“Igaz, hogy óvatosak voltunk a tervezéssel. Számos bizonytalanság övezte, mennyire lesznek összhangban a mérnökök előrejelzései a holdkomp rendszereivel és saját űrruháink viselkedésével a barátságtalan holdbéli körülmények között” – kezdi a magyarázatot Armstrong.
Tökéletes vákumban
“Szinte teljesen tökéletes vákuumban dolgoztunk, jóval 93 Celsius fok fölötti hőmérsékletben, miközben a helyi gravitáció a Földének csupán egyhatoda volt. Ezt az elegyet nem lehet lemásolni a Földön, mi mindenesetre megpróbáltuk a lehető legjobban letesztelni felszereléseinket ezekre a körülményekre. Például mivel a hagyományos légkondicionálás nem elégséges a Holdon, kénytelenek voltunk hideg vízzel hűteni ruháink belsejét” – meséli az űrhajós.
“Nem volt semmilyen adatunk, meddig bírja majd a hátizsákban elhelyezett kis víztartály. Az első felderítés alkalmával a NASA vezetői 2 és háromnegyed órára korlátozták a felszíni munkánkat, hogy elkerüljük a hipertermiás állapotot. Miután visszatértünk és újra túlnyomás alá helyeztük a holdkompot, ki tudtuk üríteni, és le tudtuk mérni a megmaradt vizet, hogy megerősítsük a mérnökök számításait” – folytatja Armstrong.
Armstrong kockáztatott
“Azt sem tudtuk biztosan, hogyan tudunk majd közlekedni ormótlan űrruháinkban. Munkatársam technikák sorát demonstrálta az általam felszerelt televíziós kamerának, amit olyan helyzetbe állítottam, hogy lehetőleg az összes tevékenységünket rögzíteni tudja. A repülés előkészítői azt akarták, hogy a TV tartományában maradjunk, hogy eredményeink ismeretében tökéletesíteni tudják a jövő küldetéseinek tervezését. Őszintén meg kell mondanom, hogy tudatosan és szándékosan hagytam el a TV közvetítés által lefedett tervezett munkaterületet, hogy megvizsgáljam és lefényképezzem a belső kráterfalakat a lehetséges fekükőzet-kibúvások vagy más hasznos információk érdekében. Éreztem, hogy a potenciális haszon megéri a kockázatot” – folytatja az írás.
Maradtak volna
“Igaz, hogy szerettünk volna tovább maradni a felszínen és messzebb menni a holdkomptól és a TV kamerától, de számos kísérletet kellett felállítanunk, mintákat dokumentáltunk és gyűjtöttünk, és fényképeket készítettünk. A rendelkezésre álló idő teljesen be volt osztva és gyorsan kellett dolgoznunk, hogy teljesítsük az előírt feladatokat. Az általunk felállított Lunar Laser Ranging Retroreflector-t (lézertükröt) ma is több tudományos kísérletnél használják” – taglalta a feladatokat Armstrong.
Armstrong “filozófiája”
“A későbbi Apollo repülések többet és messzebbre haladtak, nagyobb területeket fedve le, különösen amikor 1971-ben már a holdjáró is rendelkezésre állt. A KRULICH WONDERS azonban felvet egy fontos kérdést, amit magam is feltettem a kormány Tudományos és Műszaki Bizottságának. Májusi meghallgatásomon azt mondtam, ‘sokan kérdezik, miért kellene az amerikaiaknak visszatérni a Holdra, hiszen már jártunk ott’. Én ezt különösnek találom. Olyan ez mintha a 16. századi uralkodók azt hirdették volna, hogy nincs szükség ismét az Új Világba utazni, mivel már jártunk ott, vagy mintha Thomas Jefferson elnök 1803-ban bejelentette volna, hogy az amerikaiak ne menjenek a Mississippi nyugati oldalára, mert a Lewis és Clark Expedíció már járt ott. Az amerikaiak a Hold hat helyszínét látogatták meg, melyek méreteiket tekintve egy külvárosi telek és egy kisebb település között mozognak. Ezen kívül még 14 millió négyzetmérföldet lehetne felderíteni” – adott hangot a Holdra történő visszatérést támogató nézeteinek Armstrong.
Neil Armstrong, Michael Collins, Edwin A. Aldrin
Az első Holdra lépő űrhajós általában kerüli a publicitást, az utóbbi időben azonban politikailag egyre aktívabb lett, az emberi Hold-expedíciókat szorgalmazva többször szembe szállt Obama elnök elképzeléseivel. A visszatérés azonban nem egyszerű feladat, az Apollo-korszakot a hidegháború táplálta, méghozzá nem akármilyen összegekkel, melyek ma gyakorlatilag elképzelhetetlenek, ha az űrkutatásról beszélünk. A visszatérésnek azonban ma is több jó oka lehetne, a mélyűr küldetések alacsony gravitációs indítóállásától kiindulva a ritka anyagokkal bezáróan, melyek közül a hélium-3 a fúziós energia egyik nagyreményű üzemanyaga lehetne.
