A You,ll never cry alone (Soha nem fogsz egyedül sírni) című, a Liverpool himnuszának (You,ll never walk alone) refrénjét idéző levélben Stefan Frommann – aki rádiótudósítóként vett részt az 1996-os angliai Eb-n – hangsúlyozza, hogy Németországot és Angliát sok minden kapcsolja össze: a költészet, a zene, a sör és a labdarúgás szeretete. Újabban pedig az az undor is, amelyet a korrupt nemzetközi szövetséggel (FIFA) és annak telhetetlen kapzsiságával szemben éreznek.
Frommann szerint az angol pályázat tökéletes volt, a Zürichbe küldött delegáció – Vilmos herceg, David Cameron miniszterelnök és David Beckham futballsztár – fellépése olyan volt, mintha Picasso, Michelangelo és van Gogh fogott volna össze egy közös mű elkészítése érdekében.
Csakhogy mert az angol sajtó azt tette, ami a szabad sajtónak a kötelessége, és leleplezte a FIFA-n belül uralkodó korrupciót, a gyönyörű festményre senki sem volt kíváncsi. Az angol pályázat csupán két szavazatot kapott Zürichben. Az angol vb-tagé mellett – remélhetőleg – Franz Beckenbauerét, aki az 1966-os angliai világbajnokságon szerepelt először vb-csapatban.
Azon a tornán – emlékeztet a német újságíró -, amelyet Anglia egy orosz partjelzőnek köszönhetően nyert meg.
“Ha futballról van szó, ti, angolok és mi, németek egyaránt javíthatatlan álmodozók vagyunk” – írja végezetül Frommann. “Nem akarunk hinni mocskos trükkökben, összejátszásban, sötét ügyletekben. Hiszünk a fair playben, az angol nyelv egyik legszebb kifejezésében, amelyre nem is létezik német fordítás. Jómagam ott voltam az 1996-os angliai Eb-n, s ott első kézből élhettem át, mit jelent a labdarúgás igazi szeretete. Akkor is, ha a végén a németek nyernek…”
