„Marika néni, van abból a finom snidlinges gomolyából?” „Imi, kifilézné nekem a lazacot?” „Józsi, jöttem a félretett borjúnyakért.” – Raj Ráhel pontosan tudja, hogy mit, hol, kinél érdemes beszerezni a piacon. S mikor már alig győzöm követni a piaci kapcsolatait, megnyugtat: 1-2 hónap alatt bárkiből lehet „bennfentes”, és akkor Imi neki is félreteszi a halbelsőséget, sőt ő is kaphat egy kis papírtölcséres nasit Marika néni savanyú káposztájából.
„Minden a bizalmi kapcsolaton múlik – hangsúlyozza a Ráhel asztala főzőműsor házigazdája, a Makifood Főzőiskola előadója – ehhez csupán arra van szükség, hogy minden héten kijöjjünk a piacra, beszélgessünk, kérdezgessünk, előbb-utóbb az eladók is megismernek minket, tudni fogják, hogy jövünk hozzájuk, s félreteszik nekünk, amit szeretünk.” Ha valamiben bizonytalanok vagyunk, nyugodtan kérdezzünk – hangzik Raj Ráhel jó tanácsa, aki már 10 éve jár a Vásárcsarnokba, és közel egy éve nyitotta meg saját flódnistandját. Az egykori főrabbi lánya szerint a piacozásnak megvan a személyes varázsa is. Ha rákap erre az ember, akkor már másképpen fog nézni a szupermarketek előre becsomagolt zöldségeire, vagy éppen a papírtasakokban árusított szárított fűszereire, miközben a piacon egészségesebb idényzöldségeket és friss fűszernövényeket szerezhetünk be.
Akárcsak Ráhel, úgy a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) és az Imagine Budapest is igyekszik népszerűsíteni a piacozást, mondván ennek nagyon sok társadalmi, gazdasági és környezeti vonzata van. „Egyrészt támogatjuk a helyi gazdaságot, a helyi termelőket, akik így nem kényszerülnek arra, hogy nyomott áron eladják termékeiket a hipermarketeknek vagy viszonteladóknak. Másrészt, ha kialakítunk egy bizalmi kapcsolatot a termelővel, biztonságos élelmiszerhez juthatunk” – állítja Andacs Noémi, a TVE munkatársa. „Önmagában az, ha őstermelőtől vásárolunk, még nem garancia arra, hogy tényleg nem az út mellett termesztett zöldség kerül a kosarunkba. Ezért beszélgetni kell az eladókkal, egy-két keresztkérdéssel könnyen kideríthető, hogy például vegyszerezték-e, illetve van-e speciális tájfajtája” – magyarázza. A piacon ugyanis nemcsak friss, az idénynek megfelelő kínálatból válogathatunk, hanem a kistermelőknél különleges ízvilággal rendelkező, rég elfeledett tájfajtákra is bukkanhatunk, amelyek az adott régióra jellemzőek, és sokkal ellenállóbbak (évszázadokon keresztül alkalmazkodtak a helyi talajviszonyokhoz, éghajlathoz), mint a nagyüzemi fajták. „Ráadásul a klímaváltozás szempontjából is fontos, hogy megőrizzük ezeket a tájfajtákat, hiszen éppen az adott tájhoz való alkalmazkodásuk révén jobban ellenállnak a szélsőséges klimatikus viszonyoknak” – teszi hozzá a TVE munkatársa.
A dobozos tej helyett egyre többen választják a kimért tejet (fotó: F.C./FN.hu)
Környezetvédelmi szempontból is sok előnye van a piacozásnak: egyrészt nem csomagoltak a termények, másrészt közelről „jönnek”, ellentétben a hipermarketekben árusítottakkal, amelyek akár több száz kilométert is utaznak. „Gyakori jelenség, hogy a közelünkben termesztett zöldséget, gyümölcsöt az ország másik végében lévő logisztikai központba szállítják, onnan pedig visszahozzák a mellettünk lévő szupermarketbe” – mutat rá Andacs Noémi, hozzátéve: mindez kiküszöbölhető azzal, ha őstermelőknél vásárolunk.
Így “üzletelt” Lenke néni és Józsi a Szomszédokban:
Ráadásul nyugati országokban már nagyon elterjedt, az úgynevezett bevásárló körök létrehozása. Magyarországon még csak néhány ilyen kezdeményezés van. Amikor is egy-egy településen vagy lakókörzetben (pl. egy utca) néhányan összeállnak, felkeresik a közelükben lévő termelőt, megnézik, hogyan gazdálkodik. S ha elégedettek vele, akkor megállapodnak abban, hogy hetente, illetve kéthetente elhozzák tőle az árut, vagy pedig a termelő viszi házhoz, vagy egy elosztó pontra. (A Szomszédokban ezt akarta „leüzletelni” Józsi Lenke nénivel és Taki bácsival – lsd. videó)
