Élet-Stílus

Pusztító békék Magyarországon

A béke mellé elsőre kevesen társítanák a pusztítás szót, főleg ha egy pusztító háborút lezáró eseményről van szó. Magyarországon azonban a kelleténél többször találó ez az összetétel, köztük a „világrekorder” trianoni „békeszerződés”, vagy éppen a török hódoltság esztendeinek esetében, amelyek többsége hivatalosan békeidő volt: ezrek halálát, rabságra jutását és az ország lassú pusztulását okozó békesség.

A trianoni békediktátumot 1920. június 4-én írta alá a magyar kormányzat. Ez a béke a maga nemében világrekord, ugyanis ekkor fordult először és utoljára, hogy a vesztes több területet és a lakosság nagyobb számát veszítette el, mint amennyit megtarthatott: az ország Horvátország nélküli területe 282 ezerről 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága pedig 18,2 millió főről 7,6 millióra csökkent. A versaiiles-trianoni békerendszer teremtette meg azt a közeget, amelyben kirobbant a II. Világháború, illetve amelyben megszületett a német és a magyar revans- és revíziós politika.

Az első „háborús békeévek”

Azonban nem a trianoni volt az egyetlen béke a magyar történelemben, amely hihetetlen romboló munkát végzett. 1541-ben Nagy Szulejmán (1520-1566) elfoglalta Buda várát, majd a török hadsereg elkezdte hadjárataival kialakítani a Hódoltság területét. Ennek a folyamatnak a nagyja 1568-ra lezajlott, illetve eredményei megszilárdultak az 1568-as drinápolyi békével.
Ezzel a nagy török hódító háborúk egy rövid időre lezárultak, de a békeokmány aláírása nem hozott békét: a törökök folyamatosan hódoltattak, adóztattak a Magyar Királyság területén, be-betörtek a kialakuló magyar végvárrendszer mögé. Békeokmány volt, béke nem. II. Miksa magyar király és német-római császár (1564-1576) azt írta a kiskomáromi kapitánynak, hogy legyenek teljes készültségben, mintha béke nem is volna.

Újabb háborús békeévek

A nagy háborút (tizenöt éves háború 1591 és 1606 között) követően megint beköszöntöttek a „háborús békeévek”. Az 1606–os zsitvatoroki békével létrejött az a békerendszer, amely az 1663-1664-es hadjárat megszakításával, 1683-ig volt érvényben. A zsitvatoroki békét már 1608–ban megújították, majd a folyamatosan kitörő harcok miatt 1642-ig még hat alkalommal kellett megerősíteni. A zsitvatoroki békének főként két pontja volt hivatott szabályozni a gyakorlatban a török–magyar viszonyt a Hódoltság és a Magyar Királyság határai mentén.

Az ötödik: „Hogy mindenféle csaták megszönjenek. Ha penig történet szerint valami tolvajok támadnának, és akármely résznek kárt tennének, szabad legyen efféle gonosztevőket megfogni és az ő meghfogások felől az másik résznek irattassék; annakutána törvénynyel láttassék meg az dolog az előtt az kapitány előtt, melynek kapitánysága alatt efféle hatalom történik, és az elvett marhák visszaadattassanak.”

A hatodik pont: „Hogy várakra ütni és megvenni se titkon se nyilván, sem valami practicával ne légyen szabad, sőt még csak próbálni is azokat megvenni, avagy elfoglalni akárminemű módon; és hogy egyik részről is rabságra emberek el ne fogattassanak. Az mi penig adatott Bocskay fejedelemnek, az az bécsi végzés és pactumok szerint maradjon.”

Keresztények ostromolják Budát és Pestet 1602-ben (wikipedia.hu)

Keresztények ostromolják Budát és Pestet 1602-ben (wikipedia.hu)

Békében pusztul az ország

Hogy betartották ezeket a pontokat? Nem. Pedig a török katonai jelenlétet a Magyar Királyságban 1541-től 1686-ig (Buda visszafoglalása) számítva, meglepő módon a 145 évből 101 év hivatalos béke volt! Mennyire volt békés ez a békerendszer? Mibe került ez az országnak?

Csak néhány, távolról sem az összes rendelkezésre álló adat: 1625-27 között Bars megyében megöltek 353 embert, elhurcoltak 1047-et, az anyagi károk összege 449 062 ft. (ez mai áron számolva milliárdos nagyságrend) 1630-1640 között 1304 embert raboltak el a Batthyány-uradalmakból. 1627-42 között Győr megyében megöltek 103 embert, elhurcoltak 317-et, elhajtottak 6132 álltatot. Még néhány apróság: az áldozatok civilek, a Magyar Királyság területén éltek és hivatalos békeidőszak alatt történtek az atrocitások.

Miért kellett mégis fenntartani ezt a költséges, békesség nélküli békét? Mert egy nagy háború még ennél is sokkal drámaibb mértékű károkat okozott volna.

Békétől békéig

Míg Európa államaiban a népesség közel megduplázódott a 16-17. század során, addig a Magyar Királyság 4-4,5 milliós lakossággal lépett be a török korba, és a „békességnek” köszönhetően ez ugyanennyi maradt a 18. század elejére is. Azaz stagnált. Részben ennek lett következménye, hogy a Habsburg Kormányzat tömegesen és összefüggő tömbökben telepített be külhoniakat a népesség- és munkaerőhiánnyal küzdő Magyar Királyságba.

Ezzel a Magyar Királyság véglegesen soknemzetiségű állam lett, amelyben a magyar nem abszolút, hanem csak relatív többségben volt a 18. század végére: azaz egyenként nagyobb volt a létszáma a nemzetiségeknél, de kevesebb volt a nemzetiségek összességénél. Ezzel megkezdődött egy hosszas nemzetiségi huzavona, amelyre Trianon tett pontot szenvtelen gyorsasággal. A korábban kialakult tömböket, és a körülöttük lévő magyarlakta területeket csatolták el 1920. június 4-én. Így jutott a Magyar Királyság „békétől békéig”.

cikkünk szerzője

Pusztító békék Magyarországon 2

Illik Péter a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara (PPKE BTK) Történettudományi Intézetének megbízott előadója. Szakterülete a 16-17. századi magyar életmódtörténet. Ezen belül fő kutatási területe a Magyar Királyságban okozott török károk ¬– faluhódoltatás, végváriak és falusiak megölése, elrablása, adóztatás, faluégetés – számszerű felmérése korabeli kártételi listák alapján.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik