat. Valóban ennek is köszönhető a jó szereplés – a hetedik helyezéssel teljesen elégedettek lehetünk.
A hetedik hely hallatán más sportágakban hajlamosak vagyunk legyinteni, kézilabdában ugyanakkor miért nagy bravúr?
A sportágunkban adottak azok a csapatok, amelyek rendszerint ott vannak a mezőny elején, amelyek az elitet képviselik. Tőlük öt mérkőzésen talán háromszor kikapnánk. Éppen ezért őket megszorítani, vagy velük együtt ott lenni a mezőny elején igenis siker.
Mi kellene ahhoz, hogy egy világbajnokságon még előrébb végezzenek?
Idő, abból minél több. Hasznunkra válna, és minden bizonnyal az eredményességben is tükröződne, ha a lehető legtöbbet tudnánk együtt készülni, ha különböző tornákon össze tudnának csiszolódni azok a játékosok, akik a világversenyen pályára lépnek.
Ha már a programot említette: igaz, hogy alig értek haza, máris edz a Veszprémmel?
Valóban nincs megállás, a klubomnál este edzésre jelentkezem.
Még térjünk vissza a vb-re: melyik a legkedvesebb meccs az ön számára?
Mindegyik, amelyiken nyertünk.
Rendben, de Brazília legyőzése csak nem egyenértékű a lengyelek elleni sikerrel?
Ebben igaza van. A norvégek, a németek, valamint a lengyelek elleni mérkőzéseket emelném ki, hiszen ezeken nagy csatában nyertünk. A nevezettek elleni siker a bravúrgyőzelmek kategóriájába sorolható, lévén erős, jó csapatokról van szó.
A nyitányon Izlandtól kikaptak, majd legyűrték Norvégiát, a középdöntőben és a helyosztón pedig vereség, győzelem, vereség, győzelem következett. Szép kis sorsminta. Ez a hullámzó formának vagy a mezőny kiegyenlítettségének tudható be?
Is-is. Előfordult, hogy hullámvölgybe kerültünk, de az eredménysorból is pontosan kiderül, ez nem tartott sokáig, mindig képesek voltunk felállni, meglepetésgyőzelmeket aratni a rosszabbul sikerült meccsek után, s a hetedik hellyel teljesítettük a célunkat.
Saját teljesítményével elégedett?
Nem vagyok elégedett magammal, bár én mindig kritikusan szemlélem a saját szereplésemet. Nem úgy sikerült a vb a számomra, ahogy szerettem volna, de elég erős a keretünk ahhoz, hogy valaki mindig annak a helyébe lépjen, akinek adott pillanatban kevésbé megy a játék.
Ezek után érdekelne: hányas osztályzatot adna magának?
Ha egytől tízig kell osztályozni, akkor a maximális felét, ötöst.
És mi a csapat érdemjegye?
Hullámvölgyről beszéltünk az előbb, ezért aztán hetes vagy nyolcas.
Kinek adna tízest a csapatból?
Tudja mit, legyen a csapat tízes, végtére is együtt értünk el azt, amiért útra keltünk Svédországba, de kiváltképp azért, mert bebizonyítottuk, hogy tudunk küzdeni, harcolni, és képesek vagyunk együtt túllendülni a nehéz helyzeteken.
Amíg önök Svédországban izzadtak, itthon mindenki azt találgatta, mikor lép majd pályára Carlos Perez. Tényleg olyan fontos az ő játéka a válogatott számára?
Nyilván. Nagyszerű képességekkel megáldott, rutinos játékosról van szó, aki 37 évesen is tudott segíteni a csapatnak, amikor beszállt, és nyilván tud a jövőben is. Ám szerencsére akadnak olyan játékosok, akik rendszeresen hatvan percet játszanak a klubjukban, ott már bizonyítottak, és hosszú távon a válogatott erősségei lehetnek.
Nagy Lászlóra szüksége van a válogatottnak?
A csapat jó lenne vele, de nélküle is az! Hiányzik, persze, hiszen kiváló kézilabdázó, de ezt az ügyet mi már lezártuk magukban.
Hogy érti ezt?
Úgy, hogy lezártuk a dolgot az elején. Még egyszer mondom, hiányzik, de nem foglalkozunk azzal, jön vagy nem jön, vagy hogy milyen lenne vele. Nem titkolom, olykor kissé zavaró is ez a helyzet, főleg akkor bosszankodtunk, amikor már kint voltunk Svédországban, de nem a válogatottról esett a legtöbb szó, nem azokról, akik az aktuális világbajnokságra készültek, hanem folyamatosan Nagy László volt a téma.
Ön szerint ki fogja letaszítani a trónról a franciákat?
Hajlamos vagyok azokat a válogatottakat említeni, amelyek az utóbbi időszakban megszorongatták őket, legfőképp a döntőben remekül helytálló dánokat…
…bocsánat, de bíztam abban, hogy azt mondja, a magyarok!
Hát, ha mi is tudnánk annyit együtt készülni, mint ők, nem lenne lehetetlen. Amúgy a jelenlegi mezőnyt nézve amondó vagyok, hogy még évekig a franciák uralják a világot.
A hetedik hellyel az olimpiai selejtező már megvan, de meglesz a kvóta is?
Ez a következő feladat, igyekszünk ismét teljesíteni a célt.
Elgondolkodott már azon, hogy a londoni játékokon előfordulhat: a magyar válogatott játékosaként szembekerül majd a spanyol mezes Nagy Lászlóval?
Nem. A magyar válogatott legyen ott az olimpián – én ezzel foglalkozom.
