Bujtor Istvánnak erőtere, kisugárzása volt, amely hitet, erőt adott az embernek – mondta Oberfrank Pál, a színház jelenlegi igazgatója. A színház főbejáratánál látható már régóta Bujtor István testvérének, Latinovits Zoltánnak az emléktáblája, és „különleges erőt ad az is, hogy most ebben a térben az ő szellemi, lelki jelenlétükben állhatunk” – tette hozzá a színidirektor.
Bikádi László, a színházat fenntartó Veszprém Megyei Közgyűlés képviselője hangsúlyozta, hogy Bujtor István igazgatóként „megmentette a veszprémi színházat, megmutatta: lehet ezt jól is csinálni”.
Horváth Lászlóné, a színház gazdasági igazgatója arról beszélt, hogy Bujtor István „ember volt csupa nagybetűvel, de Eötvös Csöpiként nagyon elegánsan túl tudott lépni a kicsinyeskedéseken, a gondok gerjesztőin”. Mint felidézte, színházigazgatóvá választása után egy hónappal már úgy beszélt, hogy a „mi színházunk”, hitt a munkában, és abban, hogy lehet nívós színházat csinálni, és arra a nézők bejönnek. A gazdasági vezető szerint Bujtor István „nem kért, nem parancsolt, mindig irányt és példát mutatott”.
Eperjes Károly, a színház művészeti tanácsadója is megemlékezett Bujtor Istvánról művészbarátja és vezetőtársa egy évvel ezelőtti halála kapcsán.
Az emléktáblát Bujtor Judit és Bujtor Balázs leplezte le. Nagy Károly veszprémi kanonok – aki Bujtor István barátja és gyóntatója volt – áldotta meg az emléktáblát. Ezt követően a színháztól száz méternyire lévő Latinovits Játékszínt „átkeresztelték” Latinovits-Bujtor Játékszínre.
