A fehér, selymes szőrű kutyusokban van valami valószerűtlen. Először is nem lehet eldönteni, hogy cicák vagy kutyák, másrészt apró termetük miatt inkább zsebben vagy táskában kell hordani őket, mint pórázon. De talán pontosan ugyanezért szeretjük őket annyira. Kicsik, puha a szőrük, vidáman és lelkesen rohangásznak, és jókedvre derítenek maguk körül mindenkit.
A kisfilmben szereplő kutyuska nagyon álmos lehet, néhány lépés után már le is fekszik összegömbölyödve, és egyre laposabbakat pislant. Lehet, hogy lemerült az eleme. Akár igazi, akár nem, egyszerűen tündéri.
AJÁNLOTT LINKEK:
