A játékos – 30 esztendősen – autóbalesetben vesztette életét 2009. december 28-án.
Szombathelyen, az Arena Savariában elhelyezett emléktáblája előtt tartott keddi megemlékezésen és koszorúzáson szülei, csapattársai, az alapítvány tagjai és – egy-egy szál virággal – a szurkolók rótták le kegyeletüket.
A Falco KC játékosai és a drukkerek a nap folyamán gyertyát gyújtottak és virágot helyeztek el a baleset helyszínén, a Szombathely és Csepreg közötti autóúton is.
Jerse András, a Pannonsport Kft. szervezési igazgatóhelyettese elmondta, a Horváth Zoltán Kosárlabda Utánpótlásért Alapítványt a fiatalon elhunyt sportember tiszteletére hozták létre. A szervezet ösztöndíjakkal, utaztatással, események szervezésével és egyéb költségek biztosításával szeretné a jövőben javítani a fiatalok versenyeztetési feltételeit, és segíteni a szombathelyi kosárlabdasport utánpótlását.
Az alapítvány bejegyzését novemberben kezdeményezték a bíróságon, így várhatóan 2011-ben kezdheti meg hivatalosan a működését. Az infrastrukturális feltételeket és az induló pénzügyi tőkét a Pannonsport-Szer Kft. biztosítja, de az alapítvány létrejöttét támogatja a szombathelyi önkormányzat és a Falco KC csapata is – közölte Jerse András.
Horváth Zoltán Zalaegerszegen kezdte karrierjét, légióskodott Görögországban, a PAOK együttesében, később pedig az Atomerőmű és a Pécs együttesében játszott. “Cece” – ahogy társai és a szurkolók ismerték – 2008 nyarán érkezett a Falcóhoz. Jerse szerint Horváth Zoltán nemcsak kiváló, válogatott szintű center volt, hanem remek sportember is.
Az erdélyi városból, Szatmárnémetiből érkezett Magyarországra, így viszonylag későn kezdett el komolyan foglalkozni a kosárlabdával, de szorgalmával és tehetségével pótolta “az elvesztett éveket”, amit az is bizonyít, hogy 45-ször viselhette a magyar válogatott mezét.
“A Falcóban a 18-as számot viselte, azóta minden Falco-meccs 18. percében rá gondolnak a szurkolók. Ennek legszebb példája a Körmend elleni mérkőzés volt, amikor a 18. percben mindkét tábor felállva tapsolt a kosaras emlékére” – emlékezett Jerse András.
