A meteorraj a Halley-üstökösből származik, azaz amikor egy ilyen meteor „lángra lobban” bolygónk légkörében, valójában a Halley-üstökös egy-egy darabkáját látjuk elégni – mondta Tepliczky István csillagász, a Magyar Csillagászati Egyesület elnökségi tagja. A raj tavaszi párja a májusi Éta Aquaridák, az üstökös pályája ugyanis kétszer is metszi a Föld pályáját. A meteorrajt 1839-ben fedezte fel Edward C. Herrick, de csak egy 1911-es tanulmány vetette fel az Éta Aquaridákkal való kapcsolatát.
Ugyanebben az időszakban más, kisebb rajok is jelentkeznek, például a déli és az északi Tauridák. Utóbbiak sokkal lassúbbak. Ennek alapján lehet őket megkülönböztetni egymástól: amelyik gyors, az Orionida, amelyik lassúbb, valami más – emelte ki a csillagász. Az Orionida-meteorraj tagjai viszonylag látványosak. „Üstökösből erednek, az üstökösök anyaga általában kissé lazább, a keményebb porszemcséket fagyott gázok veszik körül. Amikor ezek a légkörbe érnek, elégnek, látványos nyomot hagyva maguk után” – mondta.
Vannak olyan meteorrajok, amelyek kisbolygókból származnak, anyaguk tömörebb, és így kevésbé látványos „előadásban” részesítik a szemlélődőket. A maximum időszaka 4-5- nap, de az azt megelőző és követő időszakban is lesznek szórványos hullócsillagok. Rossz hír a megfigyelőknek, hogy telihold van. Óránként 10-20 hullócsillagra lehetne számítani, ám a holdfényben ennek csupán a töredéke várható. A megfigyelésre a hajnali órák a legalkalmasabbak. Az Orion-csillagkép hajnaltájt látható, ekkor számíthatunk nagyobb csillaghullásra – emelte ki Tepliczky István.
