Körülbelül 110 filmet készített, de saját elmondása szerint nem tartja magát színésznek. Miért?
Igazából nem színésznek, hanem sportolónak tartom magam. A sportban elért eredményeimre sokkal büszkébb vagyok, mint a filmjeimre. A filmszínészetet a közönségnek csinálom, tehát valójában az mutatkozik meg, amit a közönség, a rajongók akarnak, míg a sportot saját magamnak, vagyis a sportban a saját érdekeim érvényesültek.
Hogyan kezdett el filmezni?
Nem különösebben akartam filmezni, de a feleségem Peppiono Amato filmproducer lánya, tehát az apósom révén belekerültem a filmszakmába, és vállaltam el eleinte néhány kisebb szerepet, valamint statisztáltam. Giuseppe Colizzi rendező „talált rám”, mert olyan alkatú színészre volt szüksége, mint én. Megkérdezte tőlem, hogy beszélek-e angolul, mondtam nem. Megkérdezte, hogy volt-e valaha szakállam, mondtam nem, naponta borotválkozom. Megkérdezte, hogy tudok-e lovagolni, mondtam nem, eddig csak lóversenyen láttam lovakat. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi pénzt ad a filmezésért, mert akkoriban járt le egy 4 millió lírás váltóm, amit időben ki kellett fizetnem. Colizzi pedig azt mondta, hogy megadja a 4 milliót. Szóval azért kezdtem el filmezni, hogy rendezni tudjam a váltóimat.
Terence Hillel a Bunyó karácsonyig c. film forgatásán (forrás: Nyitott Könyvműhely)
Miben rejlett a Bud Spencer-Terence Hill-filmek sikere? Miért pont ilyen jellegű filmeket készítettek?
Mi voltunk az elsők a világon, akik westernkomédiát gyártottak, az amerikaiak csupán minket utánoztak. Az ötlet onnan jött, hogy Charlie Chaplin és Buster Keaton úgy nevettették halálra a közönséget, hogy egy szót sem beszéltek. Ezért mi is úgy próbáltunk filmet csinálni, hogy a lehető legkevesebb legyen benne a beszéd, így mindenki értette. Ezért lettünk ilyen népszerűek.
Melyik volt a legemlékezetesebb forgatása?
A Mindent bele, fiúk! című filmben egy pilótát alakítottam, és a forgatás során annyira megkedveltem a repülést, hogy megtanultam repülőt vezetni. Jetre és helikopterre van repülőgép-vezetői vizsgám. Összesen 2 ezer órát repültem, ebből 500 órát helikopteren.
Még most is repül?
Most már nem, mert ebben a korban már könnyen hibázik az ember.
Első repülőgépe, egy E90-es Beechcraft előtt (forrás: Nyitott Könyvműhely)
Mi a különbség Bud Spencer és Carlo Pedersoli között? Azt írta az önéletrajzi könyvében, hogy Bud Spencer megvédi a nőket, öregeket, gyerekeket a hatalmaskodókkal szemben. És mi jellemzi Carlo Pedersolit?
A magánéletben nem vagyok Bud Spencer, a karakterem nagymértékben különbözik az igazi énemtől.
Forgat még? Hogy telik egy napja?
Igen. Most fejeztem be egy németországi forgatást, hamarosan pedig Olaszországban kezdek el forgatni egy filmet, amelyben Jézus nagypapáját alakítom. Emellett dalokat szerzek, én írom hozzá a dalszövegeket, és én éneklem, valamint lemezt is készítek. A napokban veszem fel a nagylemezemet. Tehát nem unatkozom. A tétlenséget ugyanis nem bírom.
Ritka, hogy színészkollégák olyan jól kijöjjenek, mint ön és Mario Girotti (Terence Hill). Hogyan értették meg magukat ilyen jól a forgatások alatt, hiszen önök teljesen eltérő személyiségek?
40 évig dolgoztunk együtt, soha nem volt semmi probléma közöttünk. Ma is hetente találkozunk, eljön hozzám pastát enni, mert szerinte az én spagettim a legjobb.
Ha már az evésnél tartunk, mi a kedvenc étele? Igazából is szereti a hagymás babot vagy csak a filmjeiben ette olyan jóízűen?
Nem csak a babot szeretem, sajnos mindenevő vagyok.
Magyarországon az ön szinkronhangja Bujtor István volt. Találkozott valaha vele? Tudja, hogy ő is létrehozott egy hasonló filmkaraktert (Ötvös Csöpi), mint Piedone, a zsaru?
Igen, hallottam róla, hogy Bujtor István volt a szinkronhangom, és azt is tudom, hogy 1-2 éve meghalt. Arról is hallottam, hogy kinézetre is hasonlított rám, de Ötvös Csöpi karakteréről nem tudtam.
Rajongóival Németországban (forrás: Nyitott Könyvműhely)
Milyen emlékek kötik Magyarországhoz?
Szeretem a magyarokat. Versenyző koromban többször megfordultam Budapesten, 10-15 alkalommal a Margitszigeten is, ahol életem legjobb vízilabdameccseit játszottam. Szívesen emlékszem vissza azokra az évekre, és Kárpátira (Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó – szerk.) is nagyon jól emlékszem.
Manapság mennyire követi nyomon az úszó- és vízilabdaéletet Olaszországban, illetve nemzetközi szinten? Úgy tudom, hogy az Olasz Vízilabda-szövetség tiszteletbeli elnöke.
Már nem töltöm be ezt a tisztséget. A vízilabda- és az úszóeseményeket még ma is követem. Idén még Sanghajba is elmegyek a vízilabda-világbajnokságra.
Edzés közben a helsinki olimpia előtt (b), forduló a 100 m-es gyorsúszásban (j) (forrás: Nyitott Könyvműhely)
Melyiket kedveli jobban: az úszást vagy a vízilabdát?
A vízilabda kedvesebb számomra, mert sokkal szórakoztatóbb. Az úszás túl sok munkával jár (nevet).
Hogy éli meg az ön körül kialakult kultuszt? (rajongói klubok, rajongói fesztiválok, arcképe pólókon, stb.)
Nagyon örülök, hogy ilyen népszerűek a filmjeim, de én inkább a sportolói sikereimre vagyok büszke. Mindig is az akartam lenni, és örülök, hogy azt jól csináltam.
Számíthatunk arra, hogy a közeljövőben egyszer eljön a magyarországi Bud Spencer-Terence Hill rajongói találkozóra?
Nagyon szívesen. Ha meghívnának, mindenképpen elmennék a találkozóra.
Forgat, dalokat szerez, énekel. Honnan van ez a hihetetlen energiája?
Ez adottság kérdése, és nagyon örülök, hogy ilyen adottságom van. Úszni ugyan még ma is tudnék, de már ritkán teszem.
különben dühbe jövök – önéletrajz
Carlo Pedersoli önéletrajzi könyve 2010 decemberében jelent meg a Nyitott Könyvműhely kiadásában. A sportoló-színész – aki a művésznevét 1967-ben vette föl, a két kedvence, a Budweiser sör és az amerikai filmek sztárja, Spencer Tracy után – megható öniróniával mesél könyvében a gyermekkoráról, a sportolóként töltött évekről, arról, hogy hogyan került bele szinte véletlenül a filmek világába, barátságáról Terence Hillel, a tengerentúli élményeiről és végül visszatéréséről Rómába.
