A világelső az Ausztrál Open mezőnyén „előrehaladva” többször is említette, hogy szeretné elkerülni a tavalyi kudarcot (2010-ben az Andy Murray elleni találkozón megsérült a térde, s emiatt nem jutott döntőbe): idén sem úszta meg. A Ferrer elleni találkozón több alkalommal is szüksége volt az orvosi ellátásra, végigjátszotta a meccset, de ez még a tisztes vereséghez sem volt elég.
Nadal már a meccs elején megkezdte saját kis kálváriáját. Az első játszmában meghúzódott a combja, s sérülése az orvosi stáb tüsténkedése ellenére sem jött rendbe. Onnantól a két spanyol mérkőzése már nem a sportról szólt: a befáslizott világelső igyekezett talpon maradni, az eddigi 14 találkozójukból tizenegyet (ezek közül a legutóbbi hetet) elvesztő Ferrer pedig megragadta a lehetőséget.
A hetedik kiemelt a sarkok felé irányítgatta riválisát, aki ezeket nyilván nem, vagy alig tudta befutni. Ferrer 44 nyerő ütéssel rukkolt elő.
A harmadik szettben Nadal minden erejét összeszedve ellenfele 4:2-es vezetésénél még kikényszerített egy break-labdát, de a győztes ekkor már megvolt: Ferrer végül egy kemény fonákegyenessel vetett véget a partinak. A 2009-es bajnok pedig átkozhatta szerencséjét, hisz másodszor hagyta cserben a teste.
Nadal győzelme esetén az első olyan teniszezővé vált volna, aki 1969 után zsinórban mind a négy Grand Slam-tornát besöpri. Utoljára ez a melbourne-i centerpálya névadójának, Rod Lavernek sikerült – a bravúrt amatőrként és profiként is végrehajtó ausztrál egy naptári éven belül ütögette magát a legendák közé – akárcsak az amerikai Don Badge, még 1938-ban.
A mallorcai játékos nem árulta el a mérkőzés után, hogy pontosan mi hátráltatta:
“Nehéz nap ez a számomra, nem tudtam ennél többet nyújtani, és David nagyszerűen játszott. Nem kötelességem elmondani, hogy mit éreztem a pályán, de nyilvánvalóan nem voltam a legjobb formámban. Már a találkozó elején éreztem, hogy gondjaim vannak, aztán nemsokára véget is ért a meccs.”
Ausztrál Open, negyeddöntő:
Ferrer (spanyol, 7.)-Nadal (spanyol, 1.) 6:4, 6:2, 6:3
